Pioneer BDP-120 - Olcsón jó blu-ray lejátszó

2010-02-07
Vissza a tesztekhez

"elementáris erejű mozihanggal, és kifogástalan képpel rendelkezik a BDP-120"

HI-FI PIAC magazin 2009. szeptemberi számának írása alapján:

Megkezdődött, illetve folytatódik tehát az elkerülhetetlen „karcsúsítás”, már ami a gyártási költségeket illeti, és persze a felhalmozott tapasztalatok fényében is egyre hatékonyabbá válik az előállítás. A BD előretörése immár megállíthatatlan, minél több kel el belőle, annál olcsóbbá válik a piac törvényei szerint. A Pioneer első 100.000 forint alatti készüléke azonban egyáltalán nem csak kedvező árával, hanem igazán kiváló teljesítményével is hódíthat – ár/érték aránya így kivételesen jónak ígérkezik. Az egyszerűsítés azért mégis nyomokat hagyott a készüléken, ami elsősorban a DV szériás DVD-játszókra jellemző fizikai kiterjedésben és tömegben nyilvánul meg. Előlapja az LX kategóriára hajaz, csak alaposabb szemrevételezés után láthatjuk, hogy attól azért elmarad. Néhány aprócska gomb van a bal oldalon, középen egy mindössze 6 karakteres háttér-világítású LCD kijelzőt találunk (elképzelhető, hogy a legtöbben fizetnének egy kicsit többet inkább, csak hogy ezt lecserélhessék egy olyan „rendes” Pio kijelzőre), míg finoman dolgozó, egészen csendes mechanikája jobb oldalra került, a tálcanyitó/záró gombbal együtt. Hátlapja ugyancsak puritán, de praktikus: kompozit, komponens, analóg sztereó, optikai digitális kimenet, LAN (10/100) csatlakozó, USB aljzat, valamint egy HDMI kijárat szerepel rajta, míg végül egy ventilátor rácsot, és egy hálózati kábel aljzatot találunk. BD-Live (2.0) profilú készülékünk esetén a formátumtenger a következő: BD (BD-ROM,BD-R,BD-RE), DVD-Video (DVD-R, DVD-R DL, DVD-RW), AVCHD (DVD-R, DVD-R DL, DVD-RW), CD (CD-R/RW), JPEG (HD is). Beépített dekóderei a hagyományos sávokon kívül értelemszerűen kezelik a Dolby TrueHD, DTS-HD Master Audio, Dolby Digital Plus, DTS-HD High Resolution szabványokat is, rendelkezik KURO-linkkel, tudja a 24p-t, természetesen 1080p-ben, míg 36 bites Deep Color, és x.v Colour rendszerei gondoskodnak a döbbenetes színmélységről – video D / A konvertere 148,5 MHz / 12 bites. A BD-Live tartalmakhoz a gyári leírás szerint 1 gigás pedrive jár, ezért volt kissé meglepő, hogy az én példányomhoz egy 2 GB kapacitású apróság társult, amely bőséges extra-tartalom tárolásához nyújt segítséget. Menüje talán még a korábbi modellekhez képest is levegős, átlátható, gyorsan belőhető. Távja az általam sokszor dicsért hosszúkásan szögletes példány, középen kurzormozgató tárcsával, melynek köszönhetően szinte vakon is kezelhető néhány perc szoktatási idő után.

A hang:

BD-n a hang lehengerlő és sűrű, a beszédhangok szinte öblösek, de érthetőségük, tisztaságuk fantasztikus. Az effektek robbanékonyak, hirtelenek, néha már-már az az érzésem támad, hogy ütősebbek, mint a valóság. (Ez nem vicc, gondoljanak csak bele, hányszor küldjük át pl. mondandónkat egy sor equalizeren, limiteren, processzoron és ki tudja még min, mielőtt megszólalnánk…)Hihetetlen denzitás, óriási tér, valós moziérzet, a szokásoshoz képest jócskán megnövekedett hangtér – ezt adja nekünk a Blu-ray, és persze a Pioneer BDP-120-as. A filmzenék egészen a libabőr-effektusig hatásosak, a hangulat magával ragadó, ám kevésbé edzett fülnek lehet, hogy egy idő után kissé fárasztó lehet. (A keményvonalas mozisoknak pedig pont ez kell!) DVD-n még a legjobb minőségű anyagok is karakteresen összemennek az iménti hangorkánhoz képest, ám önmagukban vizsgálva rendkívül dinamikusak, nyomatékosak. Zenés lemezen sem okoz csalódást, sőt, a kifejezetten mozira hangolt berendezéseknek rendszeresen felrótt hibáival – miszerint a zenét is puffogva, dörgedelmesen adja elő – szerencsére nem vádolható. Hangszerei tiszták, csillogón fényesek, mélyei meleg tónusúak, de elég harapósak, ám ez egyáltalán nem csap át kapkodásba. CD-n relatív mélytöbbletet érzek, de ez már ízlés dolga, hogy tetszik vagy sem, nekem kifejezetten kitágította a zenekar dimenzióit, tömeges megszólalása meggyőző volt, ha nem is lenyűgöző. Jazzes és popos témákon vitán felül áll dinamikája, nagy tere, és lendületes karaktere – akik ezt az attitűdöt kedvelik, nem találnak a márkánál jobbat.

…és a kép:

Jellegét tekintve olyan, mintha kimondottan a cég méltán népszerű plazma TV sorozatához igazították volna – talán így is van. Feltűnően sok a részlet a sötét képkockákon, rendkívül kontrasztos, tiszta és éles kép. Színvilága élénk, de nem túlzó, minden tónus a helyén van, túl- ill. alulexponált képrészletek még véletlenül sem fordulnak elő. A felbontás fenomenális, a mozgások folyamatosságán sem lehet kifogást találni.

jánlás:

Ahogy azt az elmúlt években megszokhattuk, a Pioneer háza táján minden egy kicsit „larger than life”, vagyis nagyobb, mint az életben. Sarkosan húzós, elementáris erejű mozihanggal, és kifogástalan képpel rendelkezik a BDP-120-as is, de ez egyáltalán nem felesleges erőfitogtatás, szerintem valahogy így kell hogy szóljon, és így kell hogy kinézzen a nagyfelbontású mozi. Akik eddig nem fontolgatták BD beszerzését, nekik súgom meg, hogy úgy tűnik a kezdeti buktatók után végre egy kiforrott média kiforrott lejátszójához juthatnak hozzá, a korábbiakhoz képest töredék-áron, mindemellett biztosak lehetnek abban, hogy korábbi DVD gyűjteményük prezentációját sem fogja „félvállról venni” ez a készülék.