Polk Audio RTi A9

Házimozi/Audiofil Hangfal (pár)

Ár: 479.900,-Ft
- + pár
A szín felára: Szín választása kötelező
Kosárba
Beszerzési idő 1-3 nap
Ingyenes szállítás
60 hónap garancia
Jellemzők
Ajánlott erősítőteljesítmény (Watt):
50 - 500
A paraméter megmutaja, hogy mekkora teljesítményű erősítővel javasolja a gyártó, a hangfalakat meghajtani.
Frekvenciaátvitel (Hz):
18 - 27 000
Érzékenység (dB/1W@1m):
90
Impedancia (Ohm):
8
Hangszórók
Magassugárzó átmérője (mm):
25
Mély-/középsugárzó átmérője (mm):
2 x 133
Mélysugárzó átmérője (mm):
2 x 178
Konstrukció
Kabinet:
MDF
Kabinetburkolat anyaga:
Fafurnér
Rendszer:
3-utas
Felépítés:
első és hátsó bass-reflex
Kettős kábelezési lehetőség:
Aranyozott csatlakozók:
Méretek (szélesség x magasság x mélység - mm):
225 x 1 235 x 543
Tömeg (csomagolás nélkül - kg/db):
34
A gyártó weboldala:
Polkaudio RTi A9
2010.03.19.

 


Digitális HáziMozi magazin 2008. október-novemberi számának írása alapján:

Minden audio- és videó tesztelő és újságíró rendszeresen visszagondol egy-egy bizonyos termékre, és néha azon kapja magát, hogy bár megvette volna rögtön a teszt elkészítése után. Számomra az egyik ilyen produktum a Polk RT3000p. A kétrészes hangfal egy szub- és egy közép-magas részből állt.
A rendszernek merész és tartalmas hangja volt, ami csodálatosan passzolt filmekhez. A Polk zászlóshajója jelenleg az RTi A9, ennek családján belül találunk 3 álló modellt, és 2 könyvespolc hangdobozt. Mint egy egydobozos tervezés külön beépített mélyhangszóró nélkül, az RTi A9 koncepciója különbözik az előd RT3000p-től, bár külsőre még inkább tiszteletet parancsoló. Nem véletlenül, hiszen a hírneve már megalapozott.
Az RTi A9-en találunk 5 darab kónuszos hangszórót (ebből 2 közép és 3 mély), egy selyem/polymer dómsugárzót, és egy szubnyílást. A két középhangszóró szokatlan frekvenciatartományt fed le 120 Hz és 1,8 kHz között. Két pár csatlakozó segíti az esetleges dupla-kábelezést használókat. A belülről összeerősített kabinet egyedi anyagból készül: 6 réteg MDF lap közé van bepréselve 5 réteg speciális ragadós csillapító anyag. A Polk ezt Elfojtó Aszimmetrikus Hatrétegű Laminált Szigetelésnek nevezi (DAHLI). A domború oldalát valódi faborítás fedi.
A CSi A6 centerben ugyanazt a technológiát használja mindhárom hangszórójához, mint a testvéreiben. Ugyanúgy duplakábelezésre is van lehetőség és szintén MDF kabinetbe került, viszont a doboz hátulján ebben az esetben 2 darab PowerPort Plus nyílást találunk.
Az FXi A6 hátsó hangfalba 2 magashangszóró került, mindkét oldalára egy, illetve egy mély-közép. Az egyik oldalán találunk egy kapcsolót is, amivel ki tudjuk választani, hogy bi- vagy dipoláris helyzetben működjön a hangfal. A kabinet szubnyílással ellátott, illetve jelen esetben csupán szimpla kábelezésre van lehetőségünk.
A Polk kompakt DSW PRO 600-as mélysugárzója egy 30 centiméteres hangszórót rejt magában, amit 250 wattos (RMS) D-osztályú erősítő hajt. A hangszóró lefelé van irányítva, d kis átalakítással megoldható a front-sugárzás is. Találunk rajta vonalszintű- és hangfal kimeneteket, ahogy auto-on kapcsolót is. Van itt még fáziskapcsoló 0-,90-,180-,és 270-fokos beállítási lehetőséggel, illetve variálható hangváltó 60-120 Hz közötti értékekkel, plusz LFE csatlakozó is. Értelemszerűen az LFE bemenet kikerüli a beépített hangváltót. Belül megtaláljuk a PRO (Polk Room Optimizer) elnevezésű bemérő-egységet, ami a nevéből adódóan a szobát segíti bemérni a lehető legtökéletesebb hangzás elérése végett. Gyárilag 4 előretárolt opciót állíthatunk be: kabinet, sarok, szoba, és fal-közeli elhelyezés. A Night mód-kapcsoló a dinamikát nyomja kicsit össze a kellemesebb basszus-egyensúlyért az alacsony hangerőn való hallgatás közben.  Rendszernek részét képezi egy bankkártya méretű távirányító, amivel az imént említett összes funkció elérhető (kivéve a hangváltó beállítás manuális funkciója). Az már csak hab a tortán, hogy a távirányítóról tudjuk némítani a szubot, vagy ki-bekapcsolni a LED visszajelzőt.

