Nad C326 BEE Sztereó Erősítő

2016-04-04
Vissza a tesztekhez
Nad C326 BEE Sztereó Erősítő

Korábban teszteltük a NAD közkedvelt belépő (C 316BEE) és középkategóriás (C 356BEE) integrált sztereó erősítőit. A két készülék között található egy harmadik típus is, mely elméletileg a "menő manó" és "az izom" előnyeit ötvözi. Róla szól mai cikkünk.

Rövid áttekintés
A C 326BEE épp úgy, mint kisebb és nagyobb testvérei, évek óta fut a NAD kínálatában anélkül, hogy bármi jellegű fejlesztést végeztek volna rajta. Úgy tűnik, hogy multimédiás megoldásait leszámítva nem szándékozik frissíteni a kanadai cég - ez nem feltétlenül baj, hiszen ami jó, azt minek elrontani?


Hifi rendszer építés során, kimondatlan irányelvet képvisel a komponensek értékrendi összeegyeztethetősége. Egyszerűbben fogalmazva: ha veszünk egy pár új hangfalat, akkor általában érdemes azok árával megegyező összeget sztereó erősítőre is szánni, annak érdekében, hogy mindent kihozzunk a hangsugárzóból. Szóval elméletileg a NAD C 326BEE-hez kb. 150 000 Ft/pár körül kapható hangfalat érdemes társítani. Természetesen ez nem kőbe vésett szabály, olcsóbb és drágább partnert is ráköthetünk az erősítőre, ha ízlésünk vagy pénztárcánk úgy kívánja.

A NAD C 326BEE egyértelmű átfedést képez a 326 és 356 típusok között. Teljesítménye csatornánként 50 W, így egy tízessel múlja felül kisebb testvérét. Ugyanakkor megtalálható benne a PowerDrive áramkör, mely a nagyobb NAD erősítők kiváltsága. A jól csengő elnevezés mögött hatékonyabb hangfal-hajtást segítő technológia található. Az elektronika automatikusan érzékeli a rákötött hangfal impedancia karakterisztikáját, és a különféle töltésekhez mindig az önmaga által megítélt szinteket biztosítja. Mindazonáltal a specifikációban fellelhető adatok valós tesztkörülmények, igazi mérések következtében kerültek papírra.

Küllem
A C 326BEE megjelenése, arculata tipikusan NAD-os jellegű. Előlapja műanyag, gombjai és vezérlőtárcsája mégis valahogy komolyságot sugallnak. Az évek (vagy inkább évtizedek) óta változatlan megjelenés sok rosszindulatú hifis viccelődés tárgyává vált, ettől függetlenül legalább nem nehéz rájönni, hogy egy klasszikus integrált sztereó erősítővel van dolgunk. A ki/bekapcsoló gomb csak készenléti állapotba teszi az áramkört, teljes áramtalanításra a hátoldali, kétállású billenőkapcsoló szolgál.

Az infravörös érzékelő alatt egy 6,3 mm-es fejhallgató kimenet és egy 3,5 mm-es Jack bemenet áll rendelkezésünkre, utóbbi hasznos lehet pl. mobileszközünk csatlakoztatásához. Ezek után katonás sorba rendezve áll 6 db forrásválasztó gomb, illetve egy TAPE MONITOR és egy TONE DEFEAT (azaz direkt üzemmód) billentyű. Tetszett, hogy a gombok körüli árkocskába helyet szorítottak az állapotjelző LED-ek számára is, ezeknek és a potmétereken lévő, szemléletes bütyköknek köszönhetően, hosszú távon sem éreztük szükségét bármiféle kijelzőnek. A távirányító a nagy erősítőkhöz is tartozó, univerzális (NAD rádiótunereket és CD-játszókat is kezelni képes) típus. Egyébiránt a C 326BEE sötét grafitszürke és ezüst színekben készül.

A hátoldalon feltűnt néhány érdekesség, amikért elismerő hümmögéssel adóztunk. Gyakorta említik a NAD készülékekről, hogy árukat felülmúló tulajdonságokat nyújtanak, ezekkel már bekapcsolás előtt is sikerült szembesülni: a Pre-out (előerősített) kimenet mellé két dedikált aktív mélysugárzó kimenetet is biztosítottak, emellett egy MAIN-IN bemenet is rendelkezésünkre áll. Utóbbinak köszönhetően később bármikor úgy dönthetünk, hogy a 326BEE-t csak végfokként használjuk, például egy utólagosan vásárolt házimozi processzorral vagy DAC-kal párosítva. Egyébként szintén a hátoldalra került a "Soft Clipping" funkciót engedélyező kapcsoló, mellyel hosszú távon megóvhatjuk hangsugárzóinkat a túlhajtástól. Ez elsősorban olyan környezetben lesz hasznos, ahol alapvető igény a nagy hangerő.


