Harman Kardon MAS 100

2011-03-01
Vissza a tesztekhez
A Sztereó Sound & Vision Magazin XVII. évfolyamának 2010. decemberi száma alapján:

A Harman Kardon MAS sorozat egyfajta szükségszerűség a hifi termékek piacán. Olyasvalami, amit valakinek muszáj volt megcsinálnia, hiszen minden rendelkezésre állt a termék elkészítéséhez. A MAS egy minimalista külsővel és korunk műszaki tartalmával felvértezett, ám funkciójában klasszikus hifi.

Mielőtt a belsővel foglalkoznánk, vessünk néhány felületes pillantást a kis hifi rendszerre. A gép külső felépítését, elrendezését tekintve az ezredforduló divatját idézi. A gép látszólag két különálló komponensből áll, ám azok között egy párhuzamos adat és tápmegosztó kábel feszül, így sem független használatra, sem tetszés szerinti elhelyezésre nem számíthatunk. A két fél együttesen ad ki egy egészet. A fejegység külsőleg a Harman Kardon dizájn nemes képviselője. Az előlap szinte teljesen sima. A felső egységen egy vékony bemetszés, a CD nyílás bontja meg a lakk fekete műanyag felületet. Az alsó egység sötétszürke fém felületét egy gyűrű, a hangerőszabályozó díszíti, ami a márkára jellemző módon belső kivilágítással vonja magára a figyelmet. A hangfalak lakk fekete oldalúak, sőt még alsó felületük is ebbe a nemes festésbe burkolódzik. A hangdobozkák teteje azonban az erősítővel megegyező, sötétszürke fémburkolást kapott. Legfelül szerényen és aprón, ott díszeleg a Harman Kardon név.
A rendszer funkciójáról sokat elárul a gép hátulja. Van itt szinte minden, ami egy sztereó gépen megjelenhet. A vezérlő komponensen találunk két hagyományos, sztereó bemenetet és egy sztereó kimenetet. Mellettük egy ma már ritkaságnak számító lemezjátszó bemenet is van, természetesen földelő ponttal kiegészítve. A modern oldalon megtalálunk 2 db optikai és még 2 db koaxiális digitális bemenetet, sőt egy digitális kimenetet is. A legújabb elvárásoknak megfelelően pedig, itt van még egy USB és egy iPod dokk csatlakozó. Mivel a készülékből nem maradt ki a tuner sem, itt van a koaxiális antenna csatlakozás is. Amennyiben a MAS 100 helyett annak nagyobb testvérét, a MAS 110-et választjuk, akkor itt lesz még a DAB tuner csatlakozója is. Egyedül a hálózati csatlakozásokat, a WiFi-t és az RJ45-öt hiányolhatjuk, már amennyiben ezekkel élni szeretnénk. Itt egy kicsit védelembe is venném a készüléket, mivel annak 4 db közvetlen digitális hangbemenetele is van, vagyis egy tetszés szerinti DLNA kompatibilis eszközzel kiegészülve, a hálózatos tartalmakat is kiélvezhetjük a MAS 100-on keresztül. Így a teszt alatt én magam is használtam hálózaton elérhető tartalmakat, többek között DLNA kompatibilis TV USB és LAN csatlakozóra épülő médialejátszón és T-Home IPTV set top boxon keresztül. Mindezeket bekötve, még mindig maradt egy további szabad digitális bemenetem.
A csatlakozások sorának pedig ezzel még nincs is vége, hiszen az előlaphoz közel, a gép jobboldalán a fejhallgató csatlakozó felett van egy további analóg bemenet és egy extra USB port.
Összegezve, a MAS 100 célja, minden hangforrást magához gyűjteni és azokat megszólaltatni.
A megszólaláshoz érve kezdődik maga a csoda. A MAS karaktere teljesen más, mint amihez hozzá szokhattunk. A dinamikája és közvetlensége valósággal sokkol. A zenei teszt egy igazi kaland volt. Az első, ami feltűnik a rendszer hangjában, az a rendkívüli közvetlenség, direktség. Mindezen felül a gép energiája és rendezettsége, első hallásra szinte hihetetlennek tűnik. Ekkora gépből, ilyen áron, hasonló hangzás nem szokott előbukkanni. A mély energikus, csodásan elkülönült, rendkívül alacsonyra képes lemenni, ráadásul szinte veszteségek nélkül. Mindeközben, vagyis pontosan abban a pillanatban, amikor a mélyek hatalmas energiával és pontossággal törnek elő az apró dobozokból, a középtartomány teljesen érintetlenül teszi a dolgát. Az énekhangok és gitárok tökéletesen függetlenek maradnak a legmozgalmasabb pillanatokban is. A MAS ereje és dinamikája valóban kivételes. Akár nagyobb hangerőn, akár finoman lehalkítva, ugyanazt a minőséget kapjuk, hangoskodás vagy elhalás nélkül. Ráadásul a hangerő példás finomsággal szabályozható.
Mégis, mintha valahol egy oszlop mögött ott bujkálna valami kisördög, készen állva, hogy megtörje az élményt, megrontsa a varázslatot.
Az első meghallgatás könnyűzenével történt, így a finom részletek megismerése a teszt hátralévő részében apránként zajlott le. Az első élmény alapján ez a készülék nem hifi, hanem valamiféle álruhás audiofil rendszer.
