A viselőjét finom bőrrel bevont puha fülpárnákkal kényeztető Marshall Major a sorozat csúcsmodellje, és így is csak nagyjából 30 ezer forintba kerül, így ez a széria nagyon igényes kivitele dacára szerencsére abszolút az elérhető kategóriát képviseli. A 40 mm-es hangtekerccsel rendelkező dinamikus meghajtók retró hangulatú, relatíve kis méretű, kívülről szintén bőrfelülettel díszített kagylókban lakoznak, melyek hangulatilag tökéletesen passzolnak a nagy múltú márkanévhez. A 32 Ohmos ellenállás révén a típus mindenféle hordozható kütyühöz ideális, (iPod/iPhone/iPad ajánlással is rendelkezik) míg a 20 Hz-es alsó határfrekvencia testes basszust ígér. Az 1,2 méteres kábel telefonzsinórszerűen „tekergő” résszel is rendelkezik, ami révén hosszabbra is kihúzható, a végén aranyozott 3,5 mm-es jack dugó található, a 6,3 mm-es, szintén aranyozott adaptert tartozékként mellékelik. A típus egyszerű, de hangulatos csomagolásban kerül forgalomba, a fekete feliratos kartondoboz szintén a múltat idézi, tökéletes ellentéteként a mai csiricsáré színes csomagolásoknak.


Hangminőség

A jazz klub megjelenítése még fejhallgatós berkekben is direktnek mondható, a Marshall füles egyenesen beültet a nézőtér közepére, a közönség sűrűjébe. A tér körben kisebb, mint a kategória legjobbjainál, ez a típus kisebb helyen építi fel a színpadot, és bár nem zavaró módon, de mégis inkább a ”fejemben” szól. A muzsika átlagos erősségű és dinamikájú dobokkal indul, a cinek nagyon életszerűek, semmi cicoma, vagy műfény nincs rajtuk; teljesen naturálisak és semlegesek. A szólózó klarinét megjelenítése egészen fantasztikus és „közeli”, a dallamok az „orrom előtt tekeregnek”, a hangszer minden egyes rezdülését tökéletesen hallani. A tér közepét abszolút a levegős és szintén nagyon természetes, telt hangú klarinét uralja, mintha a mikrofonja egy saját külön erősítőre lenne kapcsolva. Ugyanilyen szellemben szólal meg a vibrafon is, és ugyanúgy lenyűgöz; ilyen tökéletes „rálátásban” árkategóriától függetlenül nem sokszor volt részem a hallgatása közben. A szólóhangszerek ábrázolása olyannyira bensőséges, hogy az ember úgy érzi, tényleg csak neki játszanak, és olyan közel kerül a zenéjükhöz, amennyire az fizikailag csak lehetséges.
A Mozart árián Anne Sophie Van Oter viselkedik úgy, mit az előbb a klarinét és a vibrafon, ezúttal abszolút ő uralja a terepet. Hangja telt és egészséges, de felülről egy kis nyíltságot, levegőt és könnyedséget hiányolok belőle, csakúgy, mint a fuvolákból és a hegedűkből. Az összkép nagyon kellemes, a természetesség meggyőző, de valahogyan nincs meg a felvétel igazi élvezeti értékét adó szárnyalás. A hangszerek elrendezése pontos, a sorok szépen kinyúlnak oldalra, és a színpad is jól felépített. Nem rossz produkció, de azt az élményt, mint jazzen nem tudja nyújtani.
A kézi dobok természetesen, hosszú visszhangokkal szólalnak meg, a dobos szuszogásai és a halk háttércsilingelések menetrendszerűen érkeznek, a mélyek pedig nem brutálisan, de eléggé hangsúlyosan éreztetik jelenlétüket. Az énekesnő pontosan pozícionálva, életszerű tónusban dalol, a gazdag, mediterrán jellegű kíséret szépen elkülönül tőle, miközben ő és az együttes kerek egészet alkotnak. Nagyon sok a részlet, a megszólalást mégsem érezni kínosan precíznek, a racionalitás egy pillanatra sem veszi át az uralmat a zeneiség felett. A tér jókora, az énekesnő és a zenészek levegősen helyezkednek el a pontosan felépített képzeletbeli színpadon. 
Pop-rock műfajokon a Marshall megint csak nagyon jól érzi magát, és a hallgatása közben vele együtt én is. A basszus erőssége ugyan nem akarja szétszabni a fejemet, de a dinamika jó, a hangszerek szokásos kianalizálása pedig most is nagy élményt jelent. A basszusgitár húrjai a szemem előtt pengenek, rengeteg mellékzöngével és apró háttérhanggal, emellett olyan egyéb halk háttéreffektekre is felfigyelek, amik korábban nem tűntek fel. A hangszerek szépen elkülönülnek, mégis érezhetően együvé tartoznak, a zenészek szerves, jól működő egészet alkotnak. A füles stílusának köszönhetően a hétköznapi zenékben is rengeteg érdekes momentum található, így bizonyos szempontból a lemezgyűjteményünk újrafelfedezésére is elindulhatunk vele.    

Ajánlás

A Marshall Major egy igényes kivitelű, elsősorban jazztől a rockig terjedő műfajokra ideális fejhallgató, ami jellegzetes analitikus karakterével nagyon érdekes, hosszú távon is jól hallgatható megszólalást nyújt. Viselése kellemes, nem nyom és nem is súlyos, így semmi sem állhat a hosszú órákig tartó élvezetes zenehallgatás útjába, amiért ráadásul még vagyonokat sem kell fizetni.