Cambridge Audio 650R - Arisztokratikus könnyedség

2011-03-01
Vissza a tesztekhez
A Digitális HáziMozi Magazin XI. évfolyamának 2010 december - 2011 januári számának alapján:

Vannak, akik azt preferálják, ha rendszerük azonos gyártótól származó készülékekből áll, mások szeretik „összeválogatni” a kedvükre való komponenseket, és mögé támasztani valamiféle ideológiát, hogy ez vagy az miért jó, vagy miért nem és miért nem pont úgy… Szóval a helyzet szokás szerint bonyolult, ezért aztán örültem is, amikor a Cambridge Audio Azur 650R jelzésű A/V receivere a karmaim közé került, és kicsit szomorú is voltam, hogy ekkor már a testvérgép, a 650-es BD nem volt nálam, így együtt nem tudtam meghallgatni őket.

Receiverünk a CA eleganciáját hordozza külsejében, egyedül a mélykék fényű, és már közepes távolságról is nehezen olvasható pontmátrixos, középre tájolt display kapcsán húztam össze a szemöldökömet. Masszív és szépen megmunkált, lekerekített sarkakkal rendelkező, húzott alumínium előlapjának síkjába – apró gödröcskékbe simulva – találjuk a főbb funkciók eléréséért felelős kicsi, kör alakú gombokat. Baloldalon lent egy 6,3 mm-es jack füles aljzatot, jobbra a hangerőszabályozót, és alatta a kötelező előlapi csatlakozókészletet látjuk, amit szerencsére nem vittek túlzásba, hiszen egy analóg sztereó, egy kompozit, egy S-Video, és egy optikai digitális bejáratot tartalmaz. Érdekesség, hogy a kétcsatornás input bal oldala egyben a kalibráló mikrofon aljzata is lett. Hátlapja talán még a szokásosnál is áttekinthetőbb, és három részre tagolt, melyek közül a középső tartalmazza a cég saját elképzelésein alapuló X-Tract hűtőrendszert, ebben is egy méretes ventillátort, mely nagyobb teljesítmény leadásakor sem generál zavaró zajokat. A „szellőző” két oldalán minőségi kivitelű, (ahol csak lehet) aranyozott csatlakozók feszítenek, analógból és digitálisból is jóval több, mint amit akár egy átlagon felüli kísérletező szellemmel megáldott/megvert (a megfelelő aláhúzandó) tulaj ki tud használni. Hét pár hangfalcsatlakozója jobb oldalt hátul helyezkedik el, és a könnyebb kábelezés érdekében mind különböző színű, valamint 7. 1-es analóg bemenettel, és 7. 1-es preouttal is rendelkezik. HDMI (1.3c)-ből 3 bemenetet és egy kimenetet találunk, szerintem ez is a legtöbb esetben elegendő kell, hogy legyen. A fő hangtéren kívül még két zónát láthat el, ehhez pedig speciális „A Bus” és „Incognito” rendszerű csatlakozói vannak. Alacsony fluxusú toroid trafóját az ígéretek szerint a lehető legjobban izolálták a jelutaktól, így zenés anyagon is kivételes minőségű produkcióra számíthatunk. Vadonatúj Cirrus Logic/Crystal chipsejtjében friss fejlesztésű, ikermagos, 32 bites DSP-k dolgoznak, így a kódolt formátumok listája teljesnek mondható: megbirkózik az LPCM, Doldy Digital, Dolby Digital EX, DTS, DTS ES Matrix/Discrete, Dolby Pro Logic II/Pro Logic IIx, DTS Neo:6, Dolby TrueHD, Dolby Digital Plus, DTS-HD Master Audio, DTS-HD High Resolution Audio, és a Multi—channel PCM adatfolyamokkal. A hang végső formába öntéséhez 192kHz/24bites rendszerű D/A konvertereket kapott. Video vonalon tudja a 24, 25 és 30 képkocka/mp üzemmódokat, deep colour kompatibilis, és akár analóg forrás jelét is fel tudja skálázni 1080p-re. RDS-es, automatahangolásra is rábírható tunere a kategóriához képest szűkös, 15 programhelyes memóriát mondhat magáénak, ám, ha nem gyakran hallgatunk rádiót, akkor ez még sok is lehet. Távja erős párhuzamot mutat a BD készülékével, kis méretű, egyforma gombjai között kell egy kis idő, mire eligazodik az ember. OSD-jét nem cifrázták, abszolút jól használható, áttekinthető, és sok más készülékkel ellentétben minden videó kimeneten látható.

