Harman Kardon SB15 - Az illuzionista

2011-02-25
Vissza a tesztekhez
A Digitális HáziMozi Magazin XI. évfolyamának 2010. december – 2011. januári száma alapján:

Pár évtizeddel ezelőtt Magyarországon még a sztereó is úri huncutságnak hatott, meg „feleslegesen sok” kábelezéssel járt. Aztán jött az 5.1, és megváltozott a világ, nagyon sok háztartásban van valamilyen surround (általában csak –szerű) rendszer. A kábelfób mozgalom azonban továbbra is nagy erőket tudhat maga mögött, bősz háziasszonyok, és mindenre elszánt bejárónők hada gyűlöli tiszta szívéből a házimozi kábelezését, és az azon megülő port, amit szinte lehetetlen eltüntetni. Az ő figyelmükbe (is) ajánlom a Harman Kardon SB 15-ösét.

Hangvetítőt vagy hangprojektort már hosszú évekkel ezelőtt láttunk/hallottunk, az ötlet tehát nem új, több cég is elkészítette belőle saját változatát, valahogy mégsem jutott el a nagyközönséghez, akik továbbra is vásárolták minden meggondolás nélkül a csillogó „5.1”-eket, amik darabra tényleg megvoltak, de hangjuk sajnos mélyen az elvárások alatt maradt. A H/K SB 15-ös mindössze egy „centerből” és egy subból áll. Előbbi 2 darab 19mm-es magasat, és 4 darab 76 mm-es középsugárzót tartalmaz, míg a subban egy 25 centis „bestia” dohog – mint hallani fogjuk – meglehetősen nagy hatásfokkal. A szett külseje kivételesen szép, fekete zongoralakkra emlékeztető felületei azonban szinte azonnal porosodnak, és főként a sub, még akár Grissoméknak is valóságos terülj terülj asztalkámként funkcionálhatna, mint ujjlenyomat- gyűjtemény. A kezelőszervek az elölről domború fémráccsal védett center tetején vannak, és mindössze 5 gombról beszélhetünk. (Erről jut eszembe, hogy van egy tévés kollégám, aki szerint három gomb mindenre elég, tehát mi most tulajdonképpen el is vagyunk kényeztetve…) A gombocskákkal, meg egy kis olvasgatással, nyomkodással, méltatlankodással, szitokszavak fogaink közti elmorzsolásával végül tévénk távirányítójával programozhatjuk a H/K Soundbart, így jóval kényelmesebbé válik a kezelése. A „hátsó fertály” egy ki-bekapcsolót, analóg sztereó, és digitális koaxiális bemeneteket tartalmaz, valamint a tápaljzatot, egy vezeték nélküli kódot kiválasztó négyállású kapcsolót, egy trim, illetve egy EQ kapcsolót, mellyel beállíthatjuk, hogy készülékünk éppen a falon, vagy állványon foglal helyet. (A falra szereléséhez különböző fémidomok is járnak a szetthez.) A wireless kommunikációnak köszönhetően a sub felé ismét spóroltunk egy kábelt, így rajta már csak hangerő, és vágási frekvencia poti van, egy fáziskapcsoló, meg a kódválasztó.
Kicsit talán elmerenghetnénk párás szemmel azon, hogy a vezeték nélküliség kényelméért azzal fizetünk, hogy subunkat még véletlenül sem tudnánk más rendszerhez csatlakoztatni, ám ezt a szettet így tervezték meg, és így van egyben.
De még mennyire egyben van! A sub, méreteihez képest szinte lehetetlen elánnal püföli a levegőt, ezért hát nem árt kordában tartani, mert könnyen rátelepedhet a hangképre. A szett dinamikája jó, részletezése átlagos, tere azonban egyszerűen zavarba ejtő. A korábbi hangprojektorokkal szerzett tapasztalataimhoz képest is mintha nyíltabb, levegősebb lenne a hangkép, ugyanakkor nehéz először befogadni, hogy honnan is érkezik a hang, ahol tudjuk, hogy nincs semmiféle doboz. Aztán, ha ezen túlléptünk, illetve megszoktuk a hangzást, már hátradőlhetünk, és simán élvezhetjük a műsort. Nagyon könnyen elringatja az embert ez a jó kis hangulat, ami értelemszerűen a hagyományos, nagydobozos 5.1-et nem pótolhatja, ám mégis valami olyat, ahhoz hasonlót mutat, teszi mindezt remek frekvencia-egyensúly, könnyedség és fiatalos lendület kíséretében, szóval nehéz nem szeretni a Soundbart. Akciónk effektjei pontosak, de cseppet sem csattogósak, míg zenés műsoranyagon is derekasan teljesít, visszhangjai, a falakról reflektálódó rengeteg információ továbbra is némi hitetlenkedésre ad okot, de aztán ez az érzés elmúlik. Hangszerei nem kifejezetten izoláltak, de azért nem is olvadnak össze egy hatalmas masszává. Audiofil igényű prezentációt nem várhatunk tőle, de még CD-n is szépen muzsikál; a komolyzene nem az ő asztala, de jazzes, funky-s, modern hangszerelésű zenéken még sztereóban sincs takargatni valója. A sub hatalmas energiái ekkor is nagy lendületet adnak az előadásnak. Összegzésképpen elmondható, hogy az SB15-ös maradéktalanul teljesíti feladatát, igazán szórakoztató formában találja akár a surround akár a kétcsatornás sávokat.
A H/K SB 15 azoknak jelenthet megoldást, akik nem óhajtanak több tíz méter kábelt elhúzni, takarítani, nem feltétlenül ragaszkodnak a megszokott mozi élményhez, illetve szobájuk nem teszi lehetővé a sok doboz elhelyezését. Második rendszerként is tökéletes választás, közepes méretű terekben simán megállja a helyét, és bár értelemszerűen nem váltja ki a hagyományos házimozi installációt, mégis moziszerű hangzásban lehet vele részünk.