JBL SB400 soundbar szett

2013-09-10
Vissza a tesztekhez
A Sztereó Sound & Vision Magazin tesztje alapján:

A soundbar eszközöknek egy szűk évtized sem kellett, hogy stabilan megvessék a lábukat a házimozi világában. A Harman csoporthoz tartozó JBL is több modellt kínál a választékában, mi ebből a legnagyobb, SB400 típusú, 2.1-es szettet hallgattuk meg.


A teljes szett két egységból áll, a soundbar 6 hangszórós, kétutas (csatornánként 1 magas és 2 középsugárzóval), őt egészíti ki a lefelé sugárzó, jókora reflexnyílással rendelkező mélynyomó.
Ez az említett, nem egészen egy évtized elegendőnek bizonyult arra, hogy a soundbar-ok (és komolyabb testvéreik, a hangprojektorok) egy korábban nem létező termék-kategóriaként nagy népszerűséget szerezzenek.

 

A kedvező fogadtatás köszönhető volt egyrészt a lapos tv-k sovány, tuningolásra szoruló hangzásának, illetve az általuk nyújtott ígéretnek, miszerint virtuális 5.1-es hangteret tudnak létrehozni a nappali hangdobozokkal történő telezsúfolása és bekábelezése nélkül.
 
Felépítés, konstrukció
A teljes szett két egységből áll, egy vezeték nélküli, aktív mélynyomó tartozik a soundbarhoz. A Dolby Digital dekódernek és a HARMAN Display Surround technológiának köszönhetően - ismertetője szerint - létre tudja hozni a mozifilmek realisztikus 3D hangkörnyezetét. A teszt végére kiderül, hogyan aránylanak egymáshoz az ígéretek és a bizonyítékok.

Praktikus okokból (két gyökeresen eltérő méretű és alakú termékről van szó) külön-külön csomagolva árusítják őket, nézzük, mit rejtenek az egyes dobozok!
 
Cinema SB400 CNTR - center soundbar
Valamivel több, mint egy méter széles, hozzávetőleg a 46’’ képátlójú tv-k szélességével egyezik meg, alattuk elhelyezve harmonikusan, diszkréten egészíti ki őket. Fekete műanyag házából szemből csak egy keskeny, fényes keretet látni, mert egész frontfelületét a hangszóróborítás uralja, közepén a márkajelzés logójával. Kétféle módon helyezhető el, falra szerelve (ehhez mellékelik a tartókonzolt), vagy a tv elé állítva a bútorzatra téve. Két korong alakú, alul gumírozott tappancsán stabilan és csúszásmentesen áll meg, falra rögzítéskor kicsavarozhatók, nem zavarják a látványt.
 
Összteljesítménye 2 x 60 Watt, csatornánkénti jellemzői: kétutas, nyitott rendszer, három hangszóróval, egy 25 mm-es dómmal és két egyforma, 57 mm-es mágnesen árnyékolt középsugárzóval. Frekvencia átvitele 120 Hz-től indul (ahol a mélynyomó felső tartománya véget ér), és 20 kHz-ig tart.
A hátlapon kialakított mélyedés ad helyet a csatlakozó aljzatoknak, és az installációhoz szükséges kezelőszerveknek. Így nincsenek útban fali elhelyezéskor, (cserébe nehezen hozzáférhetők), de a beüzemelés után amúgy sem kell őket bolygatni. Terminálokból bőséges a választék: három HDMI, egy optikai és egy sztereó jack bemenet, és egy ARC kompatibilis HDMI kimenet. Néhány évvel korábban egy belépő szintű receivernek is becsületére vált volna ez a HDMI ellátottság. A kapcsolók: áramtalanító, a két egység vezeték nélküli összepárosítását végző nyomógomb a folyamat állapotát mutató státusz LED-del, és egy tolóka, mellyel a hangzáskorrekciót lehet beállítani „fali” vagy „asztali” pozícióba csúsztatva, a center elhelyezésnek megfelelően.

A készülékház felső peremén pedig a napi használathoz szükséges nyomógombok sorakoznak: standby, forrásválasztó (szekvenciálisan lehet lépkedni a bemenetek között, a távirányítón viszont dedikált gombja van minden forrásnak), hangerő és surround hangzás típus. Ez utóbbinál túl sok lehetőségre ne gondoljunk, csupán egy „zene” és egy „mozi” elnevezésű üzemmód között választhatunk. Az utolsó gomb a Bluetooth kapcsolatot aktiválja. Ennek az egynek nincs megfelelője a távirányítón, amely egyébként egy aprócska, pehelykönnyű, fóliabillentyűs példány. Mérete még egy hitelkártyáét sem éri el, annak csupán kb. 2/3-a, emiatt hihetetlen könnyű elkeverni. De nem nélkülözhetetlen a használata, a center betanítható a tv távirányító jelének felismerésére a hangerőszabályzás és némítás funkciókra.

