Nad T 747- Hallgatásra készülj!

2011-06-02
Vissza a tesztekhez
A Sztereó Sound & Vision Nagazin XVIII. évfolyamának 2011.1. száma alapján:

Csak a legszükségesebb dolgokat kiválasztani egy művészet. A célja a folyamatnak, hogy megpróbáljuk csökkenteni az életünkben található dolgok számát, míg a fennmaradók minőségén javítunk. Ez nem kevés munkába kerül. Le kell ülnünk a zoknis fiókunk elé, és kiválogatni az összes olyan zoknit, amin már hatalmas lyukak vannak. De utána következik a vásárlás és az új zoknik viselésének az élvezete. És a napi kérdés, miszerint hogyan találd meg az egyiknek a párját, máris nem lesz olyan problémás.
Az A/V erősítő-tervezőknek is van egy hatalmas, zoknis-fiók problémájuk. Alig –alig tudnak valamit kihajítani, viszont egyre több mindent kell beletuszkolni. Emiatt a felhasználóknak nehéz kiválasztania, és még nehezebb kezelnie az adott terméket. Először is figyelmesen át kell tanulmányozni a szolgáltatások és funkciók listáját, megkeresvén azokat a dolgokat, amikre szükségünk van (szürke, csíkos, gyapjú, fekete, boka stb.). Utána a megtalált szolgáltatást be kell állítani, vagy a menüben, vagy a távkapcsoló egyik gombján. Ez az a gomb…? Nem. Akkor ebben a menüben van…? Nem. Mit ír a kézikönyv? Hol is van egyáltalán a kézikönyv? És én?

Választások, választások…
Hogy a vásárlók ne maradjanak mezítláb, a NAD lecsökkentette a T747 erősítő szolgáltatásainak számát úgy, hogy a hangzás minősége ne csökkenjen, és csak azok a dolgok legyenek benne, amiket biztosan használunk. Kapunk Dolby TrueHD és DTS-HD Master Audio dekódereket, 4 darab 1.3 HDMI bemenetet, Faroudja DCDi videoprocesszort, automata beállítást és szobakorrekciót. Sajnos 3D még nem jár a készülékhez (3 moduláris rendszerű erősítő, a T765, T775, és T785, frissíthető lesz HDMI 1.4a-ra és 3D-re), és nem kapunk sem DSP módokat, sem magassági és szélességi csatornákat.
Néhány döntés azonban kifogásolható. Például digitális zenei könyvtár eléréséhez van a T747-esen egy opcionális iPod dokk, de nincs rajta Ethernet csatlakozó. Kapunk Dolby Virtuális Hangfalakat is, amik 2 hangfalból szimulálnak surround hangteret. Nincs viszont Dolby Volume, se a vele azonos funkciójú THX vagy Adyssey Volume, amik feladata az extrém magas hangerők kompenzálása. A régi vágású Dolby Digital Midnight Movie (Éjféli Mozi) megvan, de ez sajnos csak a jó öreg Dolby Digital jellel működik.
A NAD-os kapcsolattartó cimborám mondta, hogy egy ilyen kis cég számára túl drága lenne az új halk-hallgatási módokat belepakolni egy ilyen jellegű erősítőbe. Reméljük ez egy nap változni fog, és a jövőbeli modellekben megtaláljuk a vágyott funkciókat.
A NAD elsődleges célja az audiofil élmény megteremtése aprópénzért. A legendás, „felsőkategóriás készüléket alsókategóriás árért” cég eme készülékét csupán 1299$-ért árulja. A T747 hallgatható és élvezetes hangot hallat, és minden egyéb zavaró tényezőt kizár.
A frontpanel egyszerű, megszokott NAD tradíció. Bal szélen egy navigációs tekerőgomb van 1-2 gomb társaságában, amik közül az egyik a hallgatási módok közötti váltást hivatott segíteni. Jobb oldalon 2 darab bemenetválasztó gombocskát, és egy hangerő tekerentyűt találunk. A távvezérlő egyszerű, és meglepően vonzó, szinte csillogó előlappal, és lekerekített hátlappal. A grafikus menü (GUI) is szép, bár a kezelőrésze kicsi. A NAD biztosan óriástévékhez próbálta igazítani a menüt, így a 32-es készülékem elé, a földre kellett ülnöm ahhoz, hogy jól átlássak benne mindent.
Ahogy a legtöbb erősítőben, ebben is van automata beállítás és szobakorrekció. Az Audyssey-vel ellentétben azonban a beállítómikrofont csak egyetlen pontba tehetjük le. A manuál szerint 5.1 vagy 7.1 összeállítás szükséges a pontos beméréshez. A rendszer nem alkalmaz teszthangokat, hanem a hangfalak körülötti zajokat, a hangszórók számát, a távolságukat, méretüket, hangerejüket méri. A mérés után minden csatornát külön-külön állít be, amit persze utólagosan ki is kapcsolhatunk, ha az erősítő természetes hangjára vagyunk kíváncsiak.
Manuálisan többféle hangfalból választhatunk (nagy, kicsi, szubbal, szub nélkül), és EQ nélkül sokkal szebben szólnak, mint azzal együtt.
Egyetlen érdekesség azonban történt a manuális beállítás közben. A center és surround hangfalak 10-12 decibellel halkabban szóltak 0 álláson, mint az elsők. Kiderítettem, hogy a Dolby Virtuális Hangszóró beállítást használta a bemeneten. Amint átváltottam a Dolby Pro Logic IIx-re, a hangerőszintek egyből kiegyenlítődtek, és a különbség nem volt nagyobb 2 decibelnél. Szerencsére az egész csak egy beállítási hibából eredhetett.
A hivatalos teljesítmény 60 W csatornánként, az összes csatorna hajtása közben. Sztereóban ez az érték 110 W. Ahogy a Harman Kardon és még pár cég, a NAD is konzervatívan kezeli a Watt-értékeket, így ne essünk hasra a konkurens gyártók 100 Wattnál is magasabb csatornánkénti teljesítményeitől, hasonló árkategóriájú készülékek esetén. A hallgatási fázisban meglepődtem, hogy ez az erősítő milyen basszust képes kicsikarni a 7 colos (17 cm) hangszóróimból. A NAD igazi erőbajnok!
Bár az erősítőmben semmi felesleges funkció nincsen, én azért találtam (persze szubjektív a dolog). 5 darab előre beállított A/V értéket tudunk használni, ezek beállítási lehetőségei, pedig a következők: név, hallgatási mód (pl.: ProLogic IIx), DSP (pl.: szinkron-késés beállítás), tónus (basszus, magas), hangfalak (nagy, kicsi, stb.), kijelző (elsötétíthetjük a kijelzőt, vagy beállíthatjuk, hogy akkor legyen látható, amikor épp csinálunk valamit). A távirányítón egyetlen gombnyomásra előhívhatjuk az előre beállított kombinációkat. Valaki a NAD-nál biztosan átérzi a fájdalmamat ezzel kapcsolatban.
A DSP-módok használhatatlan kupacai helyett (Hall, Templom, Mozi, stb.) a NAD-ban egy egyszerű EARS módot találunk. Ez, a leírás után szabadon, „megmutatja a zene természetes környezetét anélkül, hogy mesterségesen modulálná azt.”
A T747-nek van egy analóg bypass funkciója is, direkt az audiofil felhasználóknak, ami kikerüli a DSP áramkört- legalábbis részben. A basszusbeállítás ekkor nem aktív, bár a tónusszabályozók működnek.
A tesztalanyok Paradigm Reference Studio 20 v.4-es hangfalak, OPPO BDP-83SE Bluray játszó, Luxman PD-289 lemezjátszó, Shure V97xE fej, és Bellari VP530 csöves phono előerősítő voltak.