A teszt első felvonása egy szándékosan könnyűnek választott feladat volt. Vangelis Pulsar című műve egyszerű, egy digitális erősítő által könnyen reprodukálható darab. A várakozásoknak megfelelően, a mű hibátlanul szólalt meg. Meglepetést csak az okozott, hogy a sokat hallott és igazán elkoptatott, évtizedeken át kliséként használt zene megérintett és elbűvölt. Vangelis mégsem annyira kommersz? Egy jó nagy ugrással Tori Amos következett, aki a dal közben nemes egyszerűséggel arcon köpött. Legalábbis fülem ezt mondta, pedig tudom, hogy nem is csak egy mikrofon, de tér és idő jelentős szelete is elválaszt minket. Visszatérve magára a tettre, a hangrendszer közvetlenségének következtében, füleim lényegében a mikrofon helyére kerültek, márpedig aki suttogáshoz hajolva hallgat egy brillírozó előadót...
Donad Fagen Snowbound című felvétele volt a következő meglepetés. Valahogy eddig nem tűnt fel, hogy mennyire élvezetes a gitár ebben a dalban. A Tomorrows Girls című dal egy pillanat alatt a 80-as évek amerikai könnyűzenei világába repít. Egyszerre könnyed, igényes és könnyen emészthető. Felidézi az élénk színekből, és egyenletesen bevilágított terekből építkező filmeket és zenei videókat, ahol nem volt különbség elő- és háttér között, ahol a főhős üres mosolya még megnyugtatóan hatott.
A Siquirrel Nut Zippers egy pillanat alatt eltüntette a mosolygós, ám de álmoskás ködöt. A Baby Wants a Diamond Ring úgy szólt, hogy levegőt venni is nehéz volt mellette. Nem jutott másnak hely, mint az együtt dúdolásnak és a Pappapapadapp-oknak. Észveszejtő játék ez, ami elragad és visz magával, nem eresztve egy pillanatra sem. Az album végén hirtelen sötétség támad a szobában. Kimerítő élmény ez a fajta zene ilyen közvetlenül hallgatva.
Belépve egy másik világba, a Fight Club zenéje és hanghatásai hangoskodás helyett monumentális erővel rázzák a szobát. Valahogy nehéz elhinni, hogy mindez két kis hangfalból tör elő. Mélyládáknak is becsületére válna ez az erő és még a komolyabb daraboknak is dicsőség, ha ennyire képesek a hangot visszaadni a döngés és fals dobozos morajlás helyett.
Ez a rendszer olyannyira közvetlen, hogy azt bizony szokni kell. Kétszobányi távolságból kezd hasonlítani arra, amit más modellek nyújtanak két méterről. Valami, a közvetlenség által okozotton kívüli feszültség mégis ott van a levegőben.
Ezt a feszültséget az Everything but the Girl hozta igazán felszínre. A Love is Stange egyszerre volt jelen a szobában és valahol megtévedve a levegőben. Minden nagyszerűsége ellenére a rendszer valahol a magasban elveszít egy csipetnyi kontrollt. Ez a tulajdonsága leginkább a felső tartományban is komplex felvételeket sújtja, de azokat is inkább olyankor, amikor a forrás minősége nem a legkiválóbb. Úgy is mondhatnánk, hogy a MAS nem éppen megbocsátó a tökéletlenség irányában.
Az előadásmód néha kicsit hűvös, hiányzik belőle az analógos, kissé hamis melegség. Nem simítja el az éleket, és nem fedi el a részleteket, ezzel, pedig nem csak ad, de követel is. Olyan módon, olyan aprólékos hűséggel igyekszik közvetíteni a zenét, hogy hamar megmutatja a felvételek gyengéit is.
Így végül vissza is térünk a történet elejére, ahol még valamiféle negatívumként tűnt fel a hálózatos lejátszás hiánya. Ugyanakkor, ha megnézzük, hogy a DLNA vagy hasonló rendszerek által közvetített tartalmak 99%-a MP3, ami egy igencsak veszteséges és elavult, a zenének sokat ártó formátum, mindjárt megértőbbek leszünk. Ezek után csak egyet nem értek. USB csatlakozón keresztül miért csak veszteségesen tömörített formátumok lejátszására van lehetőségünk, miért nincsen FLAC opció?

Értékelés
A MAS 100-ról csak elismerőleg tudok szólni. Bár nem lehetetlen belőle zavaros hangzást előcsábítani, ez javarészt azonban a felvételek keverésének vagy tömörítésének tudható be. Vagyis a legfőbb akadály, ami a zeneélvezet útjába gördülhet az épp maga a minőség. Nem kétséges, hogy lehet digitális erősítőt jobbat csinálni, magam is láttam rá példát 10x illetve 100x magasabb értéket mutató ártábla kíséretében. Bár egy tipikus, már nem kommersz, hanem igényes kompakt hifi árának jó másfélszeresét kell letennünk az asztalra a kis szerkezetért, értékben bőségesen többet kapunk, mint amennyivel többet kiadunk. A MAS 100 az egyik legolcsóbb csúcshifi, egy igazi álruhás Audiofil, egyfajta szemfényvesztéstől mentes, funkcionális High End.