Marantz M-CR610 szórakoztató központ

2014-11-05
Vissza a tesztekhez

Az av-online.hu 2014. otóberi  tesztje:

Ami kicsi az nem lehet nagy? Avagy kérhetünk-e egyszerre kis méretet, sok szolgáltatást és jó minőséget, vagy kénytelenek vagyunk az előbbi hármasból kettőt választani? Erre kerestük a választ a Marantz M-CR610 társaságában.


Ami kicsi az nem lehet nagy? Avagy kérhetünk-e egyszerre kis méretet, sok szolgáltatást és jó minőséget, vagy kénytelenek vagyunk az előbbi hármasból kettőt választani? Erre kerestük a választ a Marantz M-CR610 társaságában.

L_mcr610_u_bk_frDicsérhetjük a teljes méretű hifi komponensek hangját vég nélkül, de előbb vagy utóbb mindenki szembe találja magát a helyhiány problémájával. Azzal, hogy egy dolgozó- vagy hálószobában a klasszikus hifi rendszer néha felesleges túlzásnak tűnhet. Ilyenkor fordulunk a kisméretű készülékek felé és tesszük fel a kérdést reszkető hangon, hogy ez milyen minőségi kompromisszummal jár?

Marantz M-CR610

Tesztalanyunk, a Marantz Melody, egy remekül felszerelt, CD-lejátszót is magába foglaló, csinos kompakt hifi készülék. Fehér és fekete kivitelben kapható, ami sajnos nem az egész készülékre vonatkozik, csupán az előlap középső részének színe eltérő, miközben a burkolat többi része egységesen fekete. Az aktuális Marantz dizájn, bár egyszerűsített formában, de ezen a típuson is megjelenik. Ez a felhasznált, fényes műanyagokkal ötvözve mutatós, de nem kelt különösebben minőségi benyomást. Mi mégis, ezerszer inkább választanánk ezt a formatervet, mint a korábbi 603-as típus előlapját, ami úgy nézett ki, mint Mikrobi. Az építési minőségről csakis elismerően nyilatkozhatunk. A gyártónak még arra is jutott figyelme, hogy a legnagyobb műanyag felületet, a fedőlapot, ne holmi szimplán rácsozott lemezből készítse, hanem méhsejt szerkezetű merevítéssel, két rétegből állítsa össze. Attól eltekintve, hogy a felszíne könnyen karcolható, a kis Marantz mégis olyan, mintha az ADAC autós töréstesztjére tervezték volna.

XL_mcr610_n_wt_re

A készülék szolgáltatáskészlete határozottan jó. A kis Marantz DLNA és AirPlay kompatibilis, internetes rádióval, DAB, DAB+ és FM tunerrel is felszerelték. Találunk USB bemenetet az elő- és hátlapon is. Került rá optikai bemenet és még két analóg bejárat, valamint sztereó és mélysugárzó kimenet is. Mindezek tetejébe, még A/B hangfal aljzatokat is kapunk, ami pedig már igazán nagy ritkaság egy ekkora készüléken. Persze a gyártó 2×60 wattot (vagy 4×30-at) ígér, ami ugye csábító, ám a felvett maximális teljesítmény ezt nem igazán támasztja alá. A teszt alatt nem sikerült 27 wattnál magasabb értéket összehoznunk. Mindenesetre, ha kedvünk szottyan átvezetni a hangot, például a dolgozószobából az étkezőbe, hogy oda már csak egy pár hangdobozt kelljen vennünk, megtehetjük. Ha tablettel irányítjuk, akkor majdnem olyan, mintha tényleg ott is lenne a készülékünk.

L_mcr610_n_wt_34

Ami hiányzik, az a Bluetooth csatlakozás, ami ma már annyi készülékben megtalálható. Persze ezt viszonylag könnyen és olcsón pótolhatjuk egy Bluetooth adapter megvásárlásával és a hátlapon található analóg csatlakozók egyikét feláldozva. Ilyen kiegészítőket ma már nem sokkal 10000 Ft feletti árban is kapunk, és még a jó nevű gyártók közül is sokan kínálnak 30000 Ft alatti eszközt.

