Nehéz alulmúlni a Sonos rendszereinek az egyszerűségét. 3 alapköve van: 2 lejátszó (ZonePlayer 90 és ZonePlayer 120), és egy vezetéknélküli vezérlő (Sonos Controller 200). A fentebb említett Bundle 250 mindháromból tartalmaz egyet. A ZonePlayer 90 egy kicsi, zsámolyszerű, tégla alakú komponens, körülbelül 10x15 centiméteres méretekkel. Van rajta 2 ethernet csatoló, 1-1 analóg audio ki- és bemenet, optikai- és koaxiális digitális hangkimenet. Központi egysége lehet egy házimozinak, egy egyszerű asztali rádiónak, vagy pár aktív hangfalnak is akár. Egy kicsivel több pénzért már megkaphatjuk a kissé nagyobb ZonePlayer 120-at, amin ugyan nem találunk analóg- és digitális hangkimeneteket, van viszont benne egy 2-csatornás erősítő, és szub-kimenet fix 80 Hertzes vágási ponttal.
A rendszernek kell hogy legyen egy olyan ZonePlayer tagja, ami közvetlenül az otthoni hálózat routeréhez csatlakozik, hagyományos, Ethernet kábellel. Ez az egység fér hozzá az internethez és a hálózat többi tagján fellelhető zenéhez. Ezen túlmenően minden ZonePlayer a vezetéknélküli SonosNet 2.0, titkosított, MIMO eljárás útján csatlakozik egymáshoz. Minden egyes lejátszó nem csak lejátszani, de az adott jelet a 3 antennája segítségével felerősíteni is képes, hogy minél tisztább legyen a hang. Tehát minél több egység van egy rendszerben, annál erősebb a hálózat.
Van egy negyedik tagja is a Sonos csapatának, a ZoneBridge, aminek köze nincs az audióhoz, mivel lejátszó funkció nincs benne. Inkább egy rendszer-bővítőnek nevezném, amit például a routerhez való csatlakoztatásra tudunk használni abban az esetben, ha az olyan helyen van „elrejtve”, ahol  a kíváncsi szemek nem látják, és mint így, azon a helyen nem is akarunk zenét hallgatni. A lakásom már nem egyszer okozott fejfájást, főként a leírás elején említettek miatt is, így előre számítottam valami meglepetésre a Sonos beállítása során. Pozitív csalódásomra nem így történt. Minden pontosan úgy történt, ahogyan az a gyors-beállításban le van írva. Előszöris csatlakoztattam a ZoneBridge-et a Routerhez. Második lépésként a ZonePlayer 90-et hozzácsatoltam a konyhai rádióhoz. Harmadszor a ZonePlayer 120-at összekötöttem 2 hangfallal a fürdőszobában. Ezek után bedugtam tölteni a Sonos Controller 200-at, és amíg az az áramot vételezte a fali dugaljból, a számítógépemre feltelepítettem a Sonos vezérlő rendszerét (nem kell komoly dologra gondolni, egyszerű „next” feliratú gombocskákra kell kattintgatni). És ekkor elérkezett a rendszer-installálás legnehezebb szakasza. A szoftver megkért, hogy adjam hozzá a lejátszókat a hálózathoz, egyesével úgy, hogy egyszerre nyomom meg a „Mute” és a „Hangerő Fel” gombokat. Magyarul felálltam a székemről,
elsétáltam a lejátszókig, megnyomtam 2 gombot, majd visszamentem a géphez. Amint a távvezérlő is feltöltődött, hasonló módon lehetett azt is a rendszerbe integrálni.
A gyári vezérlőn túl 2008 októberében a Sonos egy ingyenes vezérlővel is előrukkolt, amit a már meglévő iPhone-unkra vagy iPod Touchunkra, vagy Androidos telefonunkra tudunk feltölteni, azzal irányítva a Sonos lejátszóinkat.
Streaming-idők!
Ha kész a rendszer, akkor végre használatba lehet venni, vagyis a lakás bármelyik részében lehet zenét hallgatni. A rendszer csupán az Apple FairPlay és a WMA veszteségmentes változatát nem képes kezelni, a többi formátummal elboldogul. De nem feltétlenül kell a saját zenéinket hallgatnunk, ugyanis be lehet állítani a Sonos közvetlen elérését a különböző internetes rádióállomásokhoz (Napster, Sirius, Rhapsody). A Pandora, ami eredetileg fizetős volt, teljes mértékben elérhető a Sonos rendszert használók számára, ahogy a Last.FM is, és a Sonos Radión keresztül további 25 000 rádióállomás.