Mozgalmas filmek, mozgalmas zene
Nem túl gyakran, de találkozom olyan filmzenékkel, amik annyira eltaláltak és intenzívek, hogy felülkerekednek az adott film képi világán. Ez a helyzet az energia (Push) című film DTS-HD Master Audio hangsávjával is. A film pár antiszociális egyénről szól, akiket emberfeletti szuperhatalmuk miatt üldöz a katonaság. Nem egy nagy durranás sem a színészi játék, sem a sztori, sem a rendezés, de a folyamatos effektek és a zenei játék egy külön érzelemteljes világot alkotnak. A film megmutatja a NAD legalsó hangjait is, sőt, még a szobám állóhullámait is sikerült megszólaltatnia, miközben a közép-mély hangok valós karaktere is a helyén volt. Ez a meleg középtartomány olyan kényelemérzetet teremtett, amitől a film ¾-ed részében nem is akartam a távirányítóhoz nyúlni, csupán a film vége felé vettem halkabbra.
A Remény Rabjai (The Shawshank Redemption) Dolby TrueHD-n van rajta a Blu-ray lemezen. A 94-es filmen meglátszanak az idő vasfogai, még a digitális feljavítás ellenére is. Szerencsére a hangulata a régi maradt. Morgan Freeman hangja mindenféle visszhang nélkül lett felvéve, ami a színész hangját közvetlenül a hangfalak elé helyezi. Az egyik igazi telthangú rész, amikor Mozart: Figaro Házassága szól a börtön rádióján keresztül, megtöltve ezzel a néző lelkét. A zenekari rész, bár nem mentes a színezettségtől, gyönyörűen szól.
A Bőrfejek (Leatherheads) DTS-HD Master Audio hangsávjának zenéjét Randy Newman szerezte, és mint így, tele van Dixieland jazzhangokkal. Ezen kívül olyan egyedi hangulatot és érzelmeket teremt, ami kifejezetten amerikai. Szinte gyógyírnek beillő ezt a nagyfelbontású, gyönyörűen felvett, többcsatornás zenét a NAD-on hallgatni. Olyan érzés, mint amikor lassan eszegetünk egy doboz bonbont, mindenféle külső, zavaró tényezőtől elszigetelve. Newmannak még egy kis mellékszerep is kijut, mint a tiltott és lezüllött bár zongoristája, de George Clooney és Renée Zellweger beszéde viszi a cselekményt előre, és a humoruk is fenomenális. Ahogy a többi film esetén is, a dialógusok olyan tiszták, mint egy szépen szóló csengettyű.

