NAD D 3020

Sztereó Erősítő

A világhírű NAD 3020 (Menő Manó) 21. századi, digitális változata, formabontó külsővel, elképesztő h… A világhírű NAD 3020 (Menő Manó) 21. századi, digitális változata, formabontó külsővel, elképesztő hangzással és Bluetooth aptX kapcsolattal. tovább
Ár: 169.990,-Ft
- + db
Kosárba
Beszerzési idő 1-3 nap
Ingyenes szállítás
24 hónap garancia
Tesztelje bemutatótermünkben!
Jellemzők
Alacsony impedanciás meghajtás:
Az erősítő megfelelő hűtéssel és csúcsminőségű alkatrészekből készült, illetve hőelvezetését úgy tervezték, hogy alacsony impedanciás terhelés mellett is megbízhatóan működjön. Az erősítő torzítás, illetve túlvezérlés nélkül képes különféle hangsugárzókkal együttműködni.

Késleltetett bemenetkapcsolás:
Készenléti üzemmód (stand-by):
Némítás kapcsoló:
Széles tartományú frekvenciamenet DVD-Audio és SACD számára:
Bluetooth aptX kapcsolat:
Támogatott formátumok:
USB-B: 96 kHz/ 24-bit
Más digitális bemeneteken: 192 kHz/24-bit
Felépítés
Aranyozott csatlakozók:
Aranyozott hangsugárzó-csatlakozók:
IEC lecsatlakoztatható tápkábel:
Szeparált áramkörök:
Csatlakozók
Analóg audiobemenet/kimenet:
1/-
Digitális koaxiális/optikai bemenet:
1/2
Fejhallgató-kimenet:
Aktív mélysugárzó-kimenet:
Hangsugárzó-csatlakozók (pár):
1 banán, szorítós
USB csatlakozó:
Az USB csatlakozó segítségével könnyedén csatlakoztathatja számítógépét illetve MP3 lejátszóját, és hallgathatja meg kedvenc zenéit!
3.5-ös mini-jack csatlakozó:
Műszaki adatok
Teljesítmény (folyamatos - Watt):
2 x 30 (8 Ohm)
Teljesítmény (dinamikus - Watt):
2 x 150/105/65 (2/4/8 Ohm)
Frekvenciaátvitel (Hz):
20 - 96 000
Jel-zaj viszony (dB):
90
Teljes harmonikus torzítás (%):
0.005
Hangsugárzó-impedancia (Ohm):
2 - 8
Általános adatok
Méretek (szélesség x magasság x mélység - mm):
58 x 186 x 219
Tömeg (csomagolás nélkül - kg):
1.4
Tartozékok
Távvezérlő elemekkel:
Magyar nyelvű használati utasítás:
A gyártó weboldala:
NAD D 3020 Audiopile teszt
2014.03.10.

Stephen Meijas tesztje. A kézirat leadva 2013. október 25-én, megjelent 2013. november 1-én.

Reggel, mielőtt munkába indulok, bekapcsolom az audió rendszerem, lehalkítom és ismétlésre kapcsolom a CD-játszót. Úgy gondolom, hogy ha halkan finom zenét játszok, amíg magam és a párom távol vagyunk, nem érzik úgy egyedül magukat ottnon a cicák és kellemesebben telik a napjuk. De a munkából hazatérve is jó dolog zenével telt házba érkezni. Néhány hete, az egyik estén beléptem a lakásomba, ledobtam a táskám a padlóra, leültem a heverőre a kezemben az iPhone telefonommal és elkezdtem böngészni a beérkezett szöveges üzeneteket. Egy percig sem ültem, amikor felkaptam a fejem, hogy ha halkan is, de mennyire melegen, részletgazdagon és szokatlanul jól szól a rendszerem – egészen magával ragadóan.



Ebben biztosan az éppen játszott zeneszámnak is nagy szerepe volt. Sandro Perri kiváló nyitószáma szólt az Impossible Spaces (CD, Constellation CST085) lemezről, amelyről kézzel pengetett akusztikus gitárzenét, kézzel ütögetett dobok hangját, édes eufóniumszólamokat és a távolból meglepően élethű madárhangokat hallottam – de olyan életszerűen szóltak, hogy a macskák is éppúgy felkapták rá a fejüket, mint jómagam. Ott ültem egy darabig elvarázsoltan, szinte már elveszve és azon merengtem, hogy milyen jó lenne, ha a barátaim, a családjaik is ezt a ragyogó hangot élvezhetnék az otthonaikban. Hogyan, milyen körülmények között lenne ez lehetséges?
A rendszerem minden, csak nem különleges: Wharfedale Diamond 10.1 hangsugárzók (párja 349 dollár), NAD C 316BEE CD-játszó (299 dollár) és AudioQuest Rocket 33 hangszórókábelek (329 dollár a 3 méteres pár) és Big Sur összekötő kábelek (109 dollár métere) — mindegyik alkotó-elem nagyon megéri az árát és egyenként is hozzájárultak a teljes rendszer nagyszerű hangzásához. Csak az integrált erősítő volt benne új: Aznap a NAD D 3020 szolgáltatta a zenét.

Az eredeti NAD 3020


A D 3020 (amerikai fogyasztói ára 499 dollár) egy teljesen új és meglehetősen szokatlan kivitelű audió készülék, amelyik a klasszikus előd típusszámát vette át. 1978-ban a NAD, akkor még a New Acoustic Dimension cégnéven, egy igencsak gyászosan kinéző rút kiskacsával, durván kidolgozott szürke dobozba épített, csúnya gumi kezelőgombokkal elrondított készülékkel, az eredeti 3020-as integrált erősítővel jelent meg a piacon. Csak a legszükségesebb alapfunkciókat találtuk rajta, csatornánként mindössze 20 watt teljesítményre volt hitelesítve és a hangsugárzók fogadására is gyenge, könnyen letörő szűrke csíptetős csatlakozókat használt. Mindezek ellenére a 3020-as modell lett a világ legnagyobb darab-számban eladott csúcsminőségű integrált erősítője. A különféle modellváltozataiból (3020B, 3020e, 3020i, 302, and 312) világszerte jóval egy milliónál több talált gazdára.

De mi eredményezte a 3020 ekkora sikerét?
