Cambridge Audio Sonata NP30 - Helye a "nagyok" között!

2011-10-24
Vissza a tesztekhez
A Hi-fi Piac Magazin 2011. májusi száma alapján:

A kitűnő ár/érték arányú készülékeiről ismert CA ezúttal a hifi talán legdinamikusabban fejődő, de minden bizonnyal a jelenleg legnépszerűbb – általuk még érintetlen - kategóriáját szemelte ki, s mindjárt delegált is egy vonzó külsővel, remek tudással megáldott készüléket NP30 néven. Az árcédula ezúttal is karcsú, a szolgáltatási skála is vonzó, reméljük a hangminőség is rendben van.

A DacMagic sikere után szinte biztosra vehető lépés volt ez, a felhasználói igények ismeretében pedig azt mondhatjuk, szükségszerű, legalábbis túlzottan nagyvonalú döntés lett volna kihagyni. A hálózati lejátszók népszerűségének okát a digitális hangformátumok elterjedésében kell keresnünk, egy ideig ugyan megoldást jelentett azok lemezre írása is, de ezen eljárás praktikusnak egyáltalán nem nevezhető. Egyrészt elkerülhetetlen minőségvesztéssel jár, kicsit macerás is, de leginkább szükségtelennek nevezném. Egy pendrive kisebb és praktikusabb hordozó, nem sérülékeny, és tartalma korlátlan alkalommal módositható,  miközben értékes zenegyűjteményünket otthoni számitógépes hálózatunk részét képező külső HDD-n tudhatjuk biztonságban. Nem elhanyagolható előnyként jelentkezik, hogy a lakás bármely helyiségéből (Wifi-n vagy LAN-on) kompatibilis eszközökön keresztül lejátszhatók a tárolt zenék.

Ilyen lejátszó az NP30 is. Talán univerzálisabb volta miatt választották a Sonata sorozat készülékházát, nem pedig a standard méretű Azur szériáét, ez semmiképpen sem utal a hangminőségbeli gyengeségre. Sőt. A meglepetés azonban előbb érkezik, mindjárt a bekapcsolás után.

Sokan kissé tartózkodnak a médialejátszóktól, különösen a nehézkes konfigurálás és kezelés miatt. Az NP30 ebből a szempontból tökéletesre sikeredett, szinte ’’PlugandPlay’’ eszköz, hihetetlenül logikus kezeléssel. A kábelek csatlakoztatása után (LAN kapcsolattal) azonnal működőképes, az internet elérést nem kell konfigurálni. A Wifi kapcsolat létesítése is gyerekjáték, a készülék által detektált hálózatokból választható ki a sajátunk, majd a jelszó megadása után (WEP, WPA, WPA2 kódolásokat ismer) már megy is minden, ahogy kell. Az egyszer bepötyögött jelszó automatikusan tárolódik, a továbbiakban minden bekapcsoláskor magától csatlakozik a készülék a Wifi routerhez, ezzel többé nincs teendőnk.

Az első bekapcsolást követően pár gombnyomás után már hallgathattam is az internetrádiót, kezeléséhez nem volt szükségem a használati útmutatóra, egyszerűen nem volt miért, minden pontosan úgy működik, ahogy azt vártam, a funkciók oda kerültek, ahová magam is tenném, a gombok mellé festett kis piktogramok jól értelmezhetők.

Az előlap meghatározó – központi – eleme a kék fényű pontmátrix kijelző, optimális mérete folytán egy időben minden lényegi információt megjelenít, messziről is olvasható betűmérettel. Az album, előadó és a szám címe – amennyiben hosszabb, mint ami a rendelkezésre álló felületen elfér – futó szövegként olvasható, alatta a trackből eltelt időt és a felvétel minőségét/formátumát (pl. 44,1kHz/16bit FLAC) láthatjuk. Internetrádiók esetében is mindig megjelenik a bitráta és a fájlformátum, utalva ezzel a várható hangminőségre.

A kijelző mellett jobbra/balra két négyes gombsor, és jobbra egy forgatógomb használatával távvezérlő nélkül is minden funkciót elérhetünk. Fő kezelőelemként a forgatógomb szolgál kettős működéssel, egyrészt a forgatásával lépkedhetünk a különféle listákban, másrészt megnyomásával választhatjuk ki a kívánt felvételt/mappát/állomást. A bal szélen találjuk a be/ki kapcsoló gombot, valamint egy USB aljzatot, amit használaton kívül az előlap színével egyező gumidugó zár le.

