Marantz HD-AMP1 audifil erősítő

2016-06-13
Vissza a tesztekhez
Marantz HD-AMP1 audifil erősítő

A Marantz saját örökségét akarja mindenáron tovább hordozni. Ez nem meglepő, hiszen Japán és a tradíció összefonódó fogalmak. Mégis, a HD-AMP1 kellően korszerű, ráadásul a funkciók és a kis méret nem mentek a finom hang rovására. Érdemes volt leülni és foglalkozni vele, ami önmagában sokat elárul róla. Ideje komolyan venni a D osztályt?

Tipikus Marantz, és mégsem

A hifi világa az ellentmondások fellegvára. Arra törekszünk, hogy reprodukáljunk olyasvalamit, ami egyszer valahol már megtörtént. Ehhez az esetek döntő esetében ugyebár szükségünk lesz egy erősítőre, vagy erősítőkre, természetesen a klasszikus, 43,5 cm széles, masszív alumínium szörnyekre gondolunk. Nincsen semmi baj a tekintélyükkel, az értékükkel, hiszen sokszor a lényeget képező jó hangot megkapjuk a maga kellemes és finomított formájában, csak egy baj van. A mai világ nem erről szól, ma már feladjuk a villanyóra pörgetését és az otthonunk hatalmas gépekkel való telepakolását, inkább elektromos autókat vezetünk, akkubankot és mobil hangszórókat veszünk karácsonyra, a hifi iránti érdeklődés és a tisztelet (noha a konzumer elektronikai piac egyre jobban erőre kap és a hanglemezek eladásai is felfelé ívelnek) fokozatosan lejjebb és lejjebb kerül. Ennek több lehetséges oka is van. Most nem mélyedünk el a témában, mivel egy kis erősítőről kéne értekeznünk (mindjárt fogunk is), de gyorsan felvázoljuk a lényeget, sarkítva: a nagy nevek kezdenek unalmassá válni. A legtöbb cég terméke évek óta ugyanúgy néz ki, és ugyanazokat a funkciókat látja el. Persze, a motorháztető alatt idővel csiszolódik, javul, fejlődik minden, de a laikusnak a mozaikbetűkre szűkített technológiai bravúrok jelentésértéke nagyjából a nullával megegyező. Mire akarunk kilyukadni?

A monotónia nem célravezető, legalábbis nem jellemző az "innovátor" gondolkodású cégekre. Két megoldás van, vagy elkezdik követni a tömegek igényeit, vagy pedig csinálják ugyanazt, amit eddig, de radikális újításokkal. A Marantz jelen esetben, részben az aktuális felhasználói szükségleteket vette figyelembe, sőt, bizonyos értelemben sutba dobta a tradícióhoz fűződő elveit. Lássuk csak, egy 5,8 kilós készülék, ami 4 ohmon 2x70 W-ot produkál, D osztályú topológiával? Ez a közölt műszaki adatok alapján nem is igazi hifi elektronika, csak "játékerősítő" - gondolnák a konzervatív természetű, tranzisztoros gépszörnyek alázatos hívői. Jóllehet, az arca tényleg csinos. És oldalról is esztétikus, sőt... a külső az, amivel megfogja érdeklődőit a HD-AMP1, eleve előnnyel indul a "zöld" erősítők között azzal a ténnyel, hogy nem csúnya, és nem is úgy néz ki, mint egy túlzottan modern, krómozott konyhamérleg, hanem mint egy klasszikus hifi elektronika. Csak kicsivel kisebb, és könnyebb kivitelben.


Mit tud tehát?

A HD-AMP1 belsejében D osztályú végerősítő található, mely a ma elérhető legfejlettebb technológiákkal párosul. A digitális szűrő és a műveleti erősítő is a Marantz saját fejlesztése, utóbbi három lapkán is megtalálható a készüléken belül (analóg végkimenet, DA konverter, fejhallgató erősítő). A DAC chip egy referencia szintű ESS SABRE típus, mely a natív 11,2 MHz DSD támogatáson át bármit megszólaltat 384 kHz/32 bit mintavételezésig.


