NAD T 757 Házimozi Rádióerősítő

2012-03-21
Vissza a tesztekhez
Az Audio & Vision online 2012. márciusi tesztje alapján:

A T 748 nem kápráztatott el minket funkcióival, hiszen elsősorban a hangra volt kihegyezve, de arra nagyon. Persze volt benne 3D, meg minden, ami egy komoly mozihoz kell, de szolgáltatások terén, jóval olcsóbb riválisai is könnyedén lekörözték.

Külsejét tekintve a T 757 nagyon hasonlít kisebb testvéréhez, elsőre csupán a nagyobb kijelző és rajta egy matrica tűnik fel, amire a későbbiekben kitérünk majd. Az előlapról tehát állíthatjuk a hangerőt, a bemenetet, beléphetünk a menübe, és maradt a kis eltávolítható, pár aljzatot rejtő lapocska is. Az erősítő a felső-középkategóriába tartozik, ezért nem feltűnő a sok kihasználatlan terület. Hátul már változott a helyzet, hiszen a ki és bemenetek száma jelentősen megnőtt, és az elrendezésük sem hétköznapi, ugyanis a vízszintes megoldás helyett a függőlegeset választották. Koaxból és optikaiból van három bemenet és 1 kimenet, HDMI-ből 5 darab (4 be- és 1 kimenet), komponens videóbol 3, és még a monitor kimenetre is gondoltak. Szerepel 7.1 csatornás bemenet, 3 szimpla vonal RCA, a NAD-ra jellemzően pedig végfokot is köthetünk rá, ha valakinek kevés lenne a csatornánkénti 60 watt. Természetesen a hangszóróterminálok is függőlegesen helyezkednek el, nem értem, hogy a hálózati aljzaton akkor már miért nem fordítottak egyet.



A Dolby TrueHD és DTS-HD Master Audio mellé Pro Logic IIx és DTS Neo:6 dekódereket pakoltak bele, ráköthetjük  iPodunkat, felkészítették szatellit és DAB rádiók vételére, ellátták automata kalibráló rendszerrel, valamint végre zónafunkció is rendelkezésünkre áll. Ezúttal mellékelték az Audyssey bemérőmikrofonját is, ami valljuk be, nagyon is hasznos kis eszköz. A 3D-képesség természetesen itt is adott, házimozi erősítőt nélküle manapság elég nehéz is lenne bárkinek eladni. Ugyan sokan érthetően ódzkodnak tőle, de inkább legyen rajta opcióként, sosem lehet tudni. Az USB és a phono lemaradt, viszont kapunk 40 memóriahelyes rádiót, és egy NAD-os távirányítót, ami ezúttal is logikus elrendezésű, könnyen megszokható és kezelhető.



Most pedig jöjjön a kijelzőn feltüntetett felirat, ami a következő: MDC (Modular Design Construction). A 2009-ben Red Dot Design díjjal jutalmazott, saját fejlesztésű konstrukció lényege az, hogy a készülék egyszerű, könnyű és olcsó továbbfejlesztését, cserélhető vagy kiegészíthető áramköri modulokkal tudjuk megoldani. „Ahelyett, hogy túlbonyolítanák házimozi erősítőinket minden lehetséges funkcióval, a NAD inkább gondosan megvizsgálja, hogy valóban mire is van szükségünk, és csak azokat a szolgáltatásokat kínálja, amelyek elengedhetetlenek a kiváló audió- és videó teljesítményhez. Ezen túlmenően a moduláris felépítés igazi előnye, hogy képesek vagyunk az új technológiák beépítésére, fokozva ezzel az értékét.”- nyilatkozta Greg Stidsen, a NAD egyik igazgatója. Azt hiszem, ez máris megmagyaráz néhány olyan dolgot, amit eddig csak sejtettünk. Lényegében egyet is értek ezzel a filozófiával, hiszen valóban több lehet a kevesebb, ha az jól is van összeállítva, a NAD pedig erre mindig is gondosan ügyelt.



A T 757 nem nevezhető olcsó darabnak (már a T 748 sem igazán), vetélytársa is annyi van, mint égen a csillag. A NAD viszont magabiztos, és valljuk be, van is miért. A kistestvér is audiofil produktum volt, meglepő lenne, ha itt lejjebb adták volna. A teljesítmény nőtt, vele együtt a dinamika és az erő is. A részletek ezúttal is tapinthatóak, de még több hangsúlyt kaptak. Nincs erőlködés, nincs bizonytalanság, csak a zene van, mindenek felett. Sztereóban bizony lazán megizzaszt egy 200-250 ezres kétcsatornásat, és ezt sajnos kevés házimozi erősítő tudja, bármennyire is szeretnénk. Moziban miénknek érezzük a filmet, nem hagy menekülni egy percre sem. Nincsenek lukak vagy holttér, a T 757 minden membránt rendesen megmozgat. Az Audyssey segítségével a szoba paramétereinek felmérése is pillanatok alatt végbemegy, ezt követően pedig jöhet a teljesértékű szórakozás. A fő szempont a természetesség, a NAD a Yamaha szlogenjét már igazán lenyúlhatta volna, itt megalapozottabb lenne. Bele lehetne kötni a kicsit egyszerű, már túlzottan is letisztult és puritán külsőbe, a szegényes kijelzőbe, az extrák hiányába vagy az éppcsak elegendő, és furcsa elrendezésű csatlakozókba. A zeneiségébe viszont nem. Azt halljuk, ami a valóság, nem pedig azt, amilyen lehetne, és ez néhány embernek furcsa lehet. Megértem őket, de a NAD mérnökeit még inkább.



A T 757 egy minőségi darab, mégsem fog mindenkinek egyértelműen tetszeni. Közel 400 ezer forintba kerül, és ennyi pénzért sokkal jobban felszerelt darabok vannak a piacon. Adnak hozzájuk legalább 2 távirányítót, a kijelzőjük olyan, mint az Enterprise űrhajó, és a hangjuk is igazán jó. A NAD-é viszont jobb. Valószínű ahhoz, hogy a külső és belső értékek egyensúlyban legyenek, minőségben pedig verjék a T 757-et, egy kicsit jobban bele kell nyúlnunk a pénztárcánkba.