Dali Zensor 1 polc-hangsugárzó

2011-11-15
Vissza a tesztekhez

A Sztereó Sound & Vision Magazin XVIII. Évfolyamának 2011. 3. számából:


Ez évben nagy a nyüzsgés az állványos- és a polcos hangsugárzók kategóriájában. A velük szemben támasztott követelmények is igen magasak. A következőkben látni fogjuk, mi mindent ad bele egy gyártó, hogy méltó legyen új terméke a többi kategóriában már kiharcolt világhírre, és feladja a leckét konkurensei számára. 


A kívánalmak sorában a zenekedvelő többség a kompakt méret mellé nagy hangot szeretne, a hangzásban vitathatatlan precízséget, szívdobogtató ritmusokat és még sok basszus tartományt is! Mindez megvalósítható, hiszen az elmúlt évtizedekben nem egy példa volt rá. Egy dolog azonban nem mindegy: az pedig az ár. Aki bővében van a pénznek, az a stúdió-monitorok kategóriájában keresgél, aki nincs, az megpróbál a százezer forint alatti sávban zenei élményhez jutni, de legalább is keresgélni valami megragadót. Az igények adottak, a megvalósítás itt is csak minőségi anyagok felhasználásával, és egy-két szellemes mérnöki megoldással lehetséges. A méltán híres dán gyártó, a Dali eddigi kutatásainak és találmányainak sorába van ötlet bőven, amit fel lehet használni akár kis hangdoboz elkészítésére is. E technológiák más, nagyobb értékű sorozatok termékeiben kipróbált, és bevált megoldások. Mindez új kiviteli elemekkel tarkítva, a mai kortárs lakberendezés irányait figyelembe véve igazán előnyös, és elegáns megjelenéssel biztos siker. Segít mindebben a több évtizedes gyakorlat, és a még mindig vitán felül álló manufakturális kézimunka. A hangdoboz nagy sűrűségű, laminált lapokból áll, előlapja fényesre lakkozott. A gyár ez év vége felé ígéri a teljesen lakk-fehér változatot. A hangdoboz élei nemcsak a megjelenést, de a hangzást is befolyásolják, nevezetesen az éleken kialakuló káros diffrakciós torzítást akadályozzák. A doboz hátrafelé basszusreflex szerkezetű, az esetleges falra függesztés feladatát süllyesztett fali szerelvény látja el. A magas sugárzó membrán felülete 0, 9843 hüvelykes (25mm) átmérőjével optimális ahhoz, hogy ne csak cincogjon, hanem életteli, valósághű, gömbölyű hangszerhangokat sugározzon. A membránszél körüli korpusz az egyenletesebb sugárzás érdekében került kialakításra. A széles alumínium keret a szilárdság és rezonancia-mentesség biztosítása mellett a visszaverődött frekvenciákat is segíti. A széles sávú hangszóró- nevezhetjük akár középtartományi hangszórónak is- fa alapú, de összetett szerkezetű membránja a legújabb kutatások és fejlesztések eredménye. Sikerült egy kellően merev, mégis könnyű szerkezetű membránt megalkotni annak érdekében, hogy a zenében előforduló nagy impulzusok kellő energiával lépjenek a „légtérbe”, és így a többnyire fa és réz alapanyagú hangszerek hangját hűen lehessen reprodukálni. A „famembránnál” anyagában sikerült a strukturális rezgések csillapítása. A „motor” négyrétegű, hosszú pályás lengő csévéje a záloga a pontos meghajtásnak, mely szoros összefüggésben van az impulzus-teljesítménnyel. Mindezen részegységek szilárd befogását fémkosár biztosítja. A Dali Zensor -1 elvitathatatlan érdeme a magas hangrendű hangszerek hangjának hibátlan tolmácsolása és az örvendetes tény, hogy nem akar nagyobbat szólni, mint amekkora. Nagyon sok polc-hangsugárzó ott rontja el, hogy az álló nagyokkal akar megverekedni, ezért akkora mélytartományt pumpál, ami eltakarja a többi hangzástartományt. Nos, a Zensor-1 nem ilyen, mégis megvan a basszus – természetesen itt nem a legmélyebb hangokra kell gondolni-, és a tiszta magas hangok mellett mégis kiegyenlített a hangzás. Mivel a muzsika a teljes hangspektrum közepe táján és nem a két végpontján szól, sikeres az egyes hangszerek, és a rájuk jellemző hangmagasság bemutatása. Ne a basszusgitár mindent elsöprő erejét keressük, azt nyilván megoldja egy kiegészítésként remekül használható aktív mélysugárzó. Inkább a dallamot adó fa-, és rézfúvók, a szuper ritmusokat adó kézi ütősök és az énekhang fényét élvezzük, ritmusokat, melódiákat keressünk a lemezgyűjteményükben. A hangsugárzó sikeresen oldja meg a hangzástér megvalósítását is. A hangszerek egymás melletti pozícióján kívül betekintést enged a hangmérnöki „üres” helyekre, és egy kicsit a háromdimenziós térbe is. Főleg a 100 Hz és 1 kHz közötti tartomány, a sűrű zenei történések „játszótere”, kellemes érzettel tölt el. 

Hogy mi az, amit megkövetel, és mit engedhet meg magának ennyiért az ember, azt mindenki saját maga szokta eldönteni, de mindent összevetve ez a jól sikerült hangsugárzó a konkurenciának feladja a leckét, és sok zeneimádónak megdobogtatja a szívét. Hallgatásakor az a kép derengett fel előttem, amint egy muskétás jól odadörrent az ellenségnek, megpödöri a bajuszát és még egy nótát is elénekel a kantinban.