Marantz SR 5010 Házimozi rádióerősítő

2016-06-09
Vissza a tesztekhez

A tavalyi modellek továbbfejlesztése után, a Marantz most futó házimozi erősítő sorozatának példányai is megkapták a Dolby Atmos dekódolási képességet. A szokásos stratégiát követve (mindent meghagyni, ami eddig bevált, és egyre újabb funkciókat megvalósítani) a Marantz egy ígéretes készüléket hozott létre.

 

Design kontra funkcionalitás

Az tagadhatatlan, hogy a Marantz készülékek formaterve a hármas tagolású, ívelt előlappal egyedi kivételt képez a téglatest kinézetű házimozi komponensek dömpingjében. Ráadásul a nálunk járt példány aranyszínű háza szintén üdítőleg hat a manapság túlsúlyba került fekete kivitelűek között. A világos szín további előnye, hogy oldja az erősítő robusztusságát és tömbszerű megjelenését is.

Viszont amit egyik kezükkel adtak a Marantz formatervezői, azt a másik kezükkel el is vették, mert a dizájn oltárán egy kicsit feláldoztak a funkcionalitásból. Konkrétan a frontoldali kijelzőre utalunk, mert racionálisan megmagyarázhatatlan ötlettől vezérelve, a bemenetválasztó és hangerő szabályozó forgatógombokkal megegyező méretű, kis kerek ablak mögé beszuszakoltak egy '80-as évekbeli kulcstartós kvarcjáték méretű, szögletes panelt. Így annak hasznos területe még az ablakénál is jóval kisebb, az aktív bemenet rövidített kiírásán és a hangerő kijelzésén kívül másra nincs is rajta hely, ráadásul azt is olyan apró karakterekkel teszi, hogy sasszemű tulajdonos legyen a talpán, aki pár lépésnél messzebbről le tudja olvasni. Ez a kényelmetlenség azonban enyhíthető a színvonalas OSD menürendszer használatával (részletesebben majd később esik róla szó). A gyakorlat szerint mind a rendszerbeállításokat, mind a lejátszás közbeni információk megtekintését a csatlakoztatott TV (vagy egyéb megjelenítő) segítségével fogja mindenki végezni.

Ettől eltekintve a maga árkategóriájában valóban az egyik legelegánsabb készülékhez volt szerencsénk, és a kezdeti szemrevételezés és morgolódás után már végig a belső értékekre koncentráltunk.
 

Szolgáltatások

A tetszetős burkolat alá tekintve, a lényegre, a készülék tudására áttérve viszont már semmi okunk nem lehet a panaszra. A manapság legfontosabb elvárásokat, a minél szélesebb körű hálózati kapcsolatokat, az objektum alapú hangformátumok dekódolását, az Ultra HD felbontást a Marantz esetén bátran ki lehet pipálni, teljesíti az összes pontot. Igazság szerint a legtöbb funkcióval már a korábbi modell, az SR5009 is rendelkezett, a leglényegesebb előrelépés az UHD felbontás teljes körű támogatásának érdekében az 1.4 verziószámú HDMI csatlakozók lecserélése 2.0 verziójúra, és a Dolby Atmos dekódolási képesség. A DTS:X és DTS Neural:X támogatáshoz szükséges firmware frissítés pedig elvileg még 2015-ben elérhető lesz.

Hálózati kapcsolatokban a vezetékes LAN mellett a b/g/n szabványú WiFi és a Bluetooth is rendelkezésre áll. Az online tartalomelérés ennek megfelelően széleskörű, az erősítő DLNA 1.5 tanúsítványú, AirPlay kompatibilis, vTuner, Pandora és Spotify Connect érhető el, mobileszközökről zenei tartalom streamelése lehetséges.