Beüzemelés, meghallgatás
A NAD C 326BEE kb. három hétig tartózkodott nálunk. Ez alatt kipróbáltuk referenciaként használt hálózati zenelejátszónkra kötve, és használtuk diszkrét végerősítőként is, DAC-ra csatlakoztatva. A tesztet DALI és Magnat hangfalakkal végeztük. A készülékek Isotek tápkábelek és EVO3 Sirius szűrő segítségével kapták az áramot, összekötéshez HiDiamond típusokat alkalmaztunk.

Az erősítő fél órán belül alaposan felmelegedett. Tetőlemeze nem vált aggasztóan forróvá, de hosszú távon mindenkinek javasoljuk, a készüléket jól szellőző helyre tegyék. Ahogy teltek a napok, két természetellenes jelenségre lettünk figyelmesek. Egyrészt, a hátoldalon lévő, MAIN IN és PRE-OUT aljzatokat áthidaló elem rögzítése nem volt kellően szoros, ezért alkalmanként elnémultak a hangfalak. Az összekötő elemeket kicseréltük két RCA kábelre, így megoldódott a gond. Ezt a NAD már évekkel ezelőtt orvosolhatta volna. Másrészt, ha forrást váltottunk vagy aktiváltuk a "TONE DEFEAT" módot, a relék átkapcsolásakor rövid pillanatra 50 Hz körüli, zavaróan búgó hang volt hallható. Amikor zenéket és filmeket hallgattunk, semmilyen zavaró hanghatást nem produkált a rendszer - lehet, hogy csak a mi elektromos hálózatunkat szennyezte be valami. Mindenesetre, aki ugyanezt tapasztalja, annak együtt kell élnie a C 326 BEE ilyen furcsaságaival, elvégre a jó szolgáltatások és a jó hang kárpótolják. Apropó, de még mennyire jó hang!

Már az első másodpercekben felidéződött bennünk az a karakter, melyet régen a C 316BEE-t kaptunk. A C 326 BEE kísértetiesen hasonló, mégis ott van benne egy markáns plusz. Ez nem más, mint a PowerDrive. A kistesó szépen, kellemesen és dinamikusan szólt, úgymond "odatette" magát ha Massive Attack vagy Pink Floyd került az étlapra. Ugyanazon zenékkel most rendszerünk kivillantotta a foga fehérjét, ahogy kicsit is feljebb állítottuk a C 326 BEE jelszintjét. Agilis, markáns mélyeket kaptunk. A kanapé vibrált alattunk, a levegő valósággal reszketett.

A sztereó hangszínpadot nem engedte elmélyíteni a rendszer. Nem vált le minden effektus a hangfalakról, viszont sok részlet kellően könnyű és árnyalt volt ahhoz, hogy érzékeljük a két hangdoboz közti mozgékonyságot. Az egyszerűbb integrált sztereó erősítők általában csak szép kellemes, ráérős tempóban terelgetik a hangokat jobbról balra, egy összefüggő hangfüggöny mögé. Ezúttal a függöny néha megmozdult kicsit, és élénkséggel, spontaneitással szökdécseltek a két hangfal közötti síkban lévő részletek.

Az Intestellar és Spectre c. filmeket nézve örömmel konstatáltuk, hogy úgymond akciózásra is megfelel ez az erősítő. Sőt, 16 négyzetméteres "hendikep" szobánkban tartózkodva, a kétutas hangfalakon kívül még aktív mélyládát sem kellett beüzemelnünk ahhoz, hogy mellkast rázó alsó frekvenciákban legyen részünk. A NAD C 326BEE nem facsarta ki a hangfalainkat, mégis alaposan "megtáncoltatta" őket. Folyamatos extra élénkség, ügyesen mozgásban tartott sztereó tagolással, jó irányítottsággal. A tér mélysége, szélessége és árnyaltsága minimálisnak bizonyult, ugyanakkor a lelkesen kezelt basszusok egyértelműen éreztették velünk a rendszer "játékos kölyökkutya" stílusát. Mindent összevetve a C 326BEE egy vidám és lelkes karakterű készülék.
 

Végszó
Jogos lehet a kérdés: vajon megéri-e többet fizetni egy 316BEE hez képest, hogy C 326BEE legyen a birtokunkban? Az elmúlt évek során feljebb szökött a "menő manó" árcédulája, így a két típus között jelenleg bruttó 35000 Ft a különbség. Ha későbbiekben tervezzük aktív mélyláda vagy kiegészítő házimozi elektronika beszerzését, akkor eleve jobban megéri a C 326 BEE. Ráadásul kicsit combosabb, agresszívabb természetű, így álló hangfalakat is határozottabb, lelkesebb módon képes kiszolgálni, míg kisebb testvérét főleg állványos dobozokkal párosítják. Mindent összevetve a C 326BEE hangja, kezelése és szolgáltatás felhozatala könnyen megkedvelhető. Ha néhány furcsaságát elfogadjuk, akkor hosszú távon jó partner egy lendületességre, izgalmakra vágyó zenekedvelőnek.


forrás: av-online.hu