Cinema SB400 SUB - aktív mélynyomó
A központi egység visszafogott, de elegáns dizájnjával szemben a szubláda a minimalizmust képviseli. Egy 30 cm-nél alig valamivel nagyobb oldalhosszúságú, alacsony lábakon álló, matt fekete kocka.
A front oldali jókora méretű reflexnyílást egy tölcsérszerű, magas fényű betét övezi. Az előlap egyhangúságát is oldja, de fő feladata a hangok jobb terítése.
Vezeték nélküli technológiájú, így hangfalkábelezés nélkül szabadon helyezhetjük el a helyiségben. A kapcsolat kb. 10 m távolságig működik megbízhatóan, ez csak akkor lenne kevés, ha átlagos nappali helyett egy bálterem másik végében használnánk. Lefelé sugárzó hangszórója 8 inches (kb. 20 cm). Frekvenciamenete 38 - 120 Hz közötti, felső határfrekvenciája addig tart, ahol a soundbar dolgozni kezd, de sajnos az elektroakusztika nem olyan szimpla dolog, mintha két puzzle darabot illesztenénk egymás mellé, ez az installációkor meg is mutatkozott. Beépített erősítője 100 Wattos, a hangerő mennyiségére nem lehet majd panasz. A kocka hátsó falán egy trapéz alakú panelen helyezkedik a fázisváltó (0 és 180 fok között), két potenciométer, az egyik a hangerőt, a másik a vágási frekvenciát szabályozza (40-200 Hz között), és a vezetéknélküli párosítást aktváló nyomógomb.

Szubjektív tapasztalatok, kezelhetőség, hangminőség

Az installálás csupán pár perc (már ha nem a falra csavarozzuk, hanem csak a tv elé állítjuk),  a center és a szub „összekötése” szintén gyerekjáték: aktiválva mindkét készüléken a párosítást indító gombot, szapora LED villogás közben elkezdődik a keresés, és fél percen belül meg is találta egymást a két egység.
Ezután következett a macerásabb rész, a rendszerhangolás. Egyszerűnek tűnhet, hiszen csak a szubláda hangerő és vágási frekvencia gombjait kell a megfelelő pozícióba tekerni. Ilyenkor hiányzik a mára receiver-alapszolgáltatássá vált mérőmikrofonos setup. Ennek hiányában csak a saját fülünkre hagyatkozhattunk, egy-két sokszor hallgatott CD társaságában, feltételezve, ha a kényesebb zenén sikerül optimális hangzási balanszot beállítani, akkor mozin sem lesznek különösebb problémák.

A szub alsó határa 38 Hz (és nincs is publikálva, hány dB-es szintcsökkenésnél értendő), ezért nem érdemes a vágást 40 Hz környékén hagyni, mert akkor már nem is lesz mit lesugároznia a doboznak. A legalacsonyabb állásban a mélynyomóból csak nagyon szolidan hallatszott egy-egy dübbenés. Célszerű a felső értékhez közel állítani, hogy a szub minél jobban rá tudjon segíteni a 120 Hz alsó határú centerre és a két egység frekvencia tartománya kellően átlapolódjon. A próbálgatások alapján nem sokkal a 200 Hz alá került a vágás, a hangerő viszont fél állásnál is alacsonyabbra. Ellenkező esetben már természetellenesen túltengett a mélytartomány.
 
Ennek ellenére nem sikerült teljesen koherens hangképet kreálni, a két egység csapatmunkája nem volt tökéletes. A szub kissé elkülönülve zenélt. A sztereó kép nem lépett ki a center geometriai méreteiből, a zenészek eléggé szűkösen tolongtak a pódiumon, de tisztán, precízen játszottak. Videós hasonlattal, mintha egy szélesvásznú filmet jó minőségű, kisképernyős tv-n néztük volna.

Mozizás előtt próbát téve a Bluetooth átvitellel, a mobileszközök rögtön megtalálták az SB400-at, akadás mentesen lehetett zenét streamelni rá, ezen a téren semmilyen probléma nem adódott a működéssel.

Átkattintva a távirányítón „zene” módból „mozi”-ba, néhány igazán akciódús filmmel tettük próbára a szett képességeit. Itt már jóval kiegyenlítettebb hangzást kaptunk, és végső soron inkább ebben az üzemmódban lesz használva. A mélyek még ebben a visszafogott beállításban is elegendőnek bizonyultak, ha kellett, rendesen megmozgatták az ablakokat és a padlót. A párbeszédek tiszták, jól artikuláltak voltak. A 3D surround hangkörnyezet viszont nem épült fel, ebben a tekintetben több maradt az ígéret, mint a bizonyíték.

Összegzés

A tv saját hangrendszeréhez képest egyértelműen jobb hangzást kaptunk minden esetben, de 5.1-es rendszer kiváltására nem alkalmas. Sok csatlakozási lehetősége csábító (ha ARC kompatibilis tv-nk van, akkor nem kell lefoglalnunk egy bemenetet sem, és öt külső eszközzel egy komplett rendszer építhető köré), de ha valaki emiatt úgy gondolja, hogy kiválthat vele egy AV receivert a hozzátartozó hangdobozokkal együtt, az csalódni fog. Teljes értékű surround élményt tehát ne várjunk tőle, viszont garzonlakásba, vagy másodrendszernek (hálószobába, tinédzsernek) remek választás lehet.