NAD C725BEE - Integrált természetes hangzás

2010-02-09
Vissza a tesztekhez
NAD C725BEE - Integrált természetes hangzás

"A megszokott természetes hangot produkálta a C725 BEE, minden műfajon otthon érezte magát."

Sztereó Sound & Vision 2009. június-júliusi számának írása alapján:

A sztereó rádióerősítők valamikor a kilencvenes évek elején élték fénykorukat, ami annak is volt köszönhető, hogy ez volt az első olyan termék, amelybe kettő egymástól különböző terméket integráltak, és a minőség sem sínylette meg az eljárást. Idővel a számuk is egyre csökkent, és manapság inkább csak a házimozi darabokban található meg hasonló párosítás.
Tulajdonképpen ennek is köszönhető az, hogy nagy hírverést kapott idén január 8-án a CES-en bemutatott NAD receiver, bár a cég termékei általában kitüntetett figyelemnek örvendhetnek. A C725 BEE ismét Björn Erik Edvardsen kézjegyét viseli, aki az utóbbi időben megmutatta azt, hogy az amúgy is korrektül árazott termékeikből még többet, még olcsóbban is ki lehet hozni. A készülék kizárólag fekete színben készül, ami korántsem baj, hiszen nagyon jól áll neki, és az alkalmazott kék LED-ek is sokat dobnak rajta. Az előlap közepén egy kétsoros, szintén kékszínű kijelző található, amelyet balról a tuner, míg jobbról a felvételi, illetve zónaválasztó tárcsa szegélyez. Itt elfért még egy hangerő potméter is, melynek járása könnyű, mégis megfelelően határozott. Az alsó részben a fejhallgató csatlakozót követően kiválaszthatjuk, hogy melyik hangsugárzó kimenetet kívánjuk használni, majd katonás sorrendben következnek a bemenetválasztók, amelyek között egy mini jacket is elhelyeztek, a hordozható zenelejátszónak. A fennmaradó helyen találunk egy balance állítót, valamint a magas és mély hangok kalibrálására is van lehetőségünk. Hátul példás a rend, az elhelyezések logikusak, és az aranyat sem spórolták le róluk. A már említett dupla csatlakozóterminál kivitele hagyományos, de a banándugókat is fogadják a drótvégek mellett. A fő áramfelvételt egy billenőkapcsolóval oldották meg, amelyhez társul egy hálózati aljzat is, más készülékek üzemeltetéséhez. A 30 csatorna tárolására képes RDS tuner AM/FM adók vételére alkalmas, a megszokott aljzatok mellett az előbbi földelést is kapott. Az RCA bemenetek száma összesen nyolc darab, hiszen a jelforrások csatlakoztatása mellett használhatunk egy második zónát is, de különválaszthatjuk az erősítő elő-és végfokát is, amennyiben egyikük szerepét másra bíznánk. A sor végén egy szimpla kimenet is árválkodik, amelyre subwoofert köthetünk, ha a basszusimádatunkat valahogy nem elégítenék ki a hangsugárzóink. A felsorolás itt még nem ér véget, hiszen van még 12 V trigger, IR és RS232 aljzat is, valamint az iPod rajongók sem maradhatnak ki a szórásból. A NAD ráadásul egy kapcsolót is elhelyezett ide, amely Soft Clipping névre hallgat. Az exkluzív szabadalom segítségével a káros torzításokat tudjuk kiküszöbölni, amelyek a zenehallgatás közben léphetnek fel. Erre szükség is lehet, hiszen a receiver teljesítménye az alkalmazott toroid traszformátorok és Power Drive eljárás révén csatornánként 50 W 8 Ohmon, ami a 110 wattos dinamikus csúcsot is elérheti. A disztorziómentes áramkörök A osztályú modulokból épülnek fel, a jelutak pedig a lehető legrövidebbek. A Power Drive által először az összes tartalék bevetésre kerül, mégpedig a hangsugárzók terhelésének egyeztetésével, majd a Soft Clipping megszünteti az esetleges túlterhelés miatti kemény hangot, végezetül a BEE Clamp jön, ami a valós idejű nyomon követést végzi el, megakadályozza a telítettséget, javítja az erősítő stabilitását és a hanghullámok minőségét. A rádiórész kapcsán még meg kell jegyeznünk, hogy a DBI elnvezésű modul segítségével képes kezelni a DAB Band III és Band L variánsait, ami a remélhetően hamarosan bekövetkező átállás miatt nem elhanyagolható dolog. Mindezeket elnézve nyugtázhatjuk azt, hogy a NAD ezúttal sem bízott semmit a véletlenre, következhet is a meghallgatás. Ebben segítségünkre volt az Advance Acoustic CD-lejátszója. Hangsugárzóból ezúttal álló típusúakat választottunk a JBL LS80 valamint a Mission 794 típusokat, az összeköttetést pedig a Solitone SpeakerX kábelei biztosították. Zenének Stinget, TOTO-t, Kraftwerket és Amy Macdonaldot választottuk, valamint az Audiophile Reference IV vinyl korongot.

