Mordaunt-Short Alumni 5.1 – Angolos vonalvezetés

2012-01-16
Vissza a tesztekhez
A Digitális HáziMozi magazin XII. évfolyam, 2011. 3. számából:
 
Egyszerű, karcsú, angolos vo­nalvezetésű, letisztult formavi­lágú hangszóró-összeállítással jelentkezett a Mordaunt-Short. Az Alumni fantázianévre keresz­telt sorozat fényes, lakkfekete küllemével első látásra meg­kapó jelenség. Kézbe véve, ízlel­getve formavilágát és fogását, az az érzés fogja el az embert, hogy szüksége van rá, meg kell szerez­nie ezeket a csillogó ékszereket. Most már csak az a kérdés, milyen műszaki adottságokkal rendelke­zik a rendszer, és a legfontosabb persze, hogyan szól, hat-e a hall­gatóra, amikor megszólal. Tessék, akkor "nézzük a táncot", ahogy mondani szokták!

 Mordaunt-Short Alumni házimo­zi-hangszórócsa­ládja az Alumni 2-es szatellit su­gárzóból, a 3-as kisebb, vagy a nagyobb, 5-ös cen­terből, a 8-as oszlopsugárzóból, és a 9-es aktív mélyládából tevődik össze. A hozzám tesztelésre érkezett 5.1-es rendszer a 2-es szatellitekből 4 darabot, a kisebb center­ből, az 5-ösből egyet tartalmazott, valamint a 9-es mélynyomó is kiegészítette a készletet.
Az Alumni 2-es két hangszórót tartalmaz, egy 3,5"-os középsugárzót, és egy 1"-os tweeter-t. A cen­terbe, az Alumni 5-ösbe, ugyanezen középsugárzókból kettőt, a tweeter-ből egyet építettek be. A mélynyomó, az Alumni 9-es jelű, egy 8"-os hangszórót tartalmaz, és aktív, mivel egy 120W-os erősítő is került vele egy dobozba. Ez a mélyláda adja a csapat igazi erejét!
Ha hátulról is szemügyre vesszük a szerkezetet, számos érdekesség tárul elénk. Ezekből a leg­fontosabbakat emelném ki! Egy méretes hűtőborda mellett három potméter helyezkedik el. Az egyikkel a mélyhang-teljesítményt, a másikkal a keresztváltó frekvenciáját, a harmadikkal a fázist szabályozhatjuk, ezzel lehetősé­günk nyílik a tökéletes finomhangolásra. Persze a ki-, és bemenetek közül is válo­gathatunk, de ez szinte részletkérdés. Te­hát első találkozáskor máris ígéretesnek tűnik a mélynyomó felszereltsége!
A hangrendszer megjelenéséhez méltó tesztanyagot igyekeztem összeállítani, hogy kiderüljön az igazság. Vivaldi Négy évszakját, Bach egyik szóló csellóra írt művét, va­lamint D-moll Tokáta és Fúgáját válasz­tottam, mindezeket sztereóban persze, de hogy a mai modern, számítógépes hang­hatások se maradjanak ki a sorból, kevésbé stílusosan a Transformers második epizód­ját is a „műsorra tűztem". Ezzel a térhang­zást, az 5.1-et kívántam megszólaltatni. Tanulságos kis zenehallgatás és mozi­zás vette kezdetét. Mivel a rendszer nem high-end, ezért lejátszónak egy mond­hatni kommersz, nagy szériában gyár­tott Panasonic típusú CD-, és DVD ­lejátszót, erősítőnek pedig egy Onkyo A/V Receivert használtam. Ez utób­bit később egy Marantz-ra, majd egy Harman Kardonra is átcseréltem kíván­csiságból, de előre elárulhatom, teljesen hiába! Bejött a papírforma, és mint álta­lában hangszórók vizsgálatakor, nem az erősítők tudása határozta meg a hang­rendszer jellemzőit, hanem maguk a hangszórók. Nagy hasznát vettem a szabályozható mélynyomónak, mivel a művekhez hoz­záigazíthattam az elvárt mélytartományt is. Méghozzá tökéletesen, és ez igazán fontos tu­lajdonsága a hangrendszernek! Úgy 2.1-nél, mint 5.1-es használat esetében, bátran garázdál­kodhattam a mélytartományon belül, és ez minden esetben örömmel töltött el! Kivételt képez az a szélsőséges helyzet, mikor nem tudtam magam türtőztetni, és minden potmétert, amit csak találtam a mélynyomón, a maximumra tekertem, és ezzel „ki is akasztottam a ládát". Az szépen leült, és várta a megváltást. Jött is, mikor ráeszméltem hangászati fanatizmusom elhatalmasodására. Ekkor visszatértem a normális értékek tartományába, és megállapítot­tam, hogy a néhány kiválasztott zeneszám nem is szól rosszul a hangszórókon! Bár kétség­kívül éreztem némi magas-hiányt a megszólalásoknál, és bár ezt megpróbáltam kiemeléssel is korrigálni, azért bevallhatom, a magas-tartományokkal zenehallgatáskor nem voltam ma­ximálisan elégedett. A film esetében ez nem tűnt nagy hiányosságnak, mivel a középtarto­mány tisztességesen szólalt meg, a dialógusok mindvégig tisztán érthetőek maradtak, a dü­börgő, végletekig kihegyezett mélyek pedig fantasztikus élményt nyújtottak, és így nem is kísértem túl nagy figyelemmel a felső frekvenciák meglétét, vagy hiányát.
A hangszórók gépkönyv szerinti ajánlott teljesítménytartománya a center és a szatellitek ese­tében 15-80W-ig javasolt, így tehát nem baj, ha nem suttogva mozizunk, vagy zenélünk az Alumnival, de éjszaka sem okozott gondot a halk zene élvezete, ha nem is hajtottam meg igazán a hangszórókat.
A megszólalásról néhány gondolat! A 2.1-es bekötés esetén zene hallgatásához egy nem túl nagy szobában bőséges élményt kapunk, a látványos formavilághoz híven a hangzás is élvo­nalbeli, bár néhol a részletesség hiánya jelentkezett, bizonyos esetekben a fúvós hangsze­rek itt-ott néha összemosódtak. A magas tartomány hiánya sem nagymértékű. Talán az utóbbi időkben túl sok méregdrága high-end rendszerrel találkoztam, és bennem maradt a velük szemben joggal elvárható maximális igényesség, de ez, mint tudjuk, legtöbbször egyenes arányban áll a készülékek árával is, az Alumni rendszer esetében pedig nem be­szélhetünk csillagászati összegekről!
A mélyláda fantasztikusan teljesített! Túl minden várakozáson, szabályozhatóságával, han­golhatóságával felülmúlta elképzeléseimet!
Összességében az Alumnival egy emberléptékű, tiszta megszólalású, kifinomult, nyílt hang­zású, határozott rendszert próbálhattam ki, méghozzá árkategóriájának bőségesen megfe­lelő hangzással. Esztétikus megjelenésével, lágy vonalvezetésével, és könnyű kezelhetősé­gével elégedett voltam. Kisebb lakásokban kiváló élményeket szerezhet a Mordaunt-Short új rendszere, így bátran ajánlhatom zenehallgatáshoz, és házimozizáshoz egyaránt.
Az Alumni sorozat tagjai lakkfeketében, és fényes fehérben is elérhetők.