HD mozi hangsávokon elsőként – talán egy CA esetében nem meglepő módon – a filmzene remek hangzása domborodott ki. Telt mélyek, és informatív, sűrű, de nem zsúfolt középtartomány, egyenes tartású, ám cseppet sem szúrós magasak töltötték meg vibrálással a szoba levegőjét. Legyen szó DTS-HD vagy DTS-HDMA kódolásról, a hatás magával ragadó, a párbeszédek simák, de nem unalmasak, a lírai részek finoman rajzoltak, de ha oda kell csapni, nos receiverünk akkor sem tétlenkedik, mégis a legnagyobb zajtenger közepette is érthető marad a szöveg és definiált a hangkép, valamint a pozicionálás sem omlik össze. A dörgedelmek megfelelő energiával, de mégsem tolakodó prezentációval párosulnak. Zenés BD anyagon, egy rock koncerten hatalmas tér, és zavarba ejtően sok részlet a jutalmunk, a hangulat pedig elképesztő, ember legyen a talpán, aki kibírja léggitározás nélkül! A veszteséges sávok értelemszerűen szürkébbek, fakóbbak, laposabbak ennél, ám miután „áthangoltuk” a fülünket, meghalljuk, hogy ebben a magasságban is jól teljesít a CA Azur 650R. A Punisher – War Zone bevezető képsorai alatt futó zene, egy fémes-fényes tónusú elidegenített hangzása egyszerűen idegborzoló, az első mészárlás minden jelenete vérfagyasztó. A párbeszédek itt a sztorihoz méltóan kicsit kopogósabbak, keményebbek, szikárabbak, a finomkodás nem ide való. Az effektek is jól eltaláltak, az irányok, és távolságok akusztikai leképezése összhangban van a látvánnyal. Zenés anyagon ismét melengető érzés hallgatni muzikális előadását, a hangszerek részletei még a Dolby Digital sáv ellenére is egészen apró finomságokat is megmutatnak, és énekesünk is jókedvűen dalol, tudásának legjavát adja bele a koncertbe. A kétcsatornás megmérettetés során azért már érződik, hogy alapvetően mozira hegyezték ki gépünket (naná!), de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy volna szégyenkezni valója. Egyedül nagy tömegű klasszikus zenekari műveken éreztem kicsit kevésnek a nyomatékot, és a középsáv is lehetett volna átlátszóbb. Ettől persze még élvezetes a műsor, de jazzen és popzenén válik igazán meggyőzővé, amikor is kicsit elengedi magát, hagyja, hogy a zene élje a maga életét, ám ez nem csap át kontrollálatlanságba. Mind a mozis, mind pedig a sztereó meghallgatás során hallható volt, hogy erejét jól osztja be, és könnyed marad az előadásmód.

A Cambridge Audio Azur 650R-es receiver nem okozott csalódást, hiszen a 650-es BD után ugyan nagy elvárásaim voltak vele szemben, ám ezeknek maradéktalanul meg is felelt. Nem árt, ha lágyabb hangú partnerekben gondolkodunk, sőt, egyenesen adja magát, hogy a széria Blu-ray játszójával mindenképpen ki kell próbálni. Ereje – otthoni körülmények között – közepes és nagyobb terekhez is elegendő, és akik most kezdik felépíteni otthoni mozi-szentélyüket, avagy felfelé váltanak az alsóbb kategóriából, semmiképpen se hagyják ki a vele való találkozást.