Pioneer N-50 médialejátszó

2013-09-12
Vissza a tesztekhez


A Sztereó Sound & Vision magazin 129. száma alapján (2013/02 június-július)


A Pioneer N-50-es médialejátszója elsősorban sokoldalúságával és kifinomultságával nyűgözött le. Talán még emlékeznek: ezzel a készülékkel tavaly a Pioneer besöpörte a legjobb streaming-termék 2012-2013-as EISA díját is.


Technikai jellemzők

Maga a készülék úgy néz ki, ahogyan a legtöbb minőségi kidolgozású Hi-Fi komponens, igazán stílusos és minőségi hatású.

A szilárd szálcsiszolt alumínium burkolat –amely ezüstben és feketében is választható- nagyon minimalista és egyben homogén hatást kelt, amit csak a gombok kis csoportja bont meg. Na meg a 2,5 inches színes LCD kijelző, amely minden szükséges információt megjelenít az éppen játszott zeneszámmal kapcsolatban /artwork, fájlformátum, a mintavételi irány és a bitráta/, csak éppen a méretét nem sikerült helyesen belőni, ugyanis közelről szuper, a kanapéról viszont már komoly kihívást jelent elolvasni.




A távirányító olyan, mint egy karcsú fém pálca, érzetre elég erős. A gombok kifejezetten alkalmasak a vaskos ujjakkal való érintkezésre, de határozott kattanással reagálnak minden utasításra, az N-50 pedig elég gyors, hogy rögtön reagáljon. A Pioneer ingyenes ControlApp-ot kínál akár iOS, akár Androidos készülékekhez is, hasonlóan az iControlAV2 app-hoz, ami tudvalevőleg a Pioneer által kifejlesztett alkalmazás a házimozi vevőkhöz, de sajnos /még/ nincs iPad-specifikus verzió. Az iOS képesség mellett az előlapi USB-n keresztül –mely segítségével tölthetőek is az eszközök- adva van még az Apple AirPlay-alkalmazása is: csak egy gombot kell megnyomnunk és már streamelhetjük is a zenéket az iPhone/iPod gyűjteményéből. Ám miközben az igencsak szemrevaló grafikai megoldásokat nézzük a készülék képernyőjén, már nem is annyira vágyunk a telefon vagy tablet segítségére. Az ilyen kis részletek valóban növelik a felhasználói élményt és nem is szabad őket alábecsülni. Az előlapon trónoló USB aljzat kompatibilis a FLAC és WAV fájlokkal (max. 24bit/96kHz-ig) és mellesleg iDevice-kompatibilis, míg a hátsó bemenetek között van Ethernet, egy plusz USB csatlakozó számítógépnek, egy-egy koaxiális és optikai digitális ki- és bemenet és az a csatlakozó, amelyen keresztül az opcionális AS-BT 200 adapterrel Bluetooth audio képességgel ruházhatjuk fel az N-50-et.

Ha csatlakozunk egy számítógéppel a hátsó USB-n vagy a streaming hálózaton keresztül, az N-50 is támogatja az LPCM fájlokat akár 32bit/192kHz feldolgozásban is. Erre mondják azt, hogy mindent tud.

Az egyetlen hiányjel a Wifi képesség esetében villant fel –és bekapcsolva is maradt- ugyanis egy ilyen eszköz manapság már nem lehet meg egy ilyen alapvető készség nélkül. Erre a gyár az AS-WL300 vezeték nélküli kiegészítőt ajánlja borsos áron, de ez ma már nem megoldás véleményem szerint.

A Pioneer ez esetben is lehetőséget kínál az alacsony minőségű, tömörített fájlok jobb élvezhetőségű lejátszásáért a sound-retriever funkcióval. Ez egy alapvetően hasznos megoldás, de ha ezt automatikusra állítottam, úgy hallottam, hogy befolyásolja a normális minőségű fájlok hangminőségét is, még akkor is, ha egyébként nem lett volna rá szükség, ezért azt javasolnám, hogy ezt legtöbbször kapcsoljuk ki, hacsak nem eleve rossz felbontású zenét akarunk feljavítani.


Hogyan szólt?

A bekapcsoló gomb határozott kattanása után nagyjából 9-10 másodperc múlva már bele is vethettem magam a zenei kánaánba.

A Pure Audio módban alapvetően kicsit tisztább, feszesebb hangokat hallottam, de talán volt egy finom kis veszteség az egyértelműségben és nyitottságban, mely alig hallhatóan, de csökkentette a zenei élvezetet. Aztán ezt kikapcsoltam, hogy „láthassam” az igazi arcát az N-50-nek, de Vivaldi Négy Évszakában /16bit/44.1kHz CD minőségű hang/ ettől függetlenül is megfelelően ütős, dinamikus és telt hangokat hallhattam. Volt egy határozott keretek között tartott csillogása a magasaknak, ugyanakkor természetes melegség járta át a szilárdsággal telt basszusokat.

A hangok olyan fókuszáltsággal és részletességgel jelentek meg, amelyek néha egyenesen megdöbbentettek. Tápláljuk meg akár az aszinkron USB bemeneten keresztül, akár az optikai vagy koaxiális digitális bemeneten, az N-50 testes, igazán szórakoztató hangzásképpel mutatja be képességeit, legyen szó akár egy streamingelt anyagról is.


Értékelés

Mielőtt az értékelő mondatba kezdenénk, meg kell említsük a beépített Wifi hiányát, akár a LAN csatlakozás mellett is, és a kisméretű kijelzőt, ami fontos információkat közöl a felhasználóval. Remélhetőleg a következő típus megoldja ezeket a felvetéseket, mert a készülék megérdemli.

A Pioneer N-50-es nagyon jó lejátszó, nehéz rajta fogást keresni, minden szolgáltatásában, részletében igazi japán remekmű, kiérdemli tesztünk nyomán a kiváló minősítést.