Beállítás:
A fronthangfalakat úgy helyeztem el, hogy a hangzásuk metszéspontja pont a hallgatási pozícióm legyen. Utána a centert beraktam középre, a surround hangsugárzókat bi-poláris módban a szoba hátuljába tettem körülbelül 75 centiméteres magasságba, illetve a szubot jobb oldalt előre. Mindegyik hangfal legalább egy méterre volt a falaktól, és a hangszórórácsokat is eltávolítottam.
Az RTi A9 a maga 35 kilogrammos súlyával nem egy nehéz darab a méretéhez képest. A fülemet használva sikerült egy magas frekvenciát felfedeznem a dobozban, ahogy megpöccintettem az ujjammal az oldalát. Szerencsére a „ting”, amit hallottam, igencsak tompa  és csillapított volt, így a hangfalban nem találtam saját rezonanciát, ami általában a hangzás élmény rovására menne.
 
Hallgatás-zene:
Volt egy röpke összefutásom a B&W 683-as álló hangsugárzókkal éppen a teszt előtt, így volt összehasonlítási alapom. Összehasonlítva a B&W részletességével és édes hangjával, a Polk picit szikárnak, csípősnek, és majdhogynem agresszívnek tűnik. Nem írnám le úgy a hangját, hogy fanyar vagy éles, de kétségtelenül túl éles, különösen a közép-magas tartományban. Míg élénk és izgalmas hangot mutatott a legtöbb zenei programmal, a klasszikus zenével már akadtak gondjai.
Amikor néhány szobabemérést végeztem, hogy lecsökkentsem ezt a „jelenséget”, semmi olyan dolgot nem találtam a hangszórók visszaadásában, ami bármiféle élességre emlékeztetett volna. Ennek ellenére 3 méteres távolságból majdhogynem teljesen lapos szoba bemérést sikerült összehoznom a 800 Hz feletti tartomány esetében. Ez azt mutatja, hogy egy esetleges közelebbi mikrofon-elhelyezéskor egy kis „csúcsot” mértem volna a hangerőben.
Annak ellenére, hogy az első hallgatási benyomásaim nem tűntek el, egyre inkább kezdtem értékelni az RTi A9 erősségeit. Amikor teljes sávszélben hajtottam őket, még akkor is képesek voltak relatíve mélyre lemenni. A basszus felső része és a középtartomány kicsit üresen csengett az én rendszeremen, de az egész mély-tartomány teljesítménye jól pozícionálható volt és egyáltalán nem volt „bumm”-os hangzású. Sajnos nem tudtam falközelbe helyezni a hangfalakat, de biztos vagyok abban, hogyha a lakóhelyiségünk ezt engedi, az megszilárdítja a felsőbb mélyeket és melegebbé teszi a középtartományt is.
A legtöbb hallgatáshoz nem engedtem az RTi A9-eket 80 Hz alá, hagytam, hogy ezt a feladatot a DTS PRO 600 lássa el.
A középtartomány nem mutatott semmiféle színeződést, a fentebb említett kis „problémán” kívül. Az RTi A9 nem egy visszahúzódó alkat, így az előadókat előrehozza. Szerencsére nagyon gyorsan reagál, bár ez ad némi szokatlan „túl gyors” érzést. Néhány hallgató jobban kedveli a finomabb és csillapítottabb minőséget, néhányan viszont ülve maradnak a Polk első meghallgatása után. Én előnyben részesítem a természetesebb hangzást, de az RTi A9 élénkségét igencsak vonzónak találtam (az, hogy mit is nevezhetünk „természetes hangzásnak”, talán majd egy másik cikkben kerül kifejtésre).
A DSW PRO 600 szub tökéletes párja az RTi A9-eseknek – egészen 30 Hz-ig és még tovább… Esetleg orgona és néhány szintetizátorhang merészkedik csupán ilyen mélységekbe. A legmélyebb alsóhangok sajnos általában eltűnnek, vagy csak a felharmónikusaik jelenlétében válnak hallhatóvá, de ez a mélynyomó igazi pörgős basszust volt képes megjeleníteni. A Kapitány és Katona: A Világ túlsó oldalán CD lemeze fantasztikusan szűknek és ütősnek hallatszott. Sosem hagyta cserben a rendszert. Az árát és a méretét tekintve egyáltalán nem panaszkodhatom!
Amíg a PRO nem igazán hallhatóan tette a dolgát, addig a 180 fokos fázisfordítással egy lágyabb basszus reprodukciót sikerült elérnem.
A hangtartomány felsőbb rétegei, a cinek, és mindenféle sziszegések szinte selyemszerűen lágyak voltak. A korábban tapasztalható túlzott fényesség mintha eltűnt volna a hallgatási órák növekedésével.  Helyébe tiszta és jól kontrollált mély, színezetlen közép lépett fantasztikus térérzettel és hihetetlen mélységgel. Ha ehhez még hozzávesszük a csillogó és lebilincselő felső oktávokat, akkor egyértelműen kijelenthetjük, hogy maradandó zenei élményben van részünk.