Biztos az ára is nagy szerepet játszott benne. Az erősító bevezető ára 149 dollár volt, ami még akkor is bagónak számított egy audiofil készülékért és a hagymányos készülékeket keresők számára is teljesen megfizethető volt – nem volt ugyan filléres készülék, de kimagaslóan drágának sem volt mondható az átlagvásárló számára. A 3020 tehát nem csak megfizethető volt, hanem kifejezetten jó vételnek számított: A készülék hátlapján lévő rövidzár dugókkal a 3020-as testre szabható volt. A Stereophile szerkesztőségi főmunkatársa, Wes Phillips sok időt töltött a 3020-assal — integrált erősítőként, dedikált előerősítőként és teljesítményerősítőként egyaránt alaposan letesztelte. Az egyik e-mail üzenetében az alábbiakat írta: "Igen sok audiofil tette azt, amit én is, megvette a készüléket, abban bízva, hogy majd előerősítőként használja egy izmosabb teljesítmény-erősítő meghajtásához.” De kiderült, hogy a 3020 messze jobb volt annál, hogy csak előerősítőként használjuk azt. "A legtöbbünk, akik külön telje-sítményerősítőt használtak, megtartották a 3020-ast biztonsági tartaléknak." Wes még hozzátette: "Sokunk nem is vált meg soha tőle."
A megjelenése is sikeresé tette. A spártaian egyszerű, csúnyácska 3020 éles ellentéte volt a többnyire Japánból érkező, ezernyi funkcióval és kezelőszervvel telezsúfolt, csili-vili készülékeknek: egyszerű, de nagyszerű szerkezet volt, csak a legfontosabb kezelő szervekkel, így gyorsan az egyszerű dolgozók erősítőjévé vált. Az 1980-as években a Stereophile' webmestere, Jon Iverson, "hajórakományszámra" adta el a 3020-as erősítőket az Audio Ecstasy kereskedésnél, a kaliforniai San Luis Obispoban. "Viccelődtünk a katonai eszköz kinézetén" mesélte, "de mindig győztesként került ki, bármilyen hasonló árú erősítővel versenyeztettük is. A titkos fegyverünk volt, nagy sikerrel – felülmúlhatatlanul jó hangzás, tökéletes funkciókkal, semmi sallanggal – azt az érzést nyújtotta, hogy a gazdája nagy lépést tett a zene igazi élvezete fele."
Persze az igazi érdeme a hangzása volt. Valójában soha nem hallottam szólni a 3020-ast, de mindenki azt mondta, hogy a hangja egyáltalán nem tolakodó, könnyen élvezhető volt – sőt mindig mély benyomást tett a hallgatójára, érdekesen lágy, meleg és részletgazdag hang jellemezte. Azoknak, akik abban az időben leginkább asztali rádiót és egyszerű sztereó eszközöket hallgattak, egy felüdülés volt a készülék hangja, apró, de igen fontos lépés az igazi hangzáshűség fele vezető úton és jó befektetésnek számított a minőségi zenehallgatáshoz. „Amikor az ügyfeleink 3020-ast vásároltak, meg voltak győződve róla, hogy most már igazi zenét fognak hallgatni” mondta Jon. „Nem hiszem, hogy tévednék, ha azt monda-nám, hogy sokuknak ez volt az első lépés az audiofil készülékek világához vezető úton.”
A 3020 hamar státusszimbólummá vált, a megrögzött audiofilek és az egyszerű zenehallgatók egyaránt szerették és magukénak akarták tudni. „Amikor eladtunk egyet egy ügyfélnek -ráadásul úgy, hogy szinte egyikük sem hallott soha életében korábban a NAD-ról- megszerettek bennünket és és egy életre az ügyfeleinkké váltak” emlékszik Jon. „Úgy érezted, otthon vagy, ha vendégségbe mentél és ott is egy 3020-as szólt. Igen, ez az ember is tudja, mi kell a jó zenéhez, gondoltuk.”
Persze korántsem volt tökéletes a 3020-as. "Az egész több volt, mint a részeinek az összege" mondta egyszer Wes. "Az egységeket külön-külön hallgatva, előerősítőként vagy teljesítményerősítőként sokkal hamarabb előjöttek a fogyatékosságai, mint egyben, integrált erősítőként. De azért egyáltalán nem volt rossz a 3020-as a hibái ellenére sem – tökéletesen bevezette a hallgatóját az igazi zene világába.”
De vajon mennyire segítette elő a 3020-as sikerét a zeneipar és az 1970-es évek végén, a 80-as évek elején virágzó popzenei kultusz? Wes úgy véli, hogy nagyon is fontos szerepet játszott benne mindez. „Akkor még leginkább csak LP volt. Az emberek ma MP3-as lejátszóról hallgatják a zenét, így a zene már letompul, mielőtt rendes készülékre kerülne. Akkor igen könnyű volt a 3020-as kiválóságát demonstrálni: 'Figyeld csak, mennyire jobban szól a felvétel ezen a készüléken!' Ma már ez aligha menne, hiszen már eleve a felvételből lett kigyilkolva a zene. Így nehezebb jó készüléket eladni.
"Ráadásul abban az időben sorra jelentek meg a ragyogó lemezek, amelyek messze jobbak voltak az átlagos LP-knél: Steely Dan' Aja, Pink Floyd Dark Side of the Moon lemeze, szinte mindegyik Lyrita felvétel és még sokáig sorolhatnám a nagyszerű lemezeket. Nem véletlen, hogy ezek hihetetlenül népszerűekké váltak, még a gyatra gépeken is jól szóltak, de új világ nyílt meg, ha rendes készüléken hallgatta őket az ember.”
"Ki a fene szereti, ha az összes felvétele gyengébben szól, mint szólhatna?"
Vélhetően nem sokan, de biztosan nem milliónyian.
