Focal Aria 926

Házimozi/Hifi Hangfal (pár)

Különlegesen természetes hangkarakter és gondosan kialakított dizájn!
Ár: 639.990,-Ft
- + pár
A szín felára: Szín választása kötelező
Kosárba
Beszerzési idő 5-6 nap
pdf termékismertető
Ingyenes szállítás
60 hónap garancia
Ismertető:


A Focal Aria 926 hangfal a Hifipiac Magazin szerint:


"Most pedig, hogy hosszú idő után újra összehoz a jó sors a francia gyártó egyik jellegzetes modelljével, amolyan hazaérkezés-érzés tölt el szép lassan: mennyire ismerős és mennyire hiányzott már ez az otthonos megszólalás."


"Biztosan van rá találóbb jelző, de számomra ez a szép hang, kiegyensúlyozott, mélyen zenei, alaposan részletező, érzelemmel teli, megvan benne minden, amiért érdemes zenét hallgatni. Lenyűgözően nyílt, világos a hangkép, kiterjedt, átfogó a sztereó, de nem valamiféle távolságtartó perspektívát kapunk a nagyzenekarra, egészen közel engedi a közönséget, annyira érinthető a produkció, hogy úgy érezzük, belekóstolhatunk, milyen érzés a színpadon muzsikálva az előadás részévé válni."


"Mondani sem kell, erőben, nyomatékban is dúskálunk, magabiztosan tartja kézben a darabot a hangsugárzó, nem robbant eltúlzott tuttikat, letaglózás helyett hitelességet kapunk, de olyan szinten, hogy a tétel végén kedvünk lenne állva tapsolni. És a jelek szerint mindezt műfajtól függetlenül tudja az Aria, álomszépen áriázik, Andrea Bocelli lelkesedésében majd' kiugrik a bőréből, mintha hosszú színpadi szünet után léphetne fel újra."


"Rettentő összerakottság-érzet sugárzik az egészből, átható a dinamika, kiegyenlített az átvitel, gyógyító, ahogy szól, nincs gyengéje, csak folyamos csúcspontjai."

Jellemzők
Ajánlott erősítő teljesítmény (Watt):
40 - 250
A paraméter megmutaja, hogy mekkora teljesítményű erősítővel javasolja a gyártó, a hangfalakat meghajtani.
Frekvencia-átvitel (Hz):
45 - 28 000
Érzékenység (dB/1W@1m):
91.5
Impedancia (Ohm):
8
Hangszórók
Magassugárzó átmérője (mm):
25
Középsugárzó átmérője (mm):
165
Mélysugárzó átmérője (mm):
2 x 165
Keresztváltó
Keresztváltó-frekvencia (Hz):
290, 2 400
Konstrukció
Kabinet:
MDF
Kabinetburkolat anyaga:
Vinyl/Bőr
Rendszer:
3-utas
Felépítés:
első bass-reflex
Aranyozott csatlakozók:
Méretek (szélesség x magasság x mélység - mm):
294 x 1035 x 371
Tömeg (csomagolás nélkül - kg/db):
25
A gyártó weboldala:
Focal Aria 926 Álló hangfal
2016.05.05.

Amilyen gyakran került terítékre régebben egy-egy Focal hangsugárzópár, pont olyan ritkán tűnik fel mostanában mifelénk a nívós márkanév, ami elég nagy kár, hiszen a francia specialista előremutató fejlesztéseivel, töretlen népszerűségével évtizedek óta megkerülhetetlen gyártónak számít. Mindenesetre bizakodásra okot adó jel, hogy a 2013-as bemutatót követően kicsit megkésve ugyan, de végre testközelből is megismerhetjük az audiofil Aria 900 sorozat egyik jeles képviselőjét.