Az analóg bemenet segítségével bármilyen külső egységről hallgathatunk zenét – például arról az iPhone-ról, amivel a rendszert vezéreljük. A lehetőségek végtelenek, mivel a forrásnak nem feltétlenül kell ugyanabban a szobában lennie, ahol azt hallgatni akarjuk, mert a rendszer átalakítja, és átküldi a zenét abba a zónába, ahol hallgatni akarjuk azt. Én például a Denon erősítőm Zone2 kimenetére is rácsatlakoztattam a ZonePlayer90-et, így a dolgozószobámban elhelyezett ZonePlayer120-on hallgathattam az erősítő XM rádióját. Persze minden automata, így a távvezérlőn csak akkor látjuk az adott bemeneti készüléket, hogyha az ténylegesen is küld jelet.
Ez mind lényegtelen lenne, ha a zenei minőség csorbát szenvedne. Szerencsére nem így van. Persze sok múlik az adott forrás bitrátáján, illetve formátumán, de a Sonos tisztességgel helytáll minden esetben.

Nem is én lennék, ha nem csatoltam volna rá két hatalmas álló hangfalat és egy THX2 minősítésű mélynyomót a ZonePlayer 120 megfelelő csatlakoztatási helyeire. Igen, durva összeállítás, mégis a kis 55 wattos végerősítő közepes hangerőn csodálatosan hajtotta a hatalmas erősítő gyilkosokat. Nem kapunk falatrázó hangerőt (az említett ház esetében még talán szerencse is), de egy nagyszerű falra szerelhető vagy könyvespolc hangsugárzó párral gyönyörűen dolgozik.
Összeesett hálózat
Könnyű dolgozni egy ilyen rendszeren, de mi van akkor, ha mégsem olyan egyszerű a beállítás?! Elkerülhetetlen, ha például nem kompatibilis a router, vagy a műholdas internettel vannak problémák, esetleg nem megfelelő a tűzfal beállítása. Itt jön képbe a vásárlói telefonos segítség, ahol a legtöbb gyártó elvérzik. Kezdők számára a Sonos weboldala fantasztikus, nem csak nyers adatok oldaláról tekintve, hanem bemutatásról is. A keresendő információt nagyon könnyű megtalálni, és rengeteg diagramot és illusztrációt is látni lehet. Például, bár az iTunes letölti az adott al bum képét, mégsem adja hozzá automatikusan a fájlhoz. Ha az iTunes a fő zenei szoftverünk, egy harmadik programra is szükségünk lesz ahhoz, hogy a kézivezérlőnkön láthassuk a kérdéses album(ok) képeit. A Sonos oldala ebben is segít, egy lépésről-lépésre bemutatóval. Még az adott program letöltési linkjét is megtaláljuk a leírásban.
Akkor most igen vagy nem?
Az utóbbi évek folyamán több készüléket sikerült megnéznem több oldalról is (felhasználó, tesztelő, értékesítő). Visszatekintvén az összes gombnyomásra és csatlakoztatásra, semmi nem jut eszembe a Sonoson kívül, ami legalább ennyire lenyűgöző, amikor a formáról, a funkcionalitásról, vagy a teljesítményről esik szó. Nem csak teljesíti, amit ígér (többzónás audio), de ezt úgy teszi, hogy közben jól szól, megbízható, és élvezetes használni. Hogyha többzónás audió rendszert keres, akkor a Sonosszal kezdje. Jobban mondva, úgyis ide fog kilyukadni.
Sonos ZonePlayer S5
A Sonos kiadta a ZonePlayer S5 nevezetű készülékét is, ami egy lejátszó, beépített hangszórókkal. A Sonos azzal reklámozza a kütyüt, miszerint a legjobb választás az iPhone tulajdonosoknak. Az iPhone egyben a vezérlője is lehet a lejátszónak (a fenti cikkben említettek alapján). Az egyetlen kábel, amire szüksége van, az egy tápkábel, így az S5 a leggyorsabban és legkönnyebben installálható ZonePlayer. Bár ha ezzel kezdjük a rendszerünk építését, akkor vagy ezt kell közvetlenül a routerhez csatolni (kábellel), vagy szükségünk lesz egy ZoneBridge-re.