Így hallottuk:
A NAD erősítők egyik legfőbb jellemzője mindig is a barátságos hangzás volt. Ez szerencsére itt is visszaköszön, hiszen nincsenek idegesítő magaslatok, a mélyek sem tobzódnak, és a közepek is tiszták, semlegesek. Az énekhangok nem sziszegnek, a teljesítmény nem akarja a falakat lebontani, és a dinamikai csúcsok sem rombolják szét az összképet. Mégis minden megtalálható, ami egy hétköznapi zenehallgatáshoz szükséges, de a társaságot is kedveli, és még az operától sem riad vissza. Amennyiben még azt is számításba vesszük, hogy a C725 tartalmaz egy rádiót is, aminek ha az árát levonjuk, kapunk úgy 100-120 ezer forintot, és ami ennek a kategóriának még nem a legfőbb jellemzője (egy-két kivételtől eltekintve), hogy minden téren jól teljesítsen…Vagyis van némi okunk elgondolkozni. Pontosabban nem nekünk, hanem a többi gyártónak. A meghallgatást Fullánkkal kezdtük, és megkaptuk azt, amit egy tisztességesen megépített NAD-tól elvártunk. Kiegyensúlyozottságot hallottunk, nyugalmat – de nem unalmat - , és természetességet. Minden nagyon szépen, arányosan szólt, a basszusgitár végig dorombolt, a dobok odatették magukat, de csak amennyire kellett. A hangulatteremtésben is példás volt, még egy kis mosoly is megjelent a szánk szélén, miközben hallgattuk a dalokat. A német csapat elektronikus zenéi sem késztették gondolkodásra, gyorsan felvette a gépies, mechanikus ritmusok követését, a lemez cseréjét inkább a mi idegeink követelték rövid idő után. Amy Macdonald varázslatos hangulatot teremtett, úgy látszik az alapvető hangszerekkel előadott fülbemászó, ám igényes zene minden eddiginél jobban fekszik neki, végig is hallgattuk az egész albumot. A referencia CD már nagyobb kihívást jelentett az erősítőnek, de némi erőlködésen kívül semmilyen negatívumot nem róhatunk fel nekik. Kicsit jobban össze kellett szednie magát, és hallatszott, hogy az anyagot nem tudja teljesen kifuttatni, de az vesse az első követ…A tuner részét is meghallgattuk a NAD-nak, és ezen a téren sem kellett fanyalognunk. A hazai adók MP3-as zenéi persze nem adtak kellő alapot a megfelelő teszteléshez, de a hallottak után az kell állítanunk, hogy a készüléknek ezt a részét sem hobbiból rakták össze.

Összegzés:
A NAD integrált készüléke egy erősítőt és egy tunert foglal magában, amelyből az utóbbi a digitális műsorszórásra is fel van készítve. A megszokott természetes hangot produkálta a C725 BEE, minden műfajon otthon érezte magát. Ráköthetjük a hordozható lejátszóink bármelyikét, zónafunkcióval rendelkezik, és subwoofer kimenete is van. Nem állíthatjuk azt, hogy hibátlan, de ha csak az általa képviselt kategóriát nézzük, akkor még ez a kijelentés sem nevezhető túlzásnak.