Az úgynevezett középkategóriát amolyan prémium osztályként is kezelik a gyártók, itt ma már nem elég a pallérozott hangzás, a körítésre is adni kell bőséggel. Nem volt ez mindig így, annak idején, még JMlab néven kiemelkedően szóló és puritán kiállású célszerszámokat indítottak a franciák ebben a géposztályban, és nem voltak ezzel egyedül a piacon. Bő tíz éve, pont az Ariák elődjének megjelenésével történt a váltás, akkor már Focalként, profi formatervező cég közreműködésével született meg a Chorus 800 V széria. Szem nem maradt szárazon, a visszavonultatott Cobaltokhoz képest szinte forradalminak tűnt a váltás, az ékformákkal alaposan megszórt, kiszögellésekkel feldobott kabinetek mai is teljesen vállalhatók, mégis idejétmúltnak találták Saint-Étienne-ben a techno stílust, és a letisztult, kifinomult megjelenést célozták meg az Aria 900-asokkal. Meglehetős sikerrel, nem adja vissza fotó, mennyire szép példány a 926-os modell, a padlón álló hármas legkisebb tagja kimondottan magas, testes, az enyhén trapézba hajló alaprajz, az elülső él mentén óvatosan lekerekített MDF oldallap nem sokat slankít a külsőn, már ez megadja a megfelelő jelenlétérzetet. (Körülötte is szükség van térre, a gyártó legalább 20 m2 alapterületű szobákba szánja, legalább 3 méteres hallgatási távolsággal.) Készül diófa furnér oldalpanelekkel is, nekünk a feláras, lenyűgözően tükrös, magasfényű fekete lakkozott változat jutott. (Minden bizonnyal szándékosan kerülik az alaposan elkoptatott zongoralakk kifejezést.) A doboz körvonalait szépen kiegészítő, mágnesekkel tartott, ám csak közönséges fröccsöntött műanyag vázra húzott fekete selyemlepel alatt az előlap matt PVC műbőr borítást kapott, látványos kontrasztot képezve az üvegből kialakított tetőlap szomszédságában.
 


A hangszóró-elrendezést illetően maradtak az évtizedek óta jól bevált, konvencionális sorrendnél és a háromutas, basszreflex rendszernél. Csipogóban az inverz (homorú) könnyűfém dóm már védjegyszerű Focal-kellék, meg vannak győződve róla, hogy kisebb átmérőjű, így könnyebb hangtekercse miatt hatékonyabban, alakja folytán szélesebb szórási szöget adva működik a hagyományos domború dómhoz képest, de biztos, ami biztos, környezetének trükkös, alig észrevehető mélyítéseivel is segítik munkáját. A 25 mm-es membrán anyaga továbbra is alumínium-magnézium ötvözet, a korábbi TNV egységet a továbbfejlesztett felfüggesztés változtatja TNF-fé, a mikrocellás, alakmemóriás Poron uretán hab alkalmazásával felére sikerült csökkenteni a torzítást.
 

2400 Hz-nél veszi át a terhet a középsugárzó, amely szintén alaposan megújult. Ha a csipogó kapcsán védjegyszerűséget emlegetünk, nem tehetünk mást az egységesen 165 mm átmérőjű, öntvénykosaras közép- és mélysugárzók esetében sem, itt ősidők óta a szendvicsszerkezet a jelszó. Több mint ötévnyi fejlesztőmunka eredményeként készült el az a Flax kónusz, amelyben két, mindössze 0,04 mm vastag, könnyű, mégis merev, üvegszálas réteg fog közre lenszálakból préselt, ugyancsak 0,04 mm vastag, nem szőtt fátylat a korábban használt cellulóz helyett. A gyakorlatilag korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló, helyben termesztett lenből előállított szálnyalábok üregesek, így egyszerre könnyítik és merevítik a struktúrát, és még különlegesebb, esztétikusabb látványt is nyújtanak a korábbi komor-szürke Poliglassnál. Itt érdemes kitérni rá, hogy a hazafiasságukra büszke franciák nemcsak e volumenében jelentéktelennek tűnő alkotóelemet állítják elő hazai földön, kínálatuk túlnyomó része teljes egészében a Rhône és a Loire folyó között készül.
 

Az elülső reflexporton kívül elrejtettek még egy kürtőt a fenéklemezen is, ahonnan az alumíniumöntvény Powerflow lábazati idom ívei terelgetik a mélyhullámokat a megfelelő irányba. Nem új megoldás ez, mégis ajánlom más gyártók figyelmébe legalább a felülről kényelmesen szintezhető tüskelábakat, ha már kötelezővé nem tehető a praktikus megoldás. Mi más maradhatott volna az ismertető végére, mint a tetőtől talpig műbőrrel bevont hátoldal alján, süllyesztett fészkében meghúzódó egyetlen pár banánaljzat, hirdetve, hogy a Focal kitartóan a szimpla kábelezést tekinti üdvözítő megoldásnak.
 