Hallgatás-Mozik:
A Polk rendszer félelmetesen hatékony mozifilmek esetében. A L’Ecsó Blu-ray változata tömörítetlen PCM hanggal elképesztő: minden egyes részletet hallottam az apró rágcsálólábak kopogásától kezdve a csilingelő és konduló lábashangokig. A CSi A6 center kissé sziszegve szól a hangszóróval szemben ülve, de a hang teljesen kiegyensúlyozott lett oldalra mozdulva a középponttól. Csupán egy minimális túlzást hallottam a leghangosabb részeknél, de ezt könnyen meg lehet szelídíteni a házimozi rendszerünk beállításait módosítva. A hangfalrácsot visszahelyezve szintén nyerünk egy kis teret, amit az előnyünkre fordíthattunk. A Polk szubja nagyszerű szolid és tiszta basszushangokat kreált. Filmek esetén legjobban az óriási dinamika tartomány lepett meg. Ennél drágább rendszerek hangjának a szintjét nagyon sokszor hozta, sőt, felülmúlta azt. A Világok Harca új feldolgozása nem egy nagy újdonság, viszont kivételesen „látványos” a DTS sáv hangja. A Polk itt is enyhe túlzásokba esett, de ez esetben a mozi hatást tovább erősítette. A film elején a villámlások félelmetesek, a hősugarak az idegen gépekből rémisztőek, a ködkürtök hangjára az ember beleborzong, és a vadászgépek áthúzása a fejünk fölött elölről hátra olyan hangban jelentkezett, hogy fedezéket kellett keresnem. Valószínűleg ezek azok a hangok, amiket Steven Spielberg ténylegesen is akart használni.

Konklúzió:
A Polk rendszer magas-közép hangjánál a túl sok élesség egy tény. De ahogy egyre többet hallgattam, annál kevésbé volt feltűnő. Néhány hallgató inkább preferálja a Polk Audio versenytársainál fellelhető édesebb hangot, de a többiek biztosan lenyűgözve fogják hallgatni ezt a rendszert.

 

 

Megtekintett termékek