Az SR5010 4K kompatibilitása nem csak a forrásjelek átengedésére (4K Pass Through) szorítkozik, hanem 60p formátumig fel is konvertálja az ennél alacsonyabb felbontású bejövő tartalmat. Támogatja a HDCP 2.2 másolásvédelmet, a 4:4:4 tömörítetlen szín mintavételezést és a nagy dinamika tartományú HDR (High Dynamic Range) képkezelést.  A 2.0 verziószámú HDMI csatlakozók (8 be- és 2 kimenet) CEC és ARC kompatibilisek. A dupla HDMI kimenet rögtön plusz pontot érdemel, mert egy komplex házimozi rendszer kiépítéséhez hozzátartozik egy TV és egy projektor csatlakoztatási lehetősége. A termináloknál maradva, a hátlapot szemügyre véve, rögtön a korábban tesztelt Denon AVR-X2200 ugrott be emlékezetünkbe. Az SR5010 le sem tagadhatná a rokonságát a Denon készülékekkel, hogy közös alapokon nyugszanak. A kimenetek/bemenetek elhelyezkedése milliméterre azonos, de a Marantz 60 ezer Ft-os ártöbbletérét jó néhány további csatlakozót kapunk. Ilyenek a hétcsatornás analóg be és kimenetek RCA aljzatai, a koaxiális hangbemenetek, a rendszerintegrációt elősegítő RS-232C, trigger, távvezérlő és infravörös vevő terminálok. De ebből senki ne jusson arra a téves következtetésre, hogy egy átdobozolt Denon készülékről van szó, (mint ahogy a Denon sem egy átdobozolt Marantz), az erősítő rengeteg Marantz-specifikus megoldással rendelkezik, mint pl. az áram-visszacsatolásos konstrukción alapuló HDAM (Hyper Dynamic Amplifier Module) felépítés. A hét darab, diszkrét felépítésű végfokozat csatornánként 100 watt leadására képes (8 Ohm terhelés és 0,08% THD mellett). Ha nem 5.1.2 Atmos vagy 7.1 surround elrendezést használunk, hanem csak "egyszerű" 5.1-et, akkor a fennmaradó két végfokozatot változatos módon konfigurálhatjuk. Második zóna sztereó erősítésére, dupla (A-B) front hangfalak meghajtására, esetleg a frontok kettős erősítésére használhatóak.

Az SR5010 nem csak az összes létező Dolby és DTS hangformátumot kezeli, hanem az SACD lemezek DSD kódolását is. USB eszközről vagy hálózatról is széleskörű a nagyfelbontású, veszteségmentes formátumok támogatása: FLAC (192 kHz mintavételezésig) ALAC (96 kHz-ig) illetve .dsf és .dff kiterjesztésű (2,8 MHz-es) DSD fájlok. Ha esetleg mégis a silányabb minőségű MP3 fájlok hallgatása mellett döntenénk, akkor az M-DAX (Marantz Digital Audio Expander) hangzásjavító funkció teszi élvezhetőbbé az előadást. 


A tartozék távirányító jó felépítésű, jól kezelhető, de használata kiváltható az okostelefonokra, táblagépekre letölthető Marantz AVR Remote alkalmazással. Ez iOS és Android verzióban áll rendelkezésre, sajnos a Windows Phone felhasználókat a Marantz - több más gyártóhoz hasonlóan - hanyagolja.


Üzembe helyezés

A kezdeti setup folyamat maximálisan felhasználóbarát, nem csak magára a mérőmikrofonos bemérésre szorítkozik, hanem előtte színvonalas, animált grafikák segítségével az erősítő szinte kézen fogva vezeti végig a friss tulajdonost a forráskészülékek bekötésétől kezdve a hangfal kábelek lecsupaszításának módján át a hangdobozoknak a helyiségben való elhelyezéséig. Ez utóbbi műveletnél adhatjuk meg, hogy hangfalakra helyezhető Atmos-képes, vagy a mennyezetre telepített Top Front, illetve Top Middle hangszórókat használunk-e.

Az ezt követően induló mérőmikrofonos "Audyssey MultEQ® XT" kalibrációs rendszer maximum nyolc hallgatási pozícióra optimalizálva állítja be a hangképet: beméri a hangdobozok távolságát, beállítja a vágási frekvenciákat, elvégzi a teremakusztikának megfelelő szint és frekvenciamenet korrekciókat.

Az üzembe helyezést követően a grafikus menürendszer (OSD) rendkívül megkönnyíti a napi használatot. Jól felépített, logikus elrendezésű, és nem utolsó sorban szép grafikájú. Segítségével utólag módosíthatjuk a kezdeti beállításokat, illetve rugalmasan testre szabhatjuk az erősítő működését (pl. hang és képjellemezők beállítása, a bemenetek elnevezése, egymáshoz rendelése, stb.)  


