Mordaunt Short Mezzo - Rés a pajzson

2011-03-01
Vissza a tesztekhez
A Digitális HáziMozi Magazin XI. évfolyamának 2010 december - 2011 januári száma alapján:

A Mezzo sorozat darabjai ívelt dobozosak, a magas hangszóró a megszokott helyen, felül van, szubhangszórónak pedig a Mezzo fantázianevűt használják. Ugyanaz tetszik a Mezzoban, mint a Paradigm Reference Studio 20 hangfalaimban: megbízható, színezetlen középtartomány, jó basszus, kibővített, de nem elnagyolt magas, széles sugárzási tartomány, nagyszerű térleképezés, szuper hangtér és még sorolhatnám a dicsérő jelzőket.

Az ív
Két darab Mezzo 6, álló hangfalat használtam fronthangszóróknak, Mezzo 2 monitorokat a háttérhangoknak, Mezzo 5 jelzésűt centernek, és a Mezzo 9-et, mint mélysugárzó. Ezen kívül van még egy Mezzo 1 és egy Mezzo 8 elnevezésű a szériában, ami jelen cikkben nem fog feltűnni.
A Mezzok szép hangfalak, furnér bevonattal. Az ívelt oldalfalak meggátolják az állóhullámok kialakulását, a hangszórók pedig nagyszerű basszus-hangokat produkálnak. A Mordaunt-Short a hangfal tetejére helyezte a magassugárzót, hogy ezáltal csökkentse a hangfal frontjáról visszaverődő káros és zavaró hanghullámokat. Ez a magabiztos felső-közép, és magas hangokban nyilvánul meg, amik olyan tisztán szólnak, ahogy csak néhány high-end hangszóró esetén.
Az összes Mezzo tetején egy 1”-os alumínium dómot találunk a rezonancia csökkentése végett, különálló kabinetben. A Mezzo 6-ban 2 darab 6,5”-os (16,5 cm) hangszóró, a Mezzo 2 monitorban 1 ilyen hangszóró található. A Mezzo 5-ben és Mezzo 1-bsn 13 centiméteres alumínium-kónuszos hangszórók vannak a mélyhangok visszaadása végett.
A rendszer 4 sarkában, a fentebb említettek tekintetében, azonos hangszórók helyezkedtek el. Ha hátul használhattam volna a Mezzo 1-et, akkor legalább a center hangfallal egyezőek lettek volna a hangszórók. A Mourdant-Short jobban is odafigyelhetett volna, ugyanis egy nagyobb centert is elbírt volna a rendszer, a nagyobbik hangszórótípusból, ennek ellenére nem hallottam semmiféle hangszín különbséget a meghallgatás során. A Mezzo 9 szubba 2 db 20 centiméteres hangszórót szereltek. Az összes csatlakozó a doboz alján helyezkedik el. Az egyik legérdekesebb funkció a belső ekvalizátor. Az EQ-val rendelkező mélydobozok még mindig igen ritkák és drágák. Az a pár, amivel volt szerencsém összekerülni, nagyszerűen korrigálta a tipikus szoba-akusztikai hibákat, az egyenlőtlen basszust. A hangfal különleges, ugyanis külön beállító CD-t mellékelnek hozzá, amin mélyfrekvenciájú hangok tömkelegének segítségével tudjuk meghatározni a doboz pontos elhelyezését. Kapunk egy SPL-mérőt is, ami segít a mélyhangok bemérésében. Nem először használtam ilyet, szóval nem okozott gondot a frekvenciák bemérése, majd a hangvisszaadási görbe elemzése. Annál problémásabb volt a szub tetején lévő gombokkal a korrekciós adatok betáplálása. 2 gomb van kör alakban elhelyezve a baloldalon, és egy tekerhető gomb a jobboldalon, ami nyomásra beviteli gombként funkcionál.
Egy bizonyos gombkombinációnál viszont lenémítottam a kicsikét, és sajnos többszöri újraindítás után sem tudtam ismét beizzítani. Már épp írni akartam a cégnek, amikor egyik pillanatról a másikra megoldódott a probléma. Talán el kellett volna olvasnom a használati utasítást.
Azonban az eredmény megérte a fáradságot. A szubok hátránya, hogy a szobánk saját rezonanciafrekvenciáit felerősítik, így rombolva le a filmezés élvezetét. Egy EQ-val ellátott szub kikerüli a kritikus frekvenciákat, így sokkal hangosabban tudjuk élvezni a többi frekvenciát, vagyis kellemesebb lesz a hangvisszaadás.
A puding próbája
Az alább említett címek mindegyike Bluray. A Jelek, tömörítetlen PCM hanggal, egy földönkívüliekről szóló film, az egyik leghalkabb hangsávval, amit valaha hallottam. Ez megadta a lehetőséget a Mezzoknak, hogy megmutassák igazi felbontásukat egy olyan halk környezetben, ami tele van varjakkal, ízeltlábúakkal, és szélhangokkal. Minden hangfal képes csendben lenni, de nagyon kevés tudja visszaadni a csend-közeli hangokat teljes méretükben. A Mezzok részletessége elérte a kívánt szintet. A hangfalak olyan atmoszférát alkottak, ami lágyan adta tudtomra a hangsáv minden apró részletét, és csak egyszer-egyszer zavart be egy-egy igazi, székrengető és ijesztő decibel-bomba. Mel Gibson bariton hangját a szub csodálatos módon tette teljessé. Kicsit furcsán hangzott, de nem ért váratlanul, lévén a rendszer hangváltó frekvenciája 80 Hertzre volt beállítva.
