JBL ES250P Vezeték nélküli mélynyomó

2011-11-16
Vissza a tesztekhez
A Hifi Piac Magazin tesztje:

Az audio-video rendszerek installálásához óhatatlanul szükséges kábeleket sokan meglehetősen zavaró tényezőnek tekintik, nem véletlen, hogy a prospektusok óriási design fotóin egyet sem látunk belőlünk; azt ott szereplő összeállítások minden esetben közszemlére kitéve, elegánsan, egy fia centi vezeték nélkül szerepelnek. A design és life-style szemlélet terén az utóbbi időben jócskán beerősítő JBL meg is látta a dolog szépségét és a benne rejlő lehetőséget, ezért vezeték nélkül is használható aktív szub-wooferrel állt.

Az ES250P mélysugárzó vezeték nélküli kommunikációval kiegészített ES250PW jelű verziója a JBL szub-wooferekhez hasonlóan igencsak méretes darab, még szerencse, hogy a fajlagos tömege szerényebb a megszokottnál, különben ezekkel a dimenziókkal megáldva, senki sem úszná meg komolyabb mozgásszervi panasz nélkül a mozgatását.
A diszkréten a padló felé irányított kijáratú reflex dobozban hatékony módon előre „tüzel” a 12”-os (300 mm) PolyPlas kónuszos mélysugárzó, mely különféle méretekben a Harman cég által gyártott hangsugárzók legelterjedtebb alkatelemének számít. Intenzív mozgatásáról 400 Wattos (csúcsban 700 Wattos) beépített erősítő gondoskodik, melynek hangerejét, valamint a váltási frekvenciát és a fázist szokásos módon, a hátlapon lehet beállítani.
A szub-woofer bekötése többféle módon lehetséges. A hátlapján található sztereó és LFE RCA bemeneteket használva egyrészt a hagyományos módon lehet sztereó erősítők előfok kimenetéhez vagy AV receiverek LFE bemenetéhez csatlakoztatni, másrészt a típus fő kunsztjának számító vezeték nélküli rendszer alkalmazásával teljesen szabad elhelyezést biztosítva lehetségessé válik a szub kábelmentes használata is. A készülékbe épített 2,4 GHz-es receiver a PC-kel, mikrohullámú sütőkkel és egyéb készülékekkel való interferenciák elkerülése érdekében négy különböző csatorna használatának lehetőségével felvértezve a hátlapon lévő kicsi kihajtható antennával létesít kapcsolatot az erősítő kimenetével kábelesen összekötött vevőegységgel, melytől akár 22 méterre is állhat, vagyis a méretes nappalik és a különleges installációk sem fogják zavarba hozni a rendszert. A dolog egyetlen szépséghibája mindössze annyi, hogy a vevőn csak LFE bemenet van, így a sztereó erősítővel való használat átalakító alkalmazása nélkül nem ideális, mivel csak az egyik csatorna jelét lehet kivezetni. (Ja kérem, aki ma még sztereó erősítőben gondolkodik, ne legyen annyira kényelmes, és maradjon a jól bevált kábeleknél.)
A kábel nélküli installáció logikus és egyszerű, a dobozban precízen elhelyezett tartozékok kicsomagolása után a rendszer a manuál bősz forgatása nélkül is könnyedén konfigurálható.

Hangminőség
Jazz muzsikán elsősorban a dobok és a bőgő alsó frekvenciáinak hatásos prezentálásával tűnik ki, karaktere kissé szikár, nagyon határozott és kőkemény. Ereje temérdek, így a hangerőszabályzójával óvatosan kell bánni, de a vágási frekvenciát is érdemes pontosan a fő hangsugárzókhoz és a mély-tűrőképességünkhöz hangolni, mivel erőteljes megszólalása miatt túlságosan „felengedve” már komolyan beleszólhat a hangképbe. 27 négyzetméteres nappalim, érzetem szerint az egybenyitott étkező dacára is kevés neki, úgyhogy a 250PW-t leginkább a 30 nm feletti szobákba és az otthoni mozi-termekbe érdemes betervezni. Ügyesen bekalibrálva jól kiegészíti a „normál” hangsugárzók frekvencia átvitelét, teljesen azonban nem tudom „összesimítani” velük, néhol kissé külön életet élőnek hallom. A dobütések természetesen mellbevágóak tudnak lenni, akár a pörölykalapács, a bőgő dúsan, testesen szól, az eredeti hangzás igazi erejét és sűrűségét jól visszaadja.
Verdi Macbethjének tutijai ilyen kiegészítéssel „ütnek” igazán, az amúgy is vészjóslóan feszültség teli muzsika e téren új lendületet kap, és új elemekkel egészül ki. Korrekt módon a szub most tökéletes összhangban van a többi dobozzal, a mélyek eltűnnek, amikor el kell tűnniük, és együtt indulnak, mint egy díszmenetet „levágó” katonai alakzat. Az erőteljes „robaj” és a fenyegető „morgás” megjelenítése nagyon is a fogára való falatnak tűnik, nem véletlenül érzi tökéletesen elemében magát.
Ugyanez a helyzet rockzenén is, ahol minden rock-rajongó álmát teljesítve jól egyesíti az erőt és a lendületet, de nem enged az erős kísértésnek, és nem esik át a ló túloldalára agyatlan zúzást produkálva. Lábdobja feszes és erőteljes, csakúgy, mint a basszus-gitár megszólalása,  s ezekkel a stabil alapokkal a zene új erőre kap, és jellegéből adódóan egészen új dimenziókban jelenik meg, hiszen mégiscsak ez a rockzene sava-borsa.
Mozizás előtt még kipróbáltam a szubot hagyományos kábeles összekötéssel is. A hangzás nagyon hasonlít a vezeték nélküli verzióhoz, markáns különbségéket nem igazán tudtam felfedezni. Sejtés szintjén annyit éreztem, hogy a jazz muzsikánál felemlített apró összhang-hiány eltűnt, a szub jobban integrálódott a hangrendszerbe, ami egyébként a többi zenén már nagyon jól ment neki.
Akció mozin aztán megint elemében érzi magát, kedélyes könnyedséggel pumpálva magából a basszust, akárcsak a szereplők az ólmot a többiekbe, a csatazaj pedig teljesen a hatalmába keríti a szobát. Az őserővel rendelkező robbanások folyamatosan rezegtetik alattam a kanapét, a szomszéd látogatása úgyszólván minden pillanatban várható. Tartalékok bőségesen vannak, úgyhogy a nagy nappalikkal és mély igénnyel rendelkezőknek sem kell aggódniuk az utánpótlás miatt. Az effektek pontosak, jól érzékelni a robbanások és különféle dörrenések súlypontját, az energia pedig egy pillanatra sem fogy ki a megszólalásból.    

Ajánlás
A JBL hangsugárzók sohasem álltak gyenge „legények” hírében, ezért az ES250PW jókora ereje nem meglepő, sőt, úgyszólván a kötelező márka      imídzshez tartozik. Pontosan beállítva és jól elhelyezve a típus zenehallgatáshoz is megfelelő alternatíva lehet, az elhelyezés igazi szabadságát és kényelmét pedig a vezeték nélküliség biztosítja, melynek révén, ha a tulajdonos úgy kívánja, a szub akár még a túlsó sarokban is állhat, a „kábelben” biztos nem fog elakadni senki sem.