Sok minden hiányzott a 3020-ból és a készülékről, de volt két nagyon jó szolgáltatása: egy variálható hangosságérzet szabályozó és egy Soft Clipping áramkör, amely megakadályozta, hogy a hangsugárzót legyilkoló torz jelek kerüljenek ki a készülék kimenetére. Az otthoni zenerend-szereket telepítő Robert Saglio, aki annak idején temérdek 3020-ast adott el a Stereo Lab áruházban a Connecticut államban lévő New London városkában úgy hiszi, hogy ez a hangosságszabályozási lehetőség és a hangsugárzókat védő Soft Clipping meghatározó szerepet játszott a 3020-as sikerében. Az előbbi segít fenntartani a hangzás természetes hangzásegyensúlyát alacsony hangerőn, magyarul a magasak továbbra is csilin-gelnek és a mélyek is ütősek maradnak. Sokkal érdekesebb újítás volt a Soft Clipping áramkör, amely igen okosan csökkenti a hangsugárzó kime-netre kerülő magas frekvenciás energia szintjét, védve ez által a magassugárzót a leégéstől és a hallgatót a kellemetlen és sokszor drága meglepe-téstől. Különösen fontos volt ez 30 évvel ezelőtt az általában az olcsó 3020-as erősítőhöz csatlakoztatott nem igazán drága és könnyen leégethető hangsugárzók esetében. De a Soft Clipping áramkör még a mostani készülékekben is jó szolgálatot tesz. Ez a funkció lekapcsolható, így az audifilek sem szólhattak egy szót sem, hogy az áramkör csúnyán beavatkozik a jel útjába. Nekik meg egyébként is drágább, nem annyira sebez-hető hangsugárzóik voltak, meg talán nem is hallgatták gyakran teljes hangerőn a készüléket. De az egyszerűbb embereknél bizony gyakrabban előfordult, hogy a Dark Side lemezbe belefeledkezve jól feltekerték a hangerőt és a védőáramkör nélkül ezzel életveszélybe sodorták volna a gyengébb hangsugárzók még gyengébb magassugárzóit.
A Stereophile külső főmunkatársa, Kalman Rubinson is házasságot kötött egy 3020-assal. Mielőtt megvette volna a nagy B&W dobozait és a sokcsatornás rendszerét, Kal felesége rakta össze a 3020-as erősítőből, egy Bang & Olufsen lemezjátszóból és egy pár aprócska RadioShack hangsugárzókból az otthoni rendszert. "Emlékszem, hogy –a kis hangsugárzók ellenére- mennyire meleg és lágy volt a rendszer hangzása” mondta nekem korábban Kal.
A NAD 312-es integrált erősítőjét, amelyben legutoljára használták a 3020-as áramköreit, 1998-ig gyártották. De a HiFi gyűjtők és a lelkes emlék-vadászok még mindig keresik az eredeti 3020-asokat. Amikor ezt a cikket írom, egy tucatnyi ilyen készüléket kínálnak az eBay-en, egyesek alig viseltesek, mások meg erősen lestrapáltak. Az egyik meg szinte gyári újnak tűnik, még az erdeti csomagolása és kézikönyve is megvan és állítólag tökéletesen működik is. 250 dollárért meg is lehet vásárolni. Steve Guttenberg, a Stereophile egyik külső munkatársa és a CNET The Audiophiliac blogjának szerzője két éve vette egy eBay-en kereskedőtől az első 3020-asát 66 dollárért. A vadonatúj Wharfedale Diamond 10.1 hangsugárzókkal színekben gazdagon, édeskésen és meglepően testesen szólalt meg a NAD ahogyan Steve ujjongva mesélte. "Kétlem, hogy napjaink bármely rádióerősítője vagy belépő szintű integrált erősítője jobban ki tudná szolgálni az alacsony impedanciájú hangsugárzókat, mint a 3020-as."
2002. novemberében a 40 éves folyamatos megjelenést ünnepelve a Stereophile megjelentette a "The Hot 100 Products,", a 100 legsikeresebb termék különszámot, amelyben a magazin szerkesztői és olvasói által minden idők 100 legfontosabbnak tartott hi-fi termékét mutatta be. A NAD 3020 integrált erősítő a 19. volt ezen a listán. John Atkinson írta akkor: "A gyanúsan olcsó 3020 megmutatta, hogy nem kell feltétlenül esztergált előlap, tolakodó hűtőborda vagy puccos és drága alkatrészek garmadája ahhoz, hogy egy erősítő jól meg tudjon hajtani egy jó hangsugárzót. Ezzel a sikeres termékkel felkerült a térképre a NAD, de sohe egyetlen más termékükkel sem tudták a 3020-as elképesztő sikerét megismételni."
A NAD (1. lábjegyzet) számos figyelemre méltó technológiai fejlesztést végzett az elmúlt évtizedben—a Master Series termékei például mind a műszeres mérések, mind a valós környezetben történő meghallgatások során csúcsminőségről tettek tanúbizonyságot-, de a cég emellett elképesztően jó belépő szintú termékeket is gyárt. De továbbra is a 3020-ast tekinthetjük-e a NAD eddigi legnagyobb sikerének?
"Igen," mondta nemrégiben JA. "A 3020-as olyan jó és olyan olcsó volt, hogy bár a későbbi NAD erősítők tényszerűen jobbak voltak, soha nem tudták azt az elképesztően jó ár/érték arányt megismételni, mint ami a 3020-ast hírhedten híressé tette. Steve Guttenberg véleményét vissz-hangozva JA még hozzátette: "Az eredeti 3020-as a bonyolult impedancia lefutású nagy hangsugárzókat is könnyűszerrel meg tudta hajtani."
"Annak idején a világ alábecsülte, alulértékelte a készüléket, de az minden várakozáson felül jól teljesített" foglalta össze Robert Saglio. "A változtatható hangosságszabályozójával és a soft-clipping nem lineáris torzulási értékeket korlátozó áramkörével a reméltnél is hangosabban lehetett hallgatni rajta a popzenét és még akkor is jól szólt. Szerintem még ma is gyárthatná NAD, csak egy iPod bemenetet kellett volna rakni rá."
Az új D 3020-assal a NAD pont ezt tette és még sokkal többet adott hozzá.
A 3020-as újragondolása
De miért pont most? A NAD számos legutóbb forgalomba hozott megfizethető árú erősítője, mint amilyen az én C 316BEE készülékem is (amerikai fogyasztói ára 380 dollár) a nagyszerű 3020-as leszármazottjaiként került forgalomba, de egyik sem kapta az eredeti ős nevét. Miért pont most jött el az idő, hogy újra feltámadjon a legendás 3020-as modellszám?

"A D 3020-as is a 40. éves cégjubileum jegyében született" mondta Greg Stidsen, a NAD technológiai és terméktervezési igazgatója (2. lábjegyzet). "Ahelyett, hogy aranyozott aljzatokkal láttuk volna el a C 326BEE készüléket és hogy még kisajtoltunk volna egy kicsit több teljesítményt a már talán túlérett analóg technológiából, inkább újra gondoltuk azokat az elemeket, amelyek annak idején olyan jóvá tették a 3020-ast és napjaink legújabb digitális technológiájával megpróbáltuk újrateremteni a legendás erősítőt."