Jó-e vagy sem, az idők során az ember fejében kialakul valamiféle hangzásbeli eszménykép, az optimális megszólalást leképező, régóta formálódó akusztikus modell. Nemigen lehet ezt szabatosan definiálni, annál könnyebb viszont ráismerni, amikor – sajnos nem túl gyakran – a valóságban is megszólal, megpendítve belül az ismerős érzést: na valahogy így zenél egy valamirevaló rendszer. Nyilván a jobban sikerült és gyakrabban hallott termékek hagytak nagyobb nyomot a belső etalonban, márpedig régebben nem kevés jól sikerült Focal hangsugárzót volt szerencsénk kipróbálni, állandó tesztpartnerként is évekig szolgált egy-egy szép emlékű Cobalt- és Profile-pár. Most pedig, hogy hosszú idő után újra összehoz a jó sors a francia gyártó egyik jellegzetes modelljével, amolyan hazaérkezés-érzés tölt el szép lassan: mennyire ismerős és mennyire hiányzott már ez az otthonos megszólalás. Próbál persze a kritikai én szóhoz jutni, de pár perc múlva már érzem, elvesztem, kénytelen vagyok beismerni, hogy ezzel az előadásmóddal engem kenyérre lehet kenni. Biztosan van rá találóbb jelző, de számomra ez a szép hang, kiegyensúlyozott, mélyen zenei, alaposan részletező, érzelemmel teli, megvan benne minden, amiért érdemes zenét hallgatni. Lenyűgözően nyílt, világos a hangkép, kiterjedt, átfogó a sztereó, de nem valamiféle távolságtartó perspektívát kapunk a nagyzenekarra, egészen közel engedi a közönséget, annyira érinthető a produkció, hogy úgy érezzük, belekóstolhatunk, milyen érzés a színpadon muzsikálva az előadás részévé válni. Végtelenül kifinomult a hangzás, élénk, tiszta, jó kedélyű, kulturált, szemernyi durvaságot sem lehet benne felfedezni. A hangszerábrázolás elmélyült, alapos bemutatót kapunk, milyen sokféleképpen képes megszólalni a pőre hegedű. Rengeteg mindenre lehet és kell is figyelni, élmény, ahogy a szólók alatt a kíséret további térbeli és érzelmi dimenziót ad a kompozíciónak. De nem hiányoznak a hangszer- és kottakezelés neszei sem, az egész együtt kicsattanóan egészséges előadássá áll össze. Mondani sem kell, erőben, nyomatékban is dúskálunk, magabiztosan tartja kézben a darabot a hangsugárzó, nem robbant eltúlzott tuttikat, letaglózás helyett hitelességet kapunk, de olyan szinten, hogy a tétel végén kedvünk lenne állva tapsolni.

És a jelek szerint mindezt műfajtól függetlenül tudja az Aria, álomszépen áriázik, Andrea Bocelli lelkesedésében majd' kiugrik a bőréből, mintha hosszú színpadi szünet után léphetne fel újra. Parádésan intenzív és koncentrált, töményen zenei, a legkevésbé sem mesterkélt, ámulatba ejtő a tenor zengése, de a zenekari kíséretnek sem okoz gondot a lépéstartás. Amennyivel kisebb a jazzkoncerten a létszám, annyival direktebb a hangzás, és lefegyverzően könnyed, rengeteg térrel, levegővel, egészen különleges élmény az egységből külön-külön is kihallani minden egyes szereplőt, egyszerre szétválnak és összeforrnak a hangszerek. Most először mutathatja meg magát amúgy igazán a magastartomány, és hát azok a cinek... eszméletlenül finomak, ízesen fémes a tányérok pengése, nem szurkálódnak, mégis markánsak, sosem elég belőlük. Stinggel megmutatja, milyen dúsan tud szólni a pop, feszes, masszív a basszus, nem nyomul, nem sokall be, annyira stabil, annyira a helyén van minden, hogy rögtön kedvet is csinál valami keményebbhez. Nem hiába, fenomenális móka veszi kezdetét a Deep Purple-lel, áthatóan választékos a zene, nem is emlékszem, mikor domborodott ki ennyire egyértelműen a ritmusgitár a hangtömegből. Rettentő összerakottság-érzet sugárzik az egészből, átható a dinamika, kiegyenlített az átvitel, gyógyító, ahogy szól, nincs gyengéje, csak folyamos csúcspontjai.
 

Nem hiszem, hogy mindezek után szükséges még bármiféle ajánlással bíbelődnöm, elmarasztalni úgysem lehet semmiben, ünneplésből meg bőven elég ennyi, egyedül csak azt sajnálhatjuk, hogy a hazájában méltányos árú audiofil hangsugárzónak szánt Aria 926-ot mifelénk lényegesen kevesebben engedhetik meg maguknak, mint ahányan megérdemelnék.

forrás: hifipiac.hu 

Megtekintett termékek