Mindazonáltal a kis elektronika nem csak szép, hanem a maga módján masszív is. Az alumínium talpakon álló készülékház potmétereinek, csatlakozóinak illesztése és megmunkálása egyaránt precíz. Ez egy szép eszköz. A Marantz sajátosságként elkönyvelt, kör alakú "porthole" ablakocska foglalja keretbe a kétsoros kijelzőt, mely állhatna több karakterből, hogy több információt mutasson, de azért csinos és jellegzetes motívum. Az oldalsó polírozott, fahatású lemezek részben retrós, másrészt bútorszerű hatást keltő dizájnba bújtatják a modern belsőt.

Másfelől jó extrákat kapunk, mivel koaxiális, két optikai és egy PC-USB bemenet enged hozzáférést a DAC-hoz, plusz egy előlapi iOS-kompatibilis USB port, mely DSD lejátszásra is képes 5,6 MHz-ig. A két analóg RCA bemenettel együtt hét forráseszköz csatlakoztatható a HD-AMP1-hez úgy, hogy ezeknek kétharmadát a SABRE chip közreműködésével szólaltathatjuk meg. A gyártó elsősorban alacsonyabb impedanciájú hangfalakhoz javasolja a készüléket, részben ebből, részben pedig a filmek és dinamikus zenék létjogosultságából kifolyólag kapunk egy aktív mélysugárzó kimenetet is. Így a kis erősítő számos lehetőséget nyújt, hogy egy prémium színvonalú, csinos, mégis praktikus hangrendszert építhessünk magunknak.


Meghallgatás

A Marantz HD-AMP1 erősítőt az elektronikákkal könnyen barátkozni képes, Dali Ikon 2 mk II-t használtuk (néhány napra SVS és Focal hangsugárzókkal is kipróbáltuk a rendszert). Zenehallgatáshoz egy JRiver médialejátszót futtató, Windows 10 rendszerű PC-t csatlakoztattunk. Filmnézéshez egy Pioneer Blu-ray lejátszót kötöttünk be koaxiális kábellel, illetve alkalmanként az előlapi USB aljzatra is rábiggyesztettünk egy CD minőségű zenékkel feltöltött iPhone-t (AudioQuest Cinnamon kábellel).

Az első napokban sokszor nyers volt a tesztkonfiguráció. Egy hét, és egy-két hangfalcsere után már egyértelművé vált, hogy valójában azok szorultak járatásra. Referenciaként használt IKON2 állványos hangfalainkat csatlakoztatva azonnal elillant a klinikai érzet, a túlzott kiélezettség.


Ahogy jobban elmélyedtünk a DALI és Marantz páros frigyében, egyre kevesebb kivetnivalót találtunk a hallottakban. Olyan rendszerrel kerültünk szembe, amely nem a hiányosságait, hanem a zene nagyszerűségét helyezte előtérbe. Ez meghatározó tulajdonság, e nélkül nem számítana a Marantz jobbnak a "jónál". Így viszont olyan alapot, egy olyan lelkes, mégis őszinteségre hajló elektronikát kaptunk, amit hallgatva nem a még jobb, nagyobb, drágább vetélytársak után sóvárogtunk. Unalomig hallgatott, kívülről fújt referencia számainkból rengeteg olyan effektust, aprócska részletet megkaptunk, amiket egy pusztán jó erősítő bizonytalanul, vagy hanyag módon próbált volna kezelni. A Marantz HD-AMP1 figyelmesen és szigorúan állította katonás sorba a hanghullámokat. Egy Eliane Elias számot (I Thought About You, 96 kHz/24 bit) hallgatva csupa olyan motívummal találkoztunk, amik meghatározzák a felvétel magját. Az ének édes zöngésséggel hasította ketté a csendet. A zongora artikuláltan, szinte csilingelve illeszkedett a vokálhoz. A nagybőgő mélyről, öblösen támogatta meg a többieket, gazdag melegséggel, de domináns ömlengés nélkül. Ha becsuktuk a szemünket, szinte láttuk magunkkal szemben az énekesnőt. A hangszínpad kicsit keskeny volt és lapos, ettől olyan érzésünk támadt, mintha az énekes mögött, egy szűk sávban jobbra lenne a nagybőgő, még hátrébb, picivel balra pedig a zongora. Hallottunk már ennél jobb atmoszférikus térábrázolást is, de a mélységérzet nem minden. A jelenlétérzet is fontos, és abban nagyon ügyes volt a HD-AMP1. A távolságok feltárása a milliós (és afölötti) kategória kiváltsága. Ez a rendszer azért volt kiemelkedő, mert a hangszereket el tudtuk valós, közvetlen és létező tárgyakként könyvelni. Elhittük, hogy a zene megtörténik, és ezért nem is érdekelt a háromdimenziós tagoltság kidolgozatlansága. Így a HD-AMP1 inkább olyan erősítő, ami a szobánkba szolidan beszállásolja a zenekart, megoldja, hogy a felvétel hangulatát átérezzük, de nem fog olyan dimenziókaput nyitni, amitől mentálisan elszállva éreznénk magunkat. Ez a kategória, amit a kis Marantz képvisel, pontosan erről kell(ene), hogy szóljon.