Na még egyszer!
Bár tudom, hogy mire számíthatok egy veszteségmentes hangsáv és egy audiofil erősítő párosításától, Jane Monheit: Come Dream with Me lemeze DVD-Audion rögzítve még engem is totál fejre állított. Amerika egyik legjobb jazz-énekesnője egyszerűen besétált a szobámba. Az mondjuk igaz, hogy a surround keverés a mézédes, érzéki hangját inkább szélre helyezte, mint középre. Azon rendszerek esetén, ahol a center nincs tökéletes egységben a többi hangfallal, ez egy egészen jól eltalált ötlet. És az érzés, hogy szinte megérinthetem az énekest, egyszerűen lenyűgöző, fantasztikus, szuper és még sorolhatnám a pozitív jelzőket napnyugtáig, akkor sem adnák vissza az élményt. Ott kell lenni- és a szép a dologban az, hogy egy alsó-közép árkategóriás erősítővel és egy többcsatornás lemezzel ott is lehet!
Elhatároztam, hogy a nagyfelbontású zenék világában maradok, így végighallgattam a The Who: Quadrophenia LP mind a 4 oldalát. Az album nyitánya, tele esőhangokkal, csak profitált a Dolby Pro Logic IIx 5.1-es Music módjából. A dobok kellő súllyal szólnak, szub nélkül hallgatva nem is hiányzik a különálló mélydoboz. A címek néha erőteljesen, de egyáltalán nem követelődzve szólalnak meg. A mélyen, torokból jövő énekhangok, a gitár-húzások, az intenzív szintetizátorok, és az erősen ütő zongora szinte egy hang-falat húzott fel a szobámba. Köszönhetően a zenei füllel szerkesztett erősítőnek, a bakelitlemezeknek, és a meleghangú csöves előerősítőnek, a hangok úgy szólaltak meg, ahogyan kellett-hangosan. Ahogy átlapozgattam a lemez mellé kapott fényképalbumot, eszembe jutottak a zenék, amikor még először hallottam őket. Most, évekkel később, teljesen másképp szólnak. Valahogy sokkal érettebben.
A NAD, az EARS hallgatási módot természetes, akusztikus sztereó felvételekhez ajánlja. Henri Honegger 3-lemezes bakelitszettje, Bach Cselló Szonátáival meg is mutatja. Az EARS természetes hangja hasonlít a DPLII Music módjához. Ez viszont itt most nem dicséret. A felvétel, amit analóg szalagon rögzítettek, majd Bellari I-csöves rendszert használva vettek át bakelitre, a retró analóg technológia tökéletes felvétele. Észrevehető, hogy szentségtöréssel egyenértékű egy ilyen felvételt egy DSP sztereó-surround rendszeren átengedni. De nem az előítéletekre, hanem a füleimre hagyatkoztam. A DPLII és az EARS is javít a sztereó hangzáson, az analóg bypass mód kikapcsolt esetén is. A hang nyíltabb, jobban fókuszált, sokkal egységesebb és „audiofilebb”.
Igaz, ami igaz, a NAD nem az a gyártó, akinek a neve egyből eszünkbe jut, amikor surround hangzásról beszélünk. Ezzel szemben sokkal inkább felmerül egy sztereóval kapcsolatos beszélgetés közben. De a T747 előnybe helyezi azokat a tulajdonságokat, amire egy házimozinak szüksége van. Tömören mondva, éppen elég erősítéssel rendelkezik ahhoz, hogy egy mozifilm történetét elmesélje, vagy egy zenei művet előadjon. A NAD egyetlen hiányossága a direkt filmekhez kifejlesztett hallgatási módok. Ennek ellenére a hang olyan édes és gyengéd, hogy a hangerő gombhoz csak nagyon ritkán kell hozzányúlni. Zenével, a megfelelő hangfalakkal párosítva, igazi karvezetőként bánik. Szóval zoknikat felhúzni, és felkészülni a hallgatásra!