A következő tesztember Nicolas Cage. Egy szintén PCM hangú filmben látnokként próbál megakadályozni egy bombamerényletet. Ennél a filmnél (Next – a Holnap a Múlté) teljes sávszélességben hallgattam a hangfalakat, miközben a mélydobozt kikapcsoltam. A film csúcsa az a jelenet, ahol egy autó legurul a szikláról. A dübörgő romok rendesen megdolgoztatták a mélyhangszórókat, és a középtartomány is telt volt. Így azt is megtudtam, hogy ha nincs felesleges pénzünk a szubra, akkor anélkül is élvezhetjük, ha nem a legmélyebb, de az elég mély hangokat is. A kaszinóban és a viharban játszódó jelenetek mind az öt hangszóróból a maximumot hozták ki, amik igen meggyőző teret alkottak. A hangok természetessége már szinte hab a tortán.
A Szerencsevadászok (The Professionals, 1966) egyike azoknak a filmeknek, ahol a hangot felújított Dolby TrueHD formátumban volt lehetőségem élvezni. A technikusok eredeti, 1966-os analóg mágnesszalagról maszterelték újra a hangot. A zenekar teljes mértékben életre kel, bár térbeli elhelyezkedését laposnak érzékeltem. A dialógusoknak leheletnyi dobozhangjuk van, míg a ballisztikai hangok (fegyverelsütés, golyósüvítés) erősen középorientáltak, kevés mélyhanggal. Mindezek ellenére a Mezzok kiválóan adták vissza az eredeti anyagot. A Dolby TrueHD egy új dimenziót adott ennek a klasszikus filmnek.
A Hiromi sorozatból a „Do It Now Hiromi” egy igazi különlegesség. A Telarc az egész diszkográfiáját kiadta ennek az ígéretes, fiatal japán zongoristának, méghozzá hibrid SACD-ken. Az 5. albuma, a Time Control, igazi mestermunka. Az egész zenekar azonos szintre kerül ezen a lemezen. Hiromi minden értéken túlmenően módosított néhány alapvető szabványt. A hangtér kihasználtsága szinte agresszívnek mondható, ugyanis a legtöbb hangszer pedig minden csatornán jelen van. A zenekart a színpadról betette a szoba közepére, ami vegyes érzelmeket válthat ki az emberből. Még a Mezzok szuper felbontásával is kissé zavartnak tűnt a színpad, különösen a sztereó verzióval összehasonlítva. De Hiromit semmi nem állíthatja meg. A játéka káprázatos, ahogy már megszokhattuk, és a zenekar teljes mértékben mögötte áll.
Hiromi egyik felvétele visszakényszerített a lemezpolcom közelébe, ahol megtaláltam Aldo Ciccolini Debussy albumát (Clair De Lune). A lemezen lévő játékok nagy része elérhető Debussy: Dreams című lemezén, ami már-már tucatárunak minősül. A gyűjteményem egyetlen másik darabja sem ér fel az ezen a CD-n hallható zongora szinte érezhető felharmónikusaival, annak ellenére, hogy a felvétel becsapós. Ha a felső-közép részét a hangsáv hangerőszintjét kicsit megemeljük, úgy szól, mint egy olcsó zongora. A Mezzok fantasztikusan adják vissza ennek a tartománynak a szépségét, ahogy a mélyhangokhoz is olyan jelentést társítanak, amiben Ciccolilni zongorája egy modern hangszerként szólal meg. Válogattam a sztereó és a Dolby Pro Logic II módok között, és csak nagyon minimális tónusváltozást észleltem. A centerhangfalak általánosságban jellemző kiegyenlítetlen hangzása ellenére ez a darab elég szépen integrálódott a hangképbe.
Steve Winwood Nine Lives című albuma a nagymestert pályája csúcsán mutatja. Még régi, vacak CD-n is olyan minősége van, mint egy nagyfelbontású felvételnek. Nincs annyira összetömörítve és ekvalizálva, mint napjaink legtöbb rockzenéje, így pontosan fókuszált és meleg. Egy jó bakelitre emlékeztet, rengeteg nyitott térrel. A basszusdob hangja, köszönhetően a mélyhangszórók és szub együttműködésének, ütős és szűk. Utolsó albumán (About Time) Winwood lecseréli a szintetizátorokat kedvencére, egy Hammond orgonára. A Traffic című sláger hangzását különleges furulya és szaxofon szólókkal teszi egyedivé.
Nehéz összegzést írnom a Mordaunnt Short Mezzo sorozatával kapcsolatban. Ha lennének gyengeségei és erősségei, akkor nem lenne semmi gond, írnék pár mondatot arról, hogy mi az, amit jól csinál, mi az, amit nem. De ennek a rendszernek nagyon kicsi rés van a páncélján. Ha magamnak vásárolnám őket, minden bizonnyal a monitorhangfalat használnám centernek, vagy legalábbis azonos hangfalakat tennék mindenhová. A Mezzo 6 egy édes kis jószág, és minden bizonnyal használnám is. A képzeletbeli (értsd: nagyobb) házamban, akár sztereó LP/CD, akár házimozi rendszerként. Jól néznek ki, jól szólnak, satöbbi, satöbbi. Mit kellene még mondanom?