Az új D 3020-ast szűk körű hallgatóságnak mutatták be Münchenben a NAD fennállásának 40. évfordulója alkalmából rendezett forgalmazói konfe-rencián, 2011. tavaszán. "Azonnal, a vártnál is pozitívabb fogadtatásban részesítették a készüléket a forgalmazó partnereink" mesélte Stidsen.
"Sokkal nehezebb feladat volt megoldani azt, hogy árban, teljesítményben és hatékonyságban is az etalonnak számító készülék közelébe érjünk" tette hozzá Bjørn Erik Edvardsen, a NAD köztiszteletnek örvendő tervezője, aki annak idején a 3020-as és most a D 3020-as tervezéséért is felelt. "A kihívás számos új ötletet ébresztett bennünk és igen sok igazán korszerű technológiát alkalmaztunk a készülékben." A NAD további két évet dolgozott a D 3020-as audió áramköreinek fejlesztésén. "Nem egy, egyébként igéretes áramköri tervet vetettünk el, mert nem tudták hozni az elvárt teljesítményt" mesélte Edvardsen. "Nem akartam addig a nevem adni a készülékhez, amíg pontosan azt nem nyújtja, amit elvártunk tőle."
Ami a megjelenését és a szolgáltatásait illeti, a D 3020 igen kevés hasonlatosságot mutat az azonos típusszámú elődjével. Mindennek gondolhatná az ember, csak egy integrált erősítőnek nem. A készülék formaterve David Farrage munkája, akinek a DF-ID cége többek között a Donna Karan, Movado és a Lamborghini számára készített formaterveket. A D 3020-as karcsú, fényes, minimalista, csak a legfontosabb kezelőszervek vannak rajta és úgy alakította ki a gyártó, hogy illeszkedjék a modern számítógépekhez, okostelefonokhoz és egyéb csúcstechnikás eszközökhöz. Teljesen szokatlan a formája a HiFi készülékek világában a szövettapintású hangerőszabályozóval és a lágy, sima oldalfalaival a D 3020-as készüléket nem lehet nem megérinteni. Nem is véletlenül van rajta egy érintőpanel, amely az előlapja nagy részét kitölti, sőt az egyik oldalfalra is átér – vagy a tetejére, vagy a jobb oldalára, attól függően, hogy állítja, vagy fekteti-e a készüléket.
A csak 1,4 kilós és mindössze 186 mm magas, 58 mm széles és 219 mm mély D 3020 a hagyományos erősítőkhöz hasonlóan fektetve is használ-ható, vagy felállítva is elhelyezhető, mint egy modem, vagy lemezmeghajtó. Vitatkozhatunk azon, hogy mennyire elegáns és egyedi a D 3020-as formaterve, de abban egyet kell értenünk, hogy erősen vonzza a figyelmet. Sokat javítana viszont a készülék megítélésén, ha a kijelző automati-kusan változna, attól függően, hogy fekszik, vagy áll-e a készülék, mint ahogyan az az iPhone-ok, vagy az iPad-ek kijelzője esetében megszokott, amelyek vízszintesen tartva vízszintesek, felállítva pedig portré alakúakká válnak. Sajnos, a D 3020-as kijelzője nem változtat formát a készülék átfordításával.
A D 3020-as vízszintesen a szekrénybe fekteve, mint ahogyan a hagyományos HiFi-készülekeket elhelyezni szoktuk, akrobatikus nyaktekerési mutatványokat tesz szükségessé, ha le akarjuk olvasni az aktuális hangerőt, ráadásul nem is néz így ki jól a készülék. A kábelek leválasztásánál és csatlakoztatásánál többször is véletlenül megnyomtam a D 3020-as hálózati kapcsolóját, amivel akaratlanul is felébresztettem a nyugalmi állapotá-ból a készüléket. Ráadásul valami rejtélyes oknál fogva, bár biztonságosan be tudtam kapcsolni a készüléket az érintőpanelen keresztül, csak a távvezérlőjével tudtam kikapcsolni—ami azért nem is kicsit bosszantott. Persze igaz az is, hogy a nem túlzsúfolt távvezérlő tökéletesen illik a D 3020-ashoz, kellemes tapintású és visszafogottan elegáns. Nem lenne öröm elveszteni! El is töprenkedtem azon, hogy ha a gyártó egy 499 dolláros készülékhez ilyen kifinomult távvezérlőt tud adni, akkor hogy van az, hogy számos sokkal drágább készülékhez meg gagyi műanyag ször-nyűségeket csomagolnak távvezérlő gyanánt.
Akárhogy is nézzük, a D 3020-as állni szeret a nyílt térben, ahol jól látható és mindenhonnan könnyen elérhető. Ráadásul függőleges állásban biztosított a legjobban a készülék szellőzése. Vízszintesen, szekrénybe csukva jobban, de nem veszélyesen melegszik a D 3020-as. A készülék erősítő egysége egy igen jó hatásfokú D osztályú digitális erősítő kapcsolás, amely szabványos 8 ohmos terhelésen csatornánként 30 watt teljesít-ményt tud leadni a hangsugárzó kimenetekre. A NAD mindig is nagy figyelmet fordított a termékei IHF „dinamikus teljesítmény” adataira (lásd a 3. lábjegyzetet). A D 3020-as IHF értéke 8 ohmon csatornánként 65 watt, 4 ohmon 105, 2 ohmon pedig 150 watt.
Majdnem megfelekeztem a külső burkolatáról, az igen tetszetős kis ékszerdobozról. Ami meg a készüléket illeti, a D 3020 tisztán, finom felbon-tással, de mélyeit illetően talán egy kicsit visszafogottabban muzsikált. De egy nappal, talán kicsit későbben a D 3020 érezhetően kezdett megnyílni és már jobban szólt, mint amit a mérete és a tömege alapján valaha is feltételeztem volna róla.
A teszt legnagyobb részén kis, olcsó hangsugárzókat: PSB Alpha B1 (párja 299 dollár), Pioneer SP-BS22-LR (párja 129 dollár), Wharfedale Diamond 10.1 (349 dollár/pár) csatlakoztattam a D 3020-ashoz, de a teszt vége táján csak rákötöttem a nagyszerű KEF LS50-es dobozokat (1.499 dollár/pár) és rendesen feltekertem a hangerőt. Majdnem hanyatt is estem a meglepetéstől: Az egyik legjobb hang szólalt meg, amit otthonomban valaha is hallottam, csaknem abban az élményben lehetett részem, amit legutóbb (az 1.895 dollárba kerülő) csöves Croft Phono Integrated integrált erősítő okozott.
Bármilyen gyenge pontja is lehetett a rendszeremnek, az biztosan nem a NAD volt!