Hangok a magasból

A teszt idejére a napi használatban levő 5.1 hangfal rendszerünket egy Elac TS 3000 hangszóró párossal egészítettük ki. Ugyanezeket az Atmos sugárzókat használtuk korábban is. A különbség az akkori konfigurációhoz képest az elhelyezésükből adódott, ugyanis az ék alaknak köszönhetően, kétféleképpen lehet telepíteni. Egyrészt a frontok tetején, ebben az esetben, mint Atmos-képes hangfalak előre/felfelé sugároznak, és a plafonról visszaverődő hanghullámok segítségével állítják elő a kívánt térhangzást. Azonban a hátoldalukon kialakított felfüggesztő furat kihasználásával a falra is felerősíthetők. Ilyenkor a már említett ékformából adódóan, ferdén lefelé irányulva, direkt sugárzóként funkcionálnak. Közvetlenül a plafon alá helyezve őket, gyakorlatilag hasonló magassági pozícióba kerülnek, mint a mennyezetbe építendő hangszórók, viszont legalább egy nagyságrenddel könnyebb elhelyezni őket, mint vakolatot bontani a besüllyeszthető sugárzók számára, feszegetve ezzel a velünk egy fedél alatt élők türelmének határait. Jelen tesztünkben ezt a második elrendezési módot próbáltuk ki, a már bevált forgatókönyv szerint: először a demonstrációs lemez, majd Atmos hangsávos mozifilmek nézésével/hallgatásával.

A hangkörnyezet jellege hasonló volt a korábban tapasztaltakhoz: az erősítő által létrehozott Atmos hangzásvilág a szokásos 5.1 elrendezéshez képest jóval kiterjedtebb, levegősebb hangkulisszát eredményezett. Az amazonasi erdőben ránk zuhogó eső ebben a konfigurációban is tágas, diffúz térrel vett körül bennünket. A direkt sugárzók működése eredményeképpen azonban bizonyos esetekben egyértelműen precízebbé vált a pozícionálás. A szobában körberepülő madár szárnyalása jóval pontszerűbben volt követhető. A többi rövid epizódban is definiáltabbá vált az irányhatás, bár volt, amikor ez céltalannak tűnt, Enrique Iglesias klipjében látványidegen volt az előtérben zajló események közben a fentről megszólaló szöveg.

Mozifilmek közül a viszonylag friss, Adam Sandler főszereplésével készült Pixels volt az első tesztanyag. A guami légierő támaszpont elleni támadás, majd később, a londoni Hyde Parkban a Space Invadors számítógépes játék inváziója - az égből a földfelszín felé irányuló akcióként - egyaránt remek alapot szolgáltatott az Atmos hanghatások számára, melyek kétséget kizáróan jócskán növelték a filmélményt. Ezzel együtt a kimondottan Atmos-specifikus jelenetek alig tették ki a teljes játékidő néhány százalékát, ami érthető is, egy filmnek azért nem erről kell szólnia. Technológiai újdonságokra való fogékonyságunk ellenére bízunk benne, hogy a filmek minőségét a jövőben sem az Atmos hangzás, hanem remélhetőleg az épkézláb forgatókönyvek és a hiteles színészi alakítások fogják meghatározni, melyeknek itt sajnos a nyomát sem találtuk. (Ezúton is elnézést kérve az Adam Sandler rajongóktól.) Lemezt cserélve, a The Expendables 3-ban a mogadishu-i kikötőbeli lövöldözés, vagy a film végi pusztítás során az SR5010 Atmos dekódere szintén alaposan megdolgoztatta a felső hangsugárzókat, jól pozícionált és hiteles hangkörnyezetet, mondhatni igazi hangburkot teremtve körülöttünk. A tapasztalatok alapján érdemes kísérletezgetni az ilyen kétféleképpen is installálható hangdobozokkal, hogy mikor kapjuk a számunkra legkedvezőbb hangzást, illetve, hogy hol van az ésszerű egyensúly a szoba átalakításának mértéke és a hallható eredmény között.

Zenés produkciókra áttérve - hogy a brutális pusztításhoz képest a finomabb részletek is szerephez jussanak - Adele 2011-es koncertfelvétele, majd még régebbről a Jesus Christ Superstar került a lejátszóba. Testes, jó dinamikájú produkció jellemezte mindkettőt. Az zenei betétek tisztán, jól artikuláltan jelentek meg, mind a női, mind a férfi énekhangok esetén markáns, határozott előadásban volt részünk.

Hangok szemből

Az 5.1.2 hangélmény után 2.0-ra térve, szokásos, vegyes stílusú CD és SACD lemezeinket vettük elő. Az SR5010 produkcióját leginkább a megbízható előadásmóddal jellemezhetnénk. Jól felépített sztereó teret, kellő sávszélességet tapasztaltunk. Nem vitte túlzásba az agilitást, de ez egyúttal megóvta a tolakodó erőszakoskodástól is. Magabiztosan tolmácsolta a dinamikai váltásokat, végig körültekintően egyensúlyozott a két szélsőség között: agresszivitástól mentes maradt, de nyugodtsága nem fulladt unalomba sem. Rock zenén a változatos stílusú Superheavy lemez négy eltérő karakterű énekese, erőteljes basszusai és kiterjedt dinamikája izgalmasan és meggyőzően demonstrálta a Marantz képességeit. Jazzen a szaxofon fátyolossága alatt végég megmarad az a csipetnyi érdesség, amely fenntartja a hallgató figyelmét.

Univerzális lejátszónkat mind a három lehetséges módon (HDMI, optikai és analóg RCA kábel) csatlakoztattuk az erősítőhöz. Egy adott lemez hallgatása közben váltogatva a bementek között, nem tapasztaltunk lényeges különbséget a hangzásban. Digitális bemenetről egy kicsit keményebb, markánsabb hangzást kaptunk, míg analógról egy leheletnyit lágyabb, fátyolosabb volt a kép. A sztereó színpad még ennyit sem változott, gyakorlatilag minden esetben ugyanazt a stabilitást és precizitást kaptuk. A differencia elsősorban a két készülék DAC-jának eltérő hangzásstílusából adódhatott. Ezzel együtt a különbség belül maradt az egyéni ízlésbeli szempontok határain, nem volt akkora az eltérés, hogy objektíven és határozottan ki lehessen jelenteni az egyik vagy másik csatlakoztatási mód minőségi fölényét. Ez megint csak a kísérletezgetés fontosságát mutatja: a szimpatikus hangzás előállítása egy sokismeretlenes egyenlet, melynek megoldását mindenkinek magának kell megtalálnia.


Egyenleg

A Marantz "ezres" típusszámú, slim családja felett elhelyezkedő, teljes méretű rádióerősítői között az SR5010 a legkisebb, ezzel indul a sorozat, de ebből senki ne következtessen arra, hogy belépő modellről lenne szó. Közel 260 000 Ft-os ára már bőven kiemeli a százezres árcédulájú, erősen visszafogott funkcionalitású alapmodellek közül, és az (alsó) középkategóriába pozícionálja. Tudása, szolgáltatásainak mértéke meg is felel árának, teljesíti a manapság elvárható igényeket. Hangzás terén pedig egyenletes, megbízható minőséget nyújt. Ha nem is szögezett minket oda a fotelhez szenzációs audiofil képességeivel, de segít leszámolni azzal a minduntalan felbukkanó sztereotípiával, hogy a házimozi erősítők alkalmatlanok a minőségi sztereó zenehallgatásra. Ami a házimozizás hajnalán, a gyatra IC-s végfokok idején még igaz is lehetett, az ma már nem teljesen állja meg a helyét. Nem várhatjuk el senkitől, hogy látatlanban elfogadja a véleményünket, (átalakítva mondást, hogy "messziről jött tesztelő azt ír, amit akar"), célszerű tisztességes hangfalakkal, pure direct módban meghallgatni, és személyes véleményt kialakítani.

Amit korábban szintén többször írtunk a jövőbiztossággal kapcsolatban, az teljes mértékben igaz az SR5010-re is. Mivel a 4K felbontású és Dolby Atmos kódolású filmek dömpingje még egyáltalán nem indult be, így egy ilyen képességű erősítő birtokában már jóval előbbre tartunk, mint amit a tartalomszolgáltatók jelenleg nyújtanak.


forrás: av-online.hu