Egyesek talán még hiányolhatják a hátlapról az USB B csatlakozót, amivel a készülék külső hangkártya szerepkörben is dolgozhatna. Erre áthidaló megoldás lehet ugyanakkor a DLNA használata. Ráadásul a kis mérete ellenére, a Marantz M-CR610-est mi többnek és nagyobbnak érezzük egy íróasztali erősítőnél. Vagyis nem igazán érezzük a számítógéppel való, közvetlen összeköttetés hiányát problémásnak.

Ha pedig már szóba került a digitális tartalom, azt is kiemelnénk, hogy az M-CR610 lejátssza a szokásos MP3 és WMA mellett a FLAC és WAV felvételeket akár 192 kHz/24 bit felbontásban is, illetve az ALAC kódolásúakat is 96/24-ig.

A használat

A beüzemelés egyszerű, hiszen nincs sok beállítani valónk. A rádió hangolása természetesen első használat alkalmával automatikus. A DAB/DAB+ adások hazai helyzetével kapcsolatban ne legyenek illúzióink! Tizenkilenc évvel az első kísérleti sugárzás kezdete után is reménytelen a hazai DAB helyzet. Szerencsére van a készülékben internetes rádió, és Spotify is! Ha az internetkapcsolatot vezetékkel oldjuk meg, akkor lényegében nincs is vele semmi dolgunk. Ha WiFi-t használnánk, akkor a hátlapon található WiFi Connect és a routerünk WPS gombját is elég lehet megnyomnunk. Már amennyiben a routerünknek van ilyenje, mert bár a ma kapható modelleken ez szinte általános, addig az internetszolgáltatók által telepítetteken bizony ritkaság. No de akkor sincsen tragédia, ha nincs WPS. Beállíthatjuk a WiFi-t az előlapon vagy távszabályzóval is. Apróság, de még az amúgy fárasztóan hosszadalmas, előlapi bepötyögés is le lett egyszerűsítve, de ennek részleteibe most nem merülnénk el. Legyen elég annyi, hogy mi érezzük a törődést!

MarantzMCR610v2_0

Az OLED kijelző meglepetése

A leírásból kiindulva simán azt hihetjük, hogy a kijelző egy klasszikus típus, hiszen csak annyit írnak róla, hogy az nagyméretű, 3 soros és egyszínű, OLED. Nem nagy dolog, ebből 12 egy tucat. Ezzel viszont éppen a lényeget nem sikerül megfogni. Ma, az 5 colos, színes OLED képernyős telefonok korában, a Marantz előlapjában csücsülő egyszínű kijelző nem tűnik különlegesnek. Legalábbis addig, míg be nem kapcsoljuk a készüléket. Ekkor viszont nyomban kiderül, hogy bár a megjelenítő valóban 3 sornyi magasságú, amit látunk rajta az viszont nagyságrendekkel több, és jobb, mint amit a leírás sejtet. A kezelést ténylegesen könnyebbé, élvezetesebbé tevő animációk siklanak végig finoman a kijelzőn. Döcögve csúszó szöveg helyett természetesen mozgó ikonok tárulnak elénk. Oldalakon át tudnánk sorolni a sokkal többet ígérő, de silány módon elkészített előlapi kijelzőket, de inkább nem tesszük. Legyen elég annyi, hogy a Marantz a látszólag szerény megjelenítővel is fantasztikusan teljesít. Példát mutat igényesség és felhasználói élmény terén.

A Marantz M-CR610 használata határozottan élvezetes!

Használat közben többször is feltűnt, hogy a Marantz a megszokottnál rugalmasabb, barátságosabb. Ha forrás-választásba kezdünk, nem hagyja abba azonnal a legutóbbi lejátszását, csak ha már tényleg választottunk újat. Akár a CD tálcát is kinyithatjuk, hogy lemezt tegyünk be, ettől még a gép vidáman zenél tovább USB-ről vagy hálózatról. Apróságok ezek, de örülünk nekik, mert sok hasonló méretű szerkezet nem képes rá.