Digitális be- és kimenetek
A D 3020-as a modern vásárlóknak készült igen modern integrált erősítő. A koaxiális és az optikai bemeneteihez a felhasználók műholdvevőt, kábelcsatolót, digitális tartalomkezelő készülékeket, például Apple TV média digitális adatfolyam kezelőt csatlakoztathatnak, vagy a CD-játszók, DVD lejátszók digitális kimenetét köthetik rá. De amennyiben valóban a legjobb hangzást szeretné elérni a CD-lemezeiről, akkor a legjobban akkor jár, ha lerippeli azokat a számítógépére mondjuk egy X Lossless Decoder eszközzel (a Mac-gépek esetében), vagy az Exact Audio Copy program-mal (a PC-knél), majd a digitális adatfolyamot a D 3020-as 24 bites/96 kHz–-es jeleket is fogadni tudó aszinkron üzemű USB bemenetére kapcsol-ja, kikerülve ezáltal a számítógépek nem igazán csúcsminőségű audió áramköreit. De az sem baj, ha teljesen megfeledkezik a CD-ről és helyette a mind nagyobb választékban és mind több forrásből elérhető nagyfelbontású digitális audió fájlokat tölti át a gépre. A kedvenc letöltő helyeim a Bleep, a Boomkat és a HDtracks, de nagyon sok más forrás is elérhető. Az ilyen feladatokra szakosodott média lejátszó programok, mint például az Amarra (Mac) vagy a JRiver Media Center (PC) gond nélkül együttműködnek az Apple egyébként igen kukacoskodó iTunes zene-boltjával, de automatikusan átváltják a mintavételi frekvenciát és jobb hangzást biztosítanak annál (lásd a 4. lábjegyzetet). Abban meg biztos lehet, hogy a NAD D 3020-as kimenetén pontosan azt kapja meg, amit a bemenetére kapcsolt.
A D 3020-as hátlapján lévő iPod bemenet napjaink igényeit jelzi, de egyben ez a legkevésbé vonzó szolgáltatás az erősítőn. Szerintem ezt a NAD is pontosan tudja, ezért mellékeltek a készülékhez egy TosLink-mini adaptert, amellyel optikai bemenetté lehet alakítani az iPod bemenetet és ehhez már akár a MacBook Pro digitális kimenetét is csatlakoztathatjuk. A D 3020-as erősítőn csak a hagyományos (RCA) analóg bemenet található, emiatt bosszankodtam is elsőre—amíg rá nem jöttem, hogy valójában pont arra van szükségem. Kellene Disc lemezbemenet? Aligha! Kell Aux segédbemenet? Biztosan nem. Hiányzik a Tape szalagbemenet? Egészen biztosan nem!
Örültem viszont a fejhallgató kimenetnek. De kell-e egyáltalán? Nem igazán, legalábbis a legtöbbször jól megvan az ember nélküle, hiszen fejhall-gatót leginkább a házon kívül használunk, már pedig ez a készülék nem hordozható. Viszont a D 3020-as előlapján van egy 3,5 mm-es sztereó mini jack aljzat, ehhez tudjuk csatlakoztatni a ma egyre népszerűbb kis fülhallgatókat, vagy fejhallgatókat. Az ódivatú behemót nagy fülesek 6,3 mm-es sztereó jack dugóját csak egy adapter közbeiktatásával tudjuk csatlakoztatni hozzá, viszont a ma olyan népszerű kis fülesek, mint amilyen a Skullcandy Aviator, a B&W P3, a Harman/Kardon CL, a Grado SR60i, a Sennheiser Momentum, a Monster DNA, a Beats Solo HD, vagy a tarka-barka, exotikus audió fülbevalók közvetlenül csatlakoztathatóak hozzá.
1. lábjegyzet: NAD Electronics International, 633 Granite Court, Pickering, Ontario L1W 3K1, Canada. Tel: (905) 831-6555. Web: www.nadelectronics.com.
2. lábjegyzet: a NAD céget 1972 decvemberében alapították. A cég történetét ide kattintva olvashatja el.
3. lábjegyzet: John Atkinson erről a "Tesztelnünk kell? Igen, kell!" cikkében értekezik az "As We See It" (Ahogy látjuk) rovatában az 1989. augusz-tusi számban.
4. lábjegyzet: A letöltő oldalak teljes listáját és a digitális zenehallgatáshoz szükséges készülékekkel és programokkal kapsolatos tudnivalókat az AudioStream "How-To" (Hogyan?) pontjánál találja meg.
Van rajta egy előerősítő/mélynyomó kimenet is, ezzel teljesítményerősítőre, vagy aktív mélynyomóra is köthető a kis erősítő. Amennyiben még ennél is több basszusra vágyik, akkor a D 3020-ass Bass EQ gombját megnyomva "legalább 6 dB-lel megnövelheti a mélyhangok szintjét," a kezelési utasítás szerint. Én nem próbáltam ezt ki, nekem bőven elég volt az, amit a D 3020-as alapállásban kínált, nem vágytam több mélyhangra.
Nincs hangszedő/lemezjátszó bemenet a D 3020-as készüléken. Nagyobb dobozra, macerásabb árnyékolásra lett volna szükség ahhoz, hogy megfelelően le tudja a gyártó árnyékolni a készülék analóg áramköreit a D 3020-as kapcsoló üzemű tápegységéről és ez persze a fogyasztói árban is erősen érződött volna. Na meg nem is a fekete lemezek világa volt ennek a modellnek a legfőbb célterülete. Persze ismerős a reakció: A legtöbb vásárló teljes értékű rendszert szeretne kiépíteni, ha már ilyen jó ez a kis erősítő és a rendszerébe analóg lemezjátszót is szeretne beépíteni és nem szeretne külön hangszedő illesztő előerősítőt vásárolni. Erre is van megoldás! Vegye meg például a Music Hall USB-1 lemezjátszóját (249 amerikai dollár), ebbe be van építve a hangszedő illesztő előerősítő, vonalszintű kimeneten jelenik meg a hangszedő által a barázdákból kiolvasott jel. Ezt a kimenetet már rácsatlakoztathatja a NAD D 3020-as analóg audió bemenetére. Ahogyan azután többre vágyik, megbékélhet egy külön hangszedő illesztő előerősítővel és vehet egy jobb lemezjátszó futóművet, például a Pro-Ject, Rega vagy a VPI széles modellválasztékából. Játsszunk csak el a gondolattal: A rendszere magja a NAD D 3020, rá van kötve a noteszgépe, egy Music Hall USB-1 lemezjátszó, egy pár Pioneer SP-BS22-LR hangsugárzó, mindez olcsóbb AudioQuest kábelekkel összekötve. Ezer dollár alatt egy igen tetszetős, nagyszerűen szóló, meglehető-sen sokoldalú és igen modern HiFi rendszert rakott össze!