Érdekességként említendő, hogy az erősítőben lévő digitális szűrő karakterét a felhasználó állíthatja be. Két mód közül választhatunk, melyek eltérő hangzást eredményeznek. Nálunk az első beállítás bizonyult kellemesebbnek. Vele spontán, áramló, mégis kihegyezett volt a zenei élmény. A részletek egyszerűen csak beröppentek elénk, nem kellett keresni a parányi komponenseket, minden jött magától az erősítő kicsit játékos, lendületes, de mindenekelőtt tiszta stílusában. A második beállítással nem lett rosszabb az élmény, csak apróságokban változott meg. A laza áramlás nyersebb, stúdiós jellegű közléssé változott, ettől az ének nem érkezett elénk olyan természetesen, inkább azt éreztük, hogy a hangszereket szándékosan akarja minél közelebb tessékelni hozzánk a rendszer. A két beállítás közti különbség a valóságban nagyon minimális, most csak igyekeztünk minél pontosabban megfogalmazni a felfedezhető eltéréseket. Ezeket a karakterbéli módosításokat elsőre, másodszorra és sokadszorra is felismertük nem csak hangfalakkal, hanem fejhallgatóval is.

A HD-AMP1-re rácsatlakoztattuk referenciaként használt audiofil fejhallgatónkat (Sennheiser HD 600) és örömmel tapasztaltuk, hogy a hangfalakon érzékelt könnyedség, tisztaság, őszinteségre és gyorsaságra törekvő stílus ugyanúgy megmaradt. Aki rendelkezik egy felsőbb kategóriás, széles térábrázolással és inkább melegebb tónussal szóló fülessel, annak kellemes kikapcsolódást nyújthat a kis Marantz akkor is, mikor a többiek csendre vágynak.


Végszó

A Marantz HD-AMP1 egy klassz kis erősítő, nem kell, hogy kérdéseket tegyünk fel vele kapcsolatban, elég ha leülünk elé, elindítunk valamilyen zenét, és a válasz jön magától. Nem szükséges nagyítóval keresni a részleteket, jönnek azok maguktól, és ha jó hangsugárzóval rendelkezünk, akkor olyan intim közelségbe kerülhetünk a felvételeinkkel, amit sokszor csak a lényegesen drágább rendszerek tudnak megadni. Tény, hogy a mélységérzet és a légiesség nem erőssége a HD-AMP1-nek, és ugyan nem próbáltuk ezért nem állíthatjuk biztosan, de kétséges, hogy a 4 ohmon mért 70 W elegendő-e állódobozok hajtására. Szerintünk ehhez a vashoz kétutas hangdoboz való, úgy lesz tüneményes, mégis kerek egész produkciót tálaló hifi rendszerünk.


forrás: av-online.hu