Az M-CR610 természetesen alkalmazást is kínál a készülék irányításához, ami becsülettel teszi a dolgát és csinos is, bár a grafika felbontása nem túl nagy, így egy jobb felbontású tableten vagy telefonon kissé maszatosnak tűnik a gombok egy része.

A hangbeállítások mind digitálisan vezéreltek, vagyis a magas- és mélyhangot, a DBB mélykiemelést mind menüből irányíthatjuk, már amennyiben szeretnénk. Persze ha jó hangdobozaink vannak, és jó minőségű felvételeket szeretnénk hallgatni, akkor az előbbiek helyett, inkább a szintén menübe rejtett Source Direct, vagyis a hangszínszabályzó áramkörök megkerülése/kikapcsolása lesz a befutó. Igen, ez is került a kis Marantzba!

Marantz_M-CR610_inside

A hang

A meghallgatások alkalmával, több hangfallal is kipróbáltuk a Marantz apróságát. A hazai márkaképviselet szakemberei saját tapasztalataikra hivatkozva a DALI IKON MK2 hangfalakat ajánlották, amit mi is jó párosításnak találtunk. Emellett azonban meglepően jól szólt a rendszer az ELAC BS 403 dobozával is, ami 4 ohmos névleges impedanciájával semmiféle gondot nem okozott az erősítőnek. Ez a stabilitását bizonyítja.

Az már az első megszólaláskor feltűnt, hogy a Marantz aprósága, méretét meghazudtolóan stabil. Úgy szól, ahogyan azt egy 43 cm széles, 60 wattos erősítőtől elvárnánk, amit azért is hangsúlyozunk, mert hát ebben a méretben gyakran találkozunk az alultápláltságtól szenvedő, sőt kínlódó termékkel.

A különböző hangfalakat cserélgetve, lényegében csak a Cambridge Audio olcsó S30-as dobozaival éreztük úgy, hogy ez nem jó párosítás. Még az Indiana Line DIVA 552-es állódobozaival is meglepő magabiztossággal muzsikált a Marantz. A mélyeket is becsülettel megfogta, a középtartomány nyitott a magas pedig pontos maradt akkor is, ha nagy dobozzal és nagyobbacska hangerővel provokáltuk. A DALI IKON MK2-vel példásan gyors, kellőképpen dinamikus és általánosan élvezetes volt. Nem kente el úgy a részleteket, mint oly sok kompakt rendszer és nem akarta fényes közép- illetve magastartománnyal elterelni a figyelmünket a mélyekről. Még az olyan, alacsony frekvenciákban bővelkedő felvételekkel, mint a Daft Punk Doing it Right-ja, is képes volt élvezetes maradni. Ezt az akadályt legjobban az ELAC dobozával vette. Pedig itt minden a stabil, energikus mélyeken múlik! Kedvenc Velencei Barokk Zenekar lemezeinket pedig szinte képtelenek voltunk kivenni a lejátszóból, annyira meggyerő volt a hangzás.

Hangdoboz választástól függetlenül, nyitott és kellemes karakterét szinte mindvégig megtartja. Ha mindenáron bele szeretnénk kötni, azt hoznánk fel ellene, hogy nem tart igazán nagy rendet a színpadon és a sztereó kép középtájon kissé maszatos. No de ha hasonló árban szeretnénk, hasonló szolgáltatást klasszikus komponensekből összeállítani, akkor vagy nem jönne össze, vagy talán még ennyire sem szólna jól.

Ítélet

A Marantz M-CR610 egy kiforrott gép benyomását kelti. A szolgáltatások sora bőséges, a kezelhetőség átgondoltságról árulkodik a hang pedig jobb, mint amit egy ekkora szerkezettől várnánk. Lényegében bárkinek, aki egy apró készüléket szeretne, jó szívvel tudjuk ajánlani. Az M-610-es versenyben van a hagyományos méretű elektronikák belépő szintjével. Árban pedig messze alatta marad egy hasonló tudású, hagyományos komponensekből válogatott szettnek. Nem állítjuk, hogy átlépi a kategória korlátjait, de azt határozottan kijelenthetjük, hogy nagyon ügyesen bánik mindazzal, amije van!