Amikor LP-ket akartam hallgatni, a Rega P3-24 futóműről érkező jeleket a Parasound Zphono•USB, vagy a NAD's saját PP3i hangszedő illesztő erősítőjén át küldtem a D 3020 analóg bemenetére. Ilyen módon megmaradt egy csomó bemenetem a digitális forrásjelek lejátszásához. Ki is pró-báltam mindet. A rendszerelemek csatlakoztatásához AudioQuest Cinnamon optikai és koaxiális digitális kábeleket használtam (79 dollár/1,5 m), az analóg kapcsolatot a Big Sur analóg összekötő kábel biztosította (109 dollár/m.). Hallottam némi különbséget a D 3020-as különböző bemenetei között, de ezek apró, jelentéktelen eltérések voltak. Nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy a leheletnyi eltéréseket vajon a bemenetek közötti különbségek, vagy a használt kábelek okozták-e.

Esetenként, amikor digitális jeleket kapcsoltam a NAD C 316BEE CD-játszómról a D 3020-as koaxiális digitális bemenetére, néha egy halk reccse-nést hallottam, olyasmi hangot hallatott, mint amikor a CD-játszóban egy másik felvételre ugrik a kiolvasófej. Szerencsére ez csak a felvételek közötti szünetben volt hallható, a zene közben soha nem vettem észre. Az optikai bemenetére kapcsolt zenei forrásjel esetében kicsit testetlenné vált a zene és talán a dinamikája is visszafogottabbá vált, de semmiféle mechanikus zajt nem hallottam. A legjobban viszont akkor szólt a készü-lék, ha CD-lemezeket, vagy hagyományos hanglemezeket hallgattam a D 3020-as RCA analóg bemenetén keresztül. Az analóg üzemmódban mindig melegebbnek, testesebbnek hallottam a zenét, jobb volt a jelenlét-érzet, jobban éreztem a zene erejét, lüktetését. De az is lehet, hogy mindez csak a régi rossz beidegződés eredménye volt?
Egy húzással, amely legalább olyan szimbolikus, mint célszerű volt, lecsuktam a lemezjátszóm fedelét, közvetlenül arra tettem a noteszgépem és egy AudioQuest Cinnamon USB kábellel (69 dollár/1,5 m.) a D 3020-as aszinkron üzemmódú USB bemenetére kötöttem a számítógépem és elkezdtem töltögetni a zenéket az iTunes-ról.
A Daft Punk's Random Access Memories lemeze napjaink Dark Side of the Moon korongja: Hihetetlenül népszerű, mind zeneileg, mind hangzását tekintve kiváló felvétel. Nem tudtam betelni vele a D 3020-ason hallgatva (lásd az 5. lábjegyzetet). A "Lose Yourself to Dance" felvétel alacsony felbontású digitális másolatával (192 kbps a CD-ről, Columbia 88883716862) kezdtem. Az elismerést jelző taps valódi tapsnak hangzott – sok ember összecsapott tenyerét hallottam, életszerűen, a kellő visszhanggal gazdagítva szólt a taps és egyre többen, egyre erősebben tapsoltak, ahogy a zenekar játszott. A bolondos robothangok meg szörnyen izgalmasnak hangzottak. A dobnak is teste volt, eleven, combos beütésekkel. Az elektromos gitár hangja meg egyszerre volt tiszta és torz—ahogyan lennie kell. Amikor azután már nem bírtam tovább ülve hallgatni a zenét, feláll-tam és azt tettem, amire Pharrell Williams valójában csábított, elkezdtem táncolni.
Komolyan! Bevallom, ez volt a legvidámabb történet, amit valaha is átéltem egy Hi-Fi rendszer tesztelése közben.
Tánc közben lefényképeztem az iTunes lejátszási listát és elküldtem az Instagram-nek „munka” címkével és egy rövid megjegyzéssel: „Messze jobban szól, mint kellene! WTF?!" 23 "like"-ot kaptam öt másodpercen belül. Sokkal népszerűbbnek és frankóbbnak véltem akkor magam, mint Lena Dunham, Zooey Deschanel vagy akár a Duck Dynasty.
Egy maratoni meghallgatási sorozaton át egy csomó erősen tömörített MP3-as Justin Timberlake, Raime, A$AP Rocky, Earl Sweatshirt, Jenny Hval, Marina Rosenfeld, Moderat, Wale, Zomby, Julia Holter, Julianna Barwick és Lucrecia Dalt felvételt hallgattam meg rajta. Mindegyik kiválóan szólt: lágyan, meleghangúan, részletgazdagon és magával ragadóan. Az eredeti CD-felvételekkel összevetve az MP3-as változat ugyan egy kicsit sarkosabban és szemcsésebben, egy árnyalatnyit lagymatagabban, de még mindig nagyon jól élvezhetóen szólt.
Végül elindítottam a lehető legsilányabb minőségű felvételt a könyvtáramból: az új együttesem, a Lip Action "Strap It On Me" mono 24 kbps AAC iPhone felvételét. A D 3020-ason keresztül még ez is meglepően teresen és tisztán szólalt meg! Könnyen a felvételi stúdióba tudtam magam képzelni és úgy érzem, tökéletesen hallottam, ahogyan a gitár, a billentyűsök, a basszusgitár, a dobok és a vokál szépen egybefonódva, egymásra épülve adja a zenét. Lenyűgöző élmény – teljes elismerésem a NAD varázslóinak!

I <3 Bluetooth
De ennél több is van a játékban! A NAD D 3020-as legfontosabb szolgáltatása pontosan az, ami vélhetően a legtöbb vitát váltja majd ki: Vezeték nélkül is képes zenét fogadni bármely Bluetooth csatolóval ellátott eszközről – okostelefonról, noteszgépről, vagy táblagépről. De miért olyan fontos ez? Mert a legtöbb fiatal szereti a Bluetooth kapcsolatot. De miért vezet akkor ez szenvedélyes vitákhoz? Mert az audifilek általában utálják a Bluetooth adatkapcsolatot. Ez a zsigeri utálat a véleményem szerint a Bluetooth korai időszakában tapasztalható hibákra vezethető vissza (lásd a 6. lábjegyzetet). Azt is tudjuk, hogy az audiofilek soha nem azt szeretik, amit a tömegek választanak, meg azt is tudjuk, hogy a hangmérnökök erősen dolgoznak a Bluetooth képességeinek javításán és bővítésén (lásd a 7. lábjegyzetet). Ahogyan a Musical Fidelity M6DAC (3.000 dollár), John Atkinson tesztelte a 2013. júniusi számunkban, úgy a NAD D 3020-as is a CSR hangra optimalizált aptX technológiáját használja a Bluetooth digitális adatfolyam vezérléséhez.
Az egyik éjszaka BT-re (Bluetoothra) váltottam át a D 3020-as bemenetét és azt kérdeztem Kiss kisasszonytól, hogy van-e valamilyen zenei felvé-tele az iPhone készülékén.
"Hogyne!"
"Elképesztő ez az erősítő! Még az iPhone készülékkel is kapcsolatot tud létesíteni! Tudod, hogy miről beszélek? Vezeték nélkül? Csak úgy a levegőn keresztül?"
"Ezt hívják párba rendezésnek."
Igen, ez a párba rendezés. A barátnőd tudja, hogyan kell ezt csinálni, anyád és apád is, na meg a húgod és a bátyád is, meg még a legjobb bará-tod is.
Kiss kisasszony megnyitotta a Beállítások menüt az iPhone telefonján, életre keltette a Bluetooth szolgáltatást és összekapcsolta a telefont a NAD erősítővel, amely "D3020 0105FA" eszközként jelent meg a telefonja kijelzőjén, Az egész műveletsor eltartott vagy két másodpercig. Ő már tudta, hogy hogyan kell azt csinálni.
"Rendben" mondta.
"Válasz ki most egy felvételt!"
Találomra elkezdte görgetni a felvétellistáját. Sokkal tovább tartott kiválasztania a hallgatni kívánt zeneszámot, mint párba állítani a D3020-ast a telefonjával. Amikor végre kitalálta, hogy mi szóljon, egyáltalán nem voltam meglepve, hogy Bruno Mars "Treasure" felvétele szólalt meg a hangsu-gárzókon. Azon már annál inkább, hogy milyen jó ütemben, tökéletes jelenlétérzéssel, részletgazdagon szólalt meg a zene. Messze nem úgy, mint ahogy az ember azt egy kis lapos telefonról gondolná…
"Az anyját!" kiáltott fel Kiss kisasszony. "Ez aztán könnyen ment! És milyen jól szól!"
A CD-hez, LP-hez, vagy az USB aljzaton át áttöltött digitális fájlokhoz viszonyítva azért még van hová fejlődnie a Bluetooth-nak. A zenelejátszás közben előfordultak apróbb kimaradások. Amikor meg Kiss kisasszony telefonja elment szundikálni, miközben vezeték nélkül szívta le a zenét az Internetről, a zene is álomra szenderült. Amikor meg szólt, az alsó középtartományban kissé grízesnek találtam a hangot, kicsit mechanikussá vált a zene. Olyan volt, mintha kicsit gondolkodott volna a zene, hogy megszólaljon-e egyáltalán, ahelyett, hogy lazán, de biztosan hömpölygott volna, ahogyan azt a lejátszó készülékek esetében megszoktuk. Lehetett volna több teste, mélyebb is lehetett volna a színpad, egy kis levegősség sem ártott volna még, de nem kellett több öröm, így is nagy élvezet volt a készüléket hallgatni. A Bluetooth még messze nem a legtisztább, legcsende-sebb, legtermészetesebb lejátszási megoldás, de mi tagadás, okos találmány, igen kényelmes és sok örömet szerzett már ebben a változatában is. Ne feledje, hogy alacsony felbontású MP3-as felvételeket hallgattunk! Biztosan sokkal jobb az eredmény, ha veszteségmentesen digitalizált felvételeket hallgatunk ezen az adatátviteli megoldáson keresztül.
Ami a legfontosabb, a D 3020-as Bluetooth csatolója valami olyasmit tett, amit korábban teljességgel elképzelhetetlennek tartottam: Felkeltette a barátnőm érdeklődését a hi-fi iránt. Számtalanszor láttam, hogy vidáman táncol a zenére, amikor a nappaliba léptem.
Hetekkel később azt mondtam Kiss kisasszonynak, hogy be kell csomagolnom a D 3020-ast és át kell küldenem Sam Tellignek, hátha ír a "Sam's Space" rovatában róla. Lemondó mosollyal nyugtázta a dolgot. "Már nem is lesz Bluetooth lejátszóm?"
Szörnyen éreztem magam.
Nem vitás, a Bluetooth az a csúcstechnikai, sok szolgáltatást nyújtó megoldás, amely alkalmas arra, hogy az átlagos vásárló figyelmét a csúcsmi-nőségű audió készülékek világa fele terelje. A NAD D 3020-as Bluetooth csatolóval is el van látva és úgy ítélem meg, minden eddig hallott készü-léknél jobban is tud élni ezzel a szolgáltatás nyújtotta lehetőséggel.
Az új audió hívők
Meg tudja ismételni ez a készülék a NAD 3020-as felülmúlhatatlannak tűnő sikerét? Steven Kurutz a New York Times 2013. július 24-io számában megjelent "Az új adió hívők” cikkében azzal érvel, hogy napjaink egyre népesebb csúcstechnikás készülék vásárlóközönsége egyre élénkebben érdeklődik a magas hangzáshűségű zenehallgatás iránt. "Évek óta" írja Kurutz "a tipikus high-end audió vásárló fehér hajú, éltes, klasszikus zenét hallgató, vagy korosodó rock rajongó volt, aki számára spirituális megtisztulás volt az 'Aja'-t hallgatni 1977-ben egy pár Altec Lansing hangsu-gárzón."
Igaza van. Kurutz continues, "De mostanában már a veterán audió cégek is elkezdték hozzáidomítani a készülékeiket a fiatal hallgatók és vásárlók változó igényeihez és elvárásaihoz."
Kurutz megint csak – és talán teljes joggal a McIntosh, Music Hall és Thiel cégneveket említette, mint hagyományos csúcsminőségű készülekeket gyártó vállalatokat, akik valamilyen formában felismerték, hogy a készülékek tetszetős külseje is fontos, de időben felismerték a digitális zene gyor-san növekvő népszerűségét. De ez nem jelenti azt, hogy vége a High-end audió világának, csak azt jelenti, hogy zsugorodik a piaca. Tovább akar élni és keresi azt a piaci szegmenst, amelyben életben tud maradni.
Lapozzon bele a Stereophile legutóbbi számaiba és nézze meg a tesztelt készülékek listáját, hogy képet alkothasson, hogyan és miben változik napjainkban a high-end audió világa. Augusztusban az  Astell&Kern AK100 hordozható média lejátszóját és a Schiit Audio Bifrost D/A jelfeldolgozó egységét; szeptemberben a Meridian Explorer USB D/A jelfeldolgozó egységet/fejhallgató erősítőt; októberben a Marantz NA-11S1 média lejátszót, a Bryston BDP-2 média kiszolgálót, és két, digitális bemenettel és beépített D/A jelátalakítóval ellátott CD-játszót, az Aesthetix Saturn Romulus és az Audio Research CD9 készülékeit teszteltük. Nem titok, az utóbbi két készülék együtt 20.000 ezer dollárba kerül és ha fiatal zenehallgató, de nem Justin Biebernek hívják és nem is úgy keres, vélhetően mostanában jó eséllyel valami más, olcsóbb készüléket fog vásárolni. De a lényeg a trend: Jön felfele a digitális audió – és nem csak az audiofilek tudnak erről!
Amikor 2000. augusztusában elkezdtem dolgozni a Stereophile számára, előtte soha nem hallottam az  audiofil szót. Ma már nem tudok úgy végig-sétálni az utcán, hogy ne botolnék bele „audiofil hangzást” ígérő noteszgép, fejhallgató, okostelefon hirdetésbe. A legtöbbje csak marketing fogás, de tény, hogy napjainkban már ismert és gyakran használt kifejezéssé és kitapintható vásárlói igénnyé lett az audiofil minőség.
Nem régen úgy tűnt, hogy igen sokan még csaknem is tudtak a HiFi létezéséről, akik meg már hallottak róla, el voltak borzadva a magas áraktól és az őskőkori, elavult technológiától. Napjainkra viszont, elsősorban a számítástehechnikai eszközök iránti egyre fokozódó érdeklődésnek, a hagyo-mányos fekete lemezek fokozódó népszerűségének, a fejhallgatók nem várt sikerének és talán nem utolsó sorban a megfizethető áron nagy tömegben piacra dobott új készülékeknek köszönhetően egyre több ember engedheti meg magának a HiFi élvezetét és ismét divattá vált a szóra-koztatóelektronikai készülékek vásárlása. Ez igen jó hír a zeneipar, a technológiai fejlesztők és a csúcsminőségű készülékgyártók számára. Ahogyan Kurutz írja "Az új audió hívők" írásában, ma olyan világot élünk, "amelyben a lemezjátszók és a McIntosh előerősítők együtt állnak a HiFi boltok polcain a digitális média letöltőkkel és az iPodokkal."
Elég baj az, hogy Kurutz átsiklott a NAD felett — talán éppen a D 3020-as digitális erősítő lehet az új audió hívők ideális eszköze. Ma ez a készülék éppúgy felülmúlja minőségben és szolgáltatásban a szórakoztatóelektronikai tömegcikkeket, mint tette azt 1978-ban az eredeti 3020-as. "Hallgasd csak, mennyivel jobban szól most a zenéd!" Sőt, sok vonatkozásban ma még könnyebb észrevenni a készülék felsőbbrendűségét. A mai vásárlók általában úgy mennek készüléket vásárolni, hogy a zsebükben lévő telefonon, vagy lejátszón viszik magukkal a zenei könyvtárukat. Igaz, MP3-as fájlok formájában, de hát ez az ő világuk. Szerencsére a D 3020-ason keresztül még az MP3 is jobban szól – főleg azoknak tetszik, akik korábban még soha nem hallottak ennél is jobbat és sejtelmük sem volt, hogy jobb minőségben is meg tudnak szólalni a felvételeik.
Túl magas lesz a 499 dolláros ár az átlagos vásárlók számára? Attól tartok, hogy igen. Amennyiben csak 100 dollárral olcsóbb lenne a D 3020-as, szerintem messze nagyobb esélye lenne a teljes sikerre napjaink túlzsúfolt és nagyon árérzékeny elektronikai készülékpiacán. De ezzel nem szeretném azt állítani, hogy nem éri meg a D 3020 az árát! 499 dollárért kínálva aligha hiszem, hogy véresre keresi magát rajta a NAD. Meg nem is igen ismerek más csúcsminőségű audió készüléket, amely ilyen sok digitális bemenettel lenne ellátva, 24/96-os aszinkron USB bemenet lenne rajta, Bluetooth csatolóval is el lenne látva és ráadásul még ilyen veszettül jól is nézne ki. Meg persze az is igaz, hogy az inflációt is figyelembe véve, az akkori eredeti 3020-as ma 535 dollárba kerülne.
Igen sok mindent lehet venni 499 dollárért. Egy síkképcsöves TV-készüléket. Egy hangvetőt. Egy iPad-et. Egy Bose Wave rádiót. De a NAD D 3020-as mind túl fogja élni. Messze többet ér az áránál. Arra született, hogy sokáig örömet okozzon a hallgatása. Ideális esetben nem is válik majd státuszszimbólummá. Sokkal inkább lehet, hogy majd ha besétál valakihez és a NAD D 3020-ast látja a nappalijában, tudni fogja, hogy a házban az igényes audió készülékeket szerető emberek laknak.
Akár honnan is nézzük, a D 3020-as igen intelligens módon képezi le napjaink zenei piacát. Ez lesz az a gép, amelyik bevezeti a zeneszeretők új generációját a magas hangzáshűségű hangzás világába?
Nem tudom, de minden esélye és képessége megvan rá!
5. lábjegyzet: Úgy vélem, hogy minden megvásárolt D 3020-as készülékhez adni kellene egy ingyen letöltési kupont a Random Access Memories nagy felbontású változatához. Mind az erősítő, mind az album bőven megérdemelné ezt a figyelmet. Remélem, valaki észbe kap majd!
6. lábjegyzet: Lásd Art Dudle tesztjét a 2011. januári számban a Bluetoooth egyik legkorábbi audió alkalmazásáról, a Chord Chordette Gem D/A jelfeldolgozó egységről.
7. lábjegyzet: Lásd "Az audiofilek is azt szeretik, amit a legtöbb átlagos vásárló választ," Jon Iverson "Ahogy látjuk" cikkét a 2007. júniusi számban.

John Atkinson
Szerkesztő, Stereophile
Megtekintett termékek