Hátul hasonlóan rendezett a kép, bal szélen a hálózati csatlakozás (kétpólusú ’’borotva’’ aljzat) és kapcsolója, mellettük a tartozákként mellékelt Wifi antenna helyezhető el. Az előlapi USB porttal egyenértékű bemenet hátul is megtalálható, ezek bármely USB eszköz csatlakoztatására felhasználhatók, beleértve a 2,5’’-os, külön tápegységgel nem rendelkező külső HDD-ket is, 500mA áramfelvételig. (arról csak kevés gyártó nyilatkozik, hogy mekkora a merevlemez áramfelvétele, magam egy 500GB-os Samsunggal használtam probléma nélkül) A portok sokak számomra érthetetlen módon csak USB 1,1 szabványúak, de akár a legmagasabb bitrátájú felvételek lejátszásakor is stabil az adatátvitel, igazság szerint nincs is szükség itt ennél többre. A bemenetek sorát a LAN aljzat zárja (ill. van még egy trigger/vezérlőjel bejárata is).

A kimenet digitális ill. analóg módon is rendelkezésre áll, a digitális csatlakozás lehet koaxális (S/P DIF) és optikai, az analóg pedig aszimmetrikus (RCA). A fémes kontaktusok aranyozottak.

A lejátszott formátumok: WAV PCM 16-24 bit 32-96 kHz, FLAC PCM 16-24 bit 32-96 kHz, AIFF PCM 16 bit 32-48 kHz, Microsoft Windows MediaTM audio (WMA 9 Standard) 32-320 kbps, MP3 (CBR or VBR) 16-320 kbps, AAC, HE AAC és AAC+ (CBR or VBR) 16-320 kbps, Ogg Vorbis 32-320 kbps. Sokak számára csalódás, hogy a 24bit/192kHz felvételek nem szerepelnek a listán, a készülék ennek ellenére tesztkészülékünkön zokszó nélkül lejátszotta őket, hogy milyen módon, arra nem találom a magyarázatot. A beépített Wolfson WM8728 DAC viszont tényleg max. 24/96-ra specifikált.

A feléledési idő nem túl hosszú, különösen, ha LAN kapcsolatot használunk, de a wifi bejelentkezéssel együtt sem kivárhatatlan. Az alapmenü négy elemből áll, közülük talán az első – UuVol - a legérdekesebb. A Cambridge alkotta platform nagyon leegyszrűsíti az internetes zenei tartalmak – net rádiók – elérését. Több paraméter – mint földrajzi hely, stilus vagy név – alapján csoportosítják az online műsorforrásokat, így rendkívül leegyszerűsödik a keresés és elérés, tényleg szórakozássá válik a rádiózás. A kínálat igazán pazar, ráadásul minőség szempontjából is szelektált listából válogathatunk. S, ha már a minőségnél tartunk, az semmivel sem gyengébb, min amihez a földi sugárzású csatornák esetében hozzászoktunk, ami nem csoda, hiszen már régóta tömörített digitális állományokból készülnek a műsorok, ráadásul itt az analóggá (és vissza) alakitás során elszenvedett veszteségekkel sem kell számolni. Ugyancsak előnye a netrádiózásnak, a térerő függetlenség. Az ország több pontján nem kielégitő a földi sugárzású adók térereje, így nehézkes, gyenge minőségű a vétel, ugyanakkor, ha megfelelő sávszélességű net-kapcsolat van, az eléréssel és minőséggel nem lehet probléma.

A ’’Streaming-Services’’ menüpont fizetős, de regisztrációt mindenképpen igénylő online zenei szolgáltatások elérését teszi lehetővé, míg a ’’Podcasts’’ további hasznos tartalmakhoz enged automatikus hozzáférést.

Saját tartalmainkhoz a ’’Media’’ menüponton keresztül férhetünk hozzá, legyen az hálózatból elérhető, vagy közvetlenül  csatlakoztatott meghajtón tárolt zene. A navigáció gyors és egyszerű, a kezelés pedig mindvégig értelemszerű.

Hangminőség
A hifi kedvelők idegenkedése a digitális eszközöktől folyamatosan csökken, még az idősebb korosztályok körében is, úgy gondolom az NP30 sokak számára jelenthet egyfajta hidat a hagyományos műsorforrások és a médialejátszók között. Miután az egyszerű kezeléssel levett a lábamról, a hangminőségével is bebizonyította, hogy a CA ezúttal is jó úton jár.

Sokáig kizárólag rádióztam, tényleg fantasztikus zenei kavalkád közepébe cseppentem. Stílusról-stílusra, országról-országra ugrándozhatunk, miközben a legváltozatosabb, többnyire minőséginek mondható (128-160kbit /s) zenei programokat élvezhetjük, általában reklámok és átvezető szövegek nélkül. A legjobbakat – mint a hagyományos tunereknél – memóriában tárolhatjuk, ahonnét később pillanatok alatt előhívhatók. Vannak az átlagból kiemelkedő, nemcsak zenében, de hangban is kiemelkedő ’’adók’’ melyek igazi élményt kinálnak, itt tényleg csak a zenefolyam minősége befolyásolja a megszólalást. Levegős, tiszta, jó sávszélekkel rendelkező, audiofil mércével mérve is elfogadható a produkcióból rengeteget találok, az NP30 abszolút egyenrangú versenytársa az analóg tunereknek is.

A legtöbben azért bizonyára arra kiváncsiak, hogy a CD formátumú, illetve a nagyfelbontású felvételek lejátszásakor miként teljesit. Hát nézzük.

Barb Jungr Linn Records-nál kiadott 24/96-os lemezeivel kezdtem. A zömmel énekhangot tartalmazó számok nagyon meggyőzően jönnek át. A hang tiszta, szárnyaló, hatalmas dinamikai ugrásokkal. A kissé háttérbe ’’kevert’’ zongora kissé álmos, vasárnap délutáni hangulatot áraszt – rendkivül hatásosan, míg a néha belépő mély szekció megmutatja milyen energiákat képes megmozgatni, már kisebb hangerő mellett is. Judith Owen ’’Happy This Way ’’ c. lemeze (24/44,1) hasonló hangulatú, de itt már erősebb a zongora jelenléte, amit nem is bánok, mert nagyon szépen megformált, teltek a hangok, a zongora az valóban zongora, nem pianinó.

A jazz (CD-rip) játékos, levegős és könnyed, sodró lendülete és hangszerszólói kiemelkedővé teszik a produkciót. A hangszerhangok élethűek, a térérzet kiváló. Kicsit popsabb műfajon és CD felbontással (16/44,1) folytatva a telt és elemi erővel jelentkező, meleg, gazdag mélytartományát illeti dicséret, de mindvégig rengeteg részlet van jelen a zenében, amit jól ’’összerakva’’ kellemesen meleg tónusban tálal. Úgy tud precíz lenni, hogy közben nem lesz száraz, mesterkélt, hanem valamiféle analógos gazdagsággal, nagy háromdimenziós teret építve adja vissza a felvett hangokat. Az a fajta hangzás, ami kedvet csinál a zenehallgatáshoz, de semmiképpen sem a feltupírozott audiofil lemezekhez, inkább a kissé elfelejtett, régebbi, minősége miatt mellőzött felvételeimet vettem elő. Jól tolerálja a kisebb hibákat, barátságos jellegével azt hiszem sokakat meg fog győzni.

A ’’kis’’ Sonata NP30-nak midi háza ellenére ott a helye a ’’nagyok’’ között. Sokoldalú, rendkívül könnyen kezelhető készülék, ami utat mutathat sokak számára a digitális médialejátszók világába. Nagy előnye, hogy sem számítógép, sem kijelző nem szükséges használatához, márpedig ilyen készülék ebben az árkategóriában kevés van a piacon, talán ennek is köszönhető, hogy a 2011-es CES-en bezsebelt egy innovációs dijat. Ha a klasszikus hangját is hozzávesszük, már ragaszthatnánk is a ’’Best Buy’’plecsnit…ha lenne olyanunk. Így  ’’mindössze’’ melegen ajánlom…..