Onkyo TX-SR309 - Költséghatékony mozihősök

2011-08-23
Vissza a tesztekhez
A Digitális HáziMozi Magazin XII. évfolyamának  május - júniusi számából:

Az Onkyo TX-SR608-as modellje volt a 2010-es év EISA-díja házimozierősítője, de ha ez a sokfunkciós receiver túl nagy érvágást jelentett a vásárló költségvetésére nézve, akkor kisöccsét, a 308-as modellt is választhatta. Ez természetesen a cég belépő szintű modelljének számított, a gyáriak sok funkciót áldoztak fel annak érdekében, hogy elérje a kedvező árfekvését, de ha csak fele jól is sikerült, mint a nagytestvér, már megérte. Akkor több független teszt is megerősítette, a fogyókúra jól sikerült és most itt van az utód, amit nem túl fantáziadúsan csak az eggyel nagyobb sorozatszám különböztet meg a tavalyitól. De vajon az elődhöz képest többet kapunk másban is?

Megjelenés, design
Amikor a dobozából előkerült az SR309-es, kellemes látvány fogadott. Egy rendezett, formailag letisztult, klasszikus egységet találtam, amely intelligens, fekete színben (ezüst is lehet, ha úgy tetszik) elegánsan terpeszkedett az asztalon. A legjobban az tetszett, hogy nem erőltették tovább az elődmodell markánsnak vélt, de szerintem divatjamúlt hajlítását az előlapon. A 308-as nyithatatlan ajtócskája most eltűnt és kaptunk egy 3-dugós AUX-bemenetet, fejhallgató-kimenetet, hangszínállító gyors gombokat, zeneoptimalizáló pöcköt és – ha a fő poént máris lelőhetem – egy USB hostot, amelyről sokféle formátummal tudjuk táplálni a gépezetet és nem mellékes az sem, hogy innen tudjuk kezelni vagy tölteni a meglévő iPod/iPhone-unkat. Igen, és ez a fő poén, mert dizájnbeli különbségeken kívül ez a legfontosabb műszaki változtatás a tavalyihoz képest. A korábbi kerek gombsor eltűnt, egy felső és egy alsó csíkba rendezték a mérnökök. A fő elképzelés a kör négyszögesítése, illetve ezzel párhuzamosan a négyszögek lekerekítése lehetett a rajzasztalon, mert az előd üzemmód gombja pont az eddigi felsorolással ellentétesen kerek volt. Így vagy úgy, de végül sikerült egy teljesen funkcionális, akár konvencionálisnak is mondható külsőt alkotni az idei modellnek. A távirányító semmit sem változott, de talán jó ez így, hiszen már a tavalyi is remekül kézbe simuló, egyszerűen kezelhető darab volt, ez is közvetlen hozzáférést biztosít számos kulcsfontosságú és gyakran használt (hangerő, menü gombok stb.) funkcióhoz.
A hátsó panelen látszik jóval kevesebbnek idei játékosunk az SR609-hez képest, bár minden kétséget kizárva azért idén is meg kell, hogy feleljen az egyszerű elvárásoknak. Összesen négy HDMI bemenet áll rendelkezésre, három be- és egy kimenet, ami minimális követelmény egy AV vevővel szemben, mert manapság legalább egy Blu-ray játszót, egy játékkonzolt és egy dekódert kell tudni kezelnie. Viszont kevés HDMI-helyért cserébe, mindegyik 1.4-es szabványú, így támogatja a 3D megjelenést. A HDMI csatlakozók viszonylatában szintén érdekesség az ún. „Audio Return Channel” szolgáltatás, ami azt jelenti, hogy például egy HDTV tuner hanginformációi közvetlenül a HDMI vezetékes kapcsolaton keresztül kerülnek a rádióerősítőbe, ahol a készülék feldolgozza és erősíti ezeket, így nincs szükség plusz optikai vagy koaxiális digitális hangkábel alkalmazására a HDTV tuner és a TX-SR309 receiver között. Kapunk 3 digitális audio bemenetet (2 optikait és 1 koaxiális), hat darab analóg audio bemenetet, egy sub elő-kimenetet valamint színekkel kódolt hangfal kimeneteket. Ezek csíptetős típusúak, szinte biztos, hogy ezek a kis lyukak nem teszik könnyedén lehetővé a komolyabb hangszórókábelek csatlakoztathatóságát és a kapcsolat sem lesz olyan erős, mint a klasszikus banándugós-menetes megoldással. Van itt még egy „universal” port is, ami lehetővé teszi a japán gyártó UP-DT1 DAB+ tunerének csatlakoztatását, aminek segítségével digitális rádióadók foghatók.
A dekódolt formátumok tárháza eléggé széles, a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány: Dolby TrueHD, DTS-HD Master Audio, DVD-Audio, Super Audio CD, DTS-HD High-Resolution Audio. Az SR309-es egy 5.1-csatornás vevő, amely 100 W teljesítményt ígér, 6 Ohm-on, csatornánként, egy csúcsminőségű TI Burr-Brown audio D/A konverter hathatós támogatása mellett.

Így láttuk, hallottuk
Nagyon sok előre-programozott hallgatási móddal rendelkezik a receiver, ami a lehetőségek széles tárházát nyújtja film és zene lejátszáshoz. Ezek közül a tizenegy darab Onkyo saját DSP módot említeném – többek között a videojáték és a felettébb hasznos összcsatornás sztereó módot. De ha a felhasználó el szeretné kerülni a beállításokkal való bajlódást, egyszerűen közvetlenül ki kell választania akár a virtuális surroundot, ami működik az Onkyo Theater dimenziós mód alatt vagy a Dolby Pro Logic II esetében is. Nem meglepő módon nem található sem Pro Logic IIz, sem Audyssey feldolgozás ebben a készülékben, ezeket csak az eggyel feljebb teljesítő TX-NR 509-es modell kapta meg. Az Onkyo vevők esetén mindig csodálom a rendkívül könnyű kezelhetőséget, az SR308 pedig folytatja ezt a hagyományt annak ellenére, hogy ez a gyártó alapszintű modellje. Ha HDMI kimenetre van csatlakoztatva a TV, akkor van OSD is, amelyet sokkal könnyebb használni, mint az előlap kijelzőjén adjusztálni a hangzást.
A Blu-ray filmzenét hallgatva , a TX-SR309 lendületes, izmos, energikus hangot és az átlagosnál egy picit jobb részletességet szállít. Kissé ugyan lehet érezni, hogy a költségvetés meg lett kurtítva, aminek bizonyítéka a kissé pimasz, erősebb hangzás, amely végigkúszik a frenetikus akciójeleneteken, például a Hellboy II BD változatában. Ebben van egy mesterien hangszerelt, kaotikus jelenet, amikor Hellboy küzd az elemekkel. A hátsó csatornák hanghatásai simán irányítottak, a hatalmas üvegtáblák és az összetörő autók hangja éles és realisztikus, míg a nyomukban trappoló robbanások feszesek és ütősek. De amikor az elementáris fémcsikorgásokat és az elhaladó, zakatoló helikoptert halljuk, a magas hangú hatások kissé disszonánsak a fülnek. Ez nem katasztrófa, csupán észrevétel, hogy azért lehetnek kompromisszumok ezért az árért. Zenei téren az Onkyo azt is bizonyítja, hogy olcsósága ellenére meglepően jól kezeli a zenét, az énekhangból élvezetesen bányássza ki a sok kicsi részletet. Tartja az egyensúlyt az egész frekvencia-tartományban, és nem jelent gondot neki lépést tartania a gyors, frenetikus tánczenével. Ezen a ponton szólnom kell a receiver által meghajtott, ugyancsak az Onkyo által gyártott hangfalcsomagról is. Természetesen „csak” 5.1-es rendszerről beszélhetünk, egy SKS-4700-as center és egy pár szatellitsugárzóról, egy pár SKF-F álló frontpárról, valamint egy SKW-208-as aktív sub-ról. Tévézésben átlagosnak mondható mindegyik rendszerelem, talán a frontok öntött alumínium talpa – nagyon tetszetős – érdemel említést. Ezek hagyományos, kétutas, bass-reflex megoldásúak, két darab 120 mm-es közép-méllyel és egy 25mm-es dóm magassugárzóval rendelkeznek. 130 Wattos teljesítményükre nem lehetett panasz, bár az erősítő őket is aktív munkára fogta, talán még egy kis tartalék maradt még bennük erő terén. Ezekben a hangszórókban egy új fejlesztésű OMF/Onkyo Micro Fiber/ membránszálak biztosítják a rendkívül gyors és pontos választ a beérkezett jelekre. Az OMF tiszta pamutból készült, így segít felvenni és blokkolni a legkisebb felesleges rezgéseket is. Mindez azt eredményezi, hogy jobb az érthetőség közép- és mélytartományban, valamint meglepően élénk, természetes a hangzás. Mind a tiszta zene, mind a mozihangok reprodukálása esetében a hangok elég erősen és dinamikusan szóltak, de egy kicsit mesterségesnek hallatszottak, mintha hiányoztak volna a magas hangok, érezhetően nem volt széles az audiotartomány, ezért viszonylag nagynak éreztem a színpadkép veszteségeit is. A center magabiztosan, zörejmenetesen adta át a dialógusokat, a hátterek tisztán, kivehetően, de nem tolakodva hozták a kötelezőt. A subwoofer volt a kellemes csalódás a csapatból, agresszíven, de végig a háttérben maradva tolta az alacsony frekvenciát a hangorkán alá, simán hozta a 120Wattos teljesítményszintet, 25 cm-es lefelé/!/ irányított membránjával. A maga – jó értelemben vett – meghasonlottságával kettős személyiség, mert alacsony hangerőn leheletfinoman adta át a legkisebb mély zörrenést, viszont, ha arról volt szó – például a Yello The Race esetében – igencsak lehengerlően odatette magát. Tette mindezt feszesen, bármilyen tompa pufogás mellőzésével. Egyetlen észrevételem vele kapcsolatban, hogy a gyártól a már kissé divatjamúlt fekete fényezést kapta.

Ajánlás
A TX-SR 309-es receiver attól függetlenül, hogy az Onkyo HT-szekciójának legolcsóbb 2011-es darabja, egyáltalán nem vallott szégyent, kategóriájának egyik legjobb darabja. Rengeteg funkciójával eggyel felsőbb kategóriában sem lenne feltétlenül vesztes, persze teljesítménye eleve behatárolja lehetőségeit. Ár-érték aránya szinte verhetetlen, remek fundamentuma egy alapszintű házimozinak. A hozzá specifikált hangszórócsalád abszolút megfelelő választás, persze az ember mindig – most is – gondolkodhat a rendszer fejlesztésén. A sub kivételével érdemes egy kicsit teljesítményorientáltabb szettben gondolkodni, persze a készülék korlátait figyelembe véve. Mindent egybevetve, nyugodtan állíthatjuk, hogy az évkezdés jól sikerült az Onkyo-nak.


A Hi-fi Piac Magazin 2011. májusi számában is tesztelték a készüléket:

Márkanevében 1946. óta a hang harmóniáját hírdető, mára már piacvezető Onkyo, teljesen új gyártmánysorozatának alapmodelljét teszteltük. Kivitelében a hagyományokat új elemekkel vegyítve, valószínűleg az eddigi, túl konzervatív megjelenést kívánja leváltani. Az arculatváltáshoz a belső értékek továbbfejlődése is jár – a gyártók tudják – így lesz sikeres egy új készülék.

A 2009/2010-es év szakmai díjakban gazdag volt az Onkyo számára, az idén is hasonlóval kecsegtet. Megelőlegezi a jó véleményt a drágább modellekből az alapmodellbe bekerült néhány műszaki tartalmi elem és a sok szolgáltatás mely a kezelőt – tehát vevőt – segíti. A nagyfelbontású Blu-ray felvételekre kihegyezett műsorforrások részére az Onkyo ez évi gyártmányai között mindegyikkel könnyűszerrel kialakítható a HD átviteli lánc az összes idevonatkozó szolgáltatással együtt. Akik nem kívánnak mikrofonos teremakusztikai segédet, internetes hozzáférést, vagy második zónavezérlést, csak egy 5,1-es házimozi rendszert, azoknak igen jó szolgálatot tehet a TX-SR309-es. Akik komolyabbat szeretnének, azoknak a szokásos árlépcsőben kell többet (úgy 120 ezer körüli összeget) letenni az asztalra az eggyel nagyobb modellért. Lássuk, mit tud ez a készülék!

Három HDMI bemenet és egy kimenet. Ezek biztosítják a nagyfelbontású video- és audio-jelek áramoltatását valamint a háromdimenziós képátvitelt. Az SR309-es kiválóan alkalmazza a Deep Color, x.v.Color, Dolby R, TrueHD, DTS-HD Master Audio formátumokat.

Mindezek beállításáról a képernyő menü gondoskodik, ami csak a HDMI kimenetről üzemel. Az RIHD (Remote Interactive over HDMI) vezérlő áramkör a HDMI jelúton kommunikáló készülékeink működését tartja kézben, kétirányú kezelési és jelátviteli parancsokkal egyszerűvé téve az összeállitást és beüzemelést. Készülékünk HDTV kompatibilis 720 sor progressziv, és 1080 váltott soros megjelenítésre, a videojel vonatkozásában. Feltételezi, hogy rendelkezünk digitális műholdas vagy kábel-TV beltéri egységgel, de a régi parabolás szettekhez is igazodik az analóg bemeneteli oldalon. A HDMI áramkörökön keresztül támogatja a DVD-Audio, SACD és PCM műsoranyagok több hangcsatornás lejátszását. A régebbi csúcsot jelentő komponens videojel feldolgozása két bemenet és egy kimenet csatlakoztatási lehetőséggel elérhető. A nagyon kis számban lévő, és hamar divatja múlt S-VHS készülékek miatt S-Video bejáratot nem tartalmaz (ne is szomorkodjunk érte!) Öt darab hagyományos kompozit videojel bemenet áll rendelkezésre – ebből egy az előlapon – és kettő kimenet, hogy bármilyen képi eszközt használni tudjunk. Három digitális hangbemenet, 2 optikai és 1 koaxiális, itt is lehetőség van jobb minőségű csatlakozókkal szerelt márkás kábelek csatlakoztatására. Az analóg technika sincs elhanyagolva, a már meglevő vagy a hagyományos készülékek RCA-val szerelt kimenetei részére hat be- és egy kimenet áll rendelkezésre. A film- és hanglemezgyári hangmérnökök által megálmodottakat a TI Burr-Brown192 kHz/24-Bit digitális/analóg átalakítója reprodukálja az összes csatornán. Egy egyedi, digitális torzítást tisztító –PLL (Phase Locke Loop) Jitter-Cleaning – áramkör dolgozik az összes S/PDIF bemeneten. Mindehhez egy 32-Bit DSP processzor dukál, hogy utánozni tudjuk a filmszinházakban lévő hangzásteret. Ez a Theater-Dimensional Surround funkció egy CinemaFILTER áramkörrel egybekapcsolva.
Előre programozott hangzásokat varázsolhatunk elő négy előkészített digitális hangtér-processzorbeállítás közül úgymint rock, sport, akció és a számitógépes játékok esetében, valamint, hogy a 3D-s játékok még élvezetesebbek legyenek, ki lehet választani négy audio módot, amik illeszkednek a játék tartalmához. Minden hangzással kapcsolatos beállitásra egy memória (A-Form Listening Mode Memory) vigyáz, megőrzi a beállításokat a következő bekapcsolásra. Az aktív mélysugárzó minél optimálisabb kihasználása és minél jobb környezeti integrálása érdekében variálható keresztezési frekvencia beállitási lehetőségünk van 40 Hz és 100 Hz valamint 120 Hz és 200 Hz vonatkozásában kicsiny lépésekben. Természetesen az ortodox sztereóhivők minden processzor beállítást és a video áramköröket könnyűszerrel, egy mozdulattal kikapcsolhatják, ez a Direct Mode. Két pár hangsugárzót köthetünk az A – B kimenetekre, így lehetőség nyílik egy másik szobába elvinni ugyanazt a műsoranyagot, legalábbis sztereóban. Egyébként az összes hangsugárzó csatlakozás a nemzetközi szinkódokkal van jelölve, tehát kezdőknek sem okoz gondot. Találunk még egy ’’jól képzett’’ fejhallgató erősítőt, ami valószínűleg IC-alapú. A lényeg erejét az erősitőrész biztosítja. A végfokozat 100 Watt maximális teljesítmény leadására képes 6 Ohm impedanciájú hangsugárzó használata mellett. A torzítás nem megy fel 1 %-ra az összes csatornát meghajtva a legnagyobb teljesitménynél sem. Hogy mindez teljesüljön egy igen masszív felépítésű El-lemezmagos transzformátor alapú hálózati tápegységre H.C.P.S. (High Current Power Supply) van bízva az áramellátás.

Ahhoz, hogy legtöbbet hozzunk ki a tömörített audio fájlokból, a TX-SR309-ben az Onkyo által szabadalmaztatott zenei kiegyenlitő  (Advanced Music Optimizer) működik. Szintén új ezen a szinten a PLL jitter tisztitási áramköri technológia, amely csökkenti a torzitást, valamint egy előlapi USB port, amely egy kiváló minőségű digitális csatlakozást nyújt az iPod/iPhone alkalmazásához. Mellékesen kapunk egy 40 programhelyes rádiót RDS szolgáltatásokkal, manuális és automatikus hangolási funkciókkal, ami jó vételkészségű és szelektiv. Fentieken kívül más igényű felhasználást zárt konstrukciója nem engedélyez, nincs kimenete külön végerősitőkre és nincs hat analóg bemenete többcsatornás lemezjátszók saját konverterének használatához.

A sok szolgáltatást kényelmes és logikus kezelésbe integrálva kínálja 2011. évi új készülékét az Onkyo. Távvezérlője, ha nem is a legergonomikusabb konstrukció, de azért jól kézre áll, mindenképp áttekinthető és logikus felépitésű. Gumis tapintású kezelőgombjai könnyed nyomásnak engedelmeskedve kapcsolják a megfelelő funkciókat és szolgáltatásokat. Itt emelném ki a hangszínszabályozást, amihez három gomb benyomásával férhetünk hozzá. Jól jön ez pl. rádió hallgatásnál, ez esetben nem kell bekapcsolni egy megjelenitőt a menü eléréséhez. Használható az iPod/iPhone készülékeink vezérléséhez és kompatibilis  a többi Onkyo készülékvezérlővel.

Hangzásában egységes és középarányos, ami szinte minden műfaj magabiztos reprodukálására elegendő. Semmit nem visz túlzásba, nincsenek kirívó csúcsok, viszont van digitális csend, amely jótékonyan hat a történések drámaiságára illetve a zenei részletek megvalósitására. Van torzítatlan erősítés – egy jó érzékenységű (90dB fölötti érték) hangsugárzó készlettel szobánkba varázsolja a mozit és a koncerttermet. Csattan akkorát, mint a pofon, durran akkorát, mint az ágyú, mindez a szobánkban a szomszéd legnagyobb örömére (jöjjön át Ő is mozizni!) A zenei hangzások megvalósításában is egy szintet kiván reprezentálni, ami kellemes a fülnek akár nagy, akár csekély hangerővel hallgatjuk. Tipikus házimozi erősitő mivoltát erősiti, hogy a vizuális realizmusok és a nagyfelbontású hangtér megvalósitás oltárán feláldoztak mindent, amit a többi felső modellekbe beraktak. Mivel vannak, akiket érdekel a nappaliban vagy a zeneszobában létrehozott muzsika hangja, ezért a kipróbálást sztereo zenehallgatással is elvégeztem. Kamara zenén és általában a kevés hangszeres akusztikus muzsikákon nyitott légterű, részletező hangzás. Kiegyenlített, nyugodt megszólalású, lekerekített élekkel, ahogyan ezt a nagyobbaktól megszoktuk. Kissé hűvös az alaphangvétel, de ha édeskés lenne, biztos elszineződésről beszélnénk. Talán pont ezért nem lehangoló a hangkép. Kissé vékonyak a hegedűk a szimfonikus zenekarban és a 120 tagú együttesből is kevesebbet ad. Nem emeli ki a zenekarból a szólistákat ez a sztereó megszólalásnál nem az igazi. Átváltva a házimozizásra az 5.1-es hangtérben már mindent jobban helyez el, kárpótol mindenért. Igen jó a mikro-energiák megjelenítése, mindez konszolidált hanggal párosulva igen versenyképes. Házimozi üzemmódban 5.1 megvalósítása esetén egy 20 négyzetméter alapterületű helyiségben valós film- és koncertélmény részesei lehetünk. Itt természetesen az erősítő végső energiájával óvatosan kell bánni, mert a nagy csúccsal rendelkező effektusokat nem eget rengetően adja vissza, nem repednek a falak, a géppisztolyos csempebontás is egy kicsit erőtlennek hat. Mivel nincsenek előerősítő kimenetei – nem kapcsolhatunk rá brutális végfokokat – nem is ebben az irányba fejleszteném a vele kialakított rendszert. De mindenképpen vennék egy cd-játszót, nem bíznám a DVD-játszóra a cd-korongok forgatását. Nyílván egy Blu-ray játszó meghatározná a felvételek gyűjtésének irányát. Akár egy analóg lemezjátszóval is megkínálnám az AUX bemenetet annak RIAA elektronikájával együtt, mert a fülem megérdemli. Mindenképpen ’’virgonc’’, könnyen hajtható, nagy érzékenységű sugárzók illenek hozzá, amikből elcsatolódik a hang és akár sztereó üzemmódban is visszaadnak valamit a térinformációkból. Igy jobban élvezhetjük a hangmérnökök által körénk rajzolt hangzásvilág részleteit, dinamikáját, lüktetését. Egy biztos, ha eltekintünk a HDCD dekódertől, mert olyan lemezünk nincs is, a nagyfelbontású D/A konverter benne is van a cd-játszónkban és a felskálázást is elvégzi a DVD-játszónk vagy a televíziónk, akkor az Onko TX-SR309 két utána következő drágább modellnek is lehet vetélytársa. A régi és az új kép- és hangtechnikák találkozópontja lehet ez a készülék, hiszen tartalmaz még egy jó rádióvevő egységet és az említetteken kívül az előlapján lévő csatlakozója hordozható készülékeinknek ad szereplési lehetőséget. Az Onkyo háza táján nagyon ki van találva az idei választék. Mindegyik készülék egy kicsit több a másiknál, de mindegyik másban ad értékelni valót. Ez rendjén van így, mi is jobban tudunk választani más szempontok és igény szerint. Ha figyelmesen olvasták a fentieket és mérlegre tették az árakat is, az Onkyo TX-SR309-nek semmi szégyellni valója, hamar vevőre talál. Aki nem tud, vagy nem akar a nagyobb szupermodellekre áldozni azoknak szórakoztató